Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-11-01 / 40. szám
Paksi Hírnök 1996. november 1. ARCOK A VÁROSBÓL Reza néni azonban még mindig a dinasztia tagja, sokak nagymamája, aki ma is attól a háztól nem messze él, ahol született, abban az utcában, ahol férjével gyermekeit nevelve tengette a nem túl könnyű gazdálkodás hétköznapjait. Ott, ahol idős korára a maga is hajlott korú egyik fia a támasza. Es most őt köszönti a város képviseletében az alpolgármester, dr. Széchenyi Attila, köszöntik a barátok, ismerősök. A LEGIDŐSEBB PAKSI POLGÁR A néni fekete ruhában, kendővel a fején fogad az ajtóban, a Pál utcában. A kép ismerős, nagymama emlékét hívogató. Az élet megannyi vesződsége bordákat húzott homlokára, kezére, Hauzmann Jánosnénak - Reza néninek — aki éppen ezen a napon született. Kimondani is nehéz, hiszen nekünk már történelem, amit ő végigélt a múlt század végétől, idáig. Kilencvennyolc esztendő több mint egy emberöltő. Gyermekeket, unokákat, déd-, sőt ükunokákat neveltek fel, ez idő alatt a soron következő generációk. Október 24-én azt kívántuk az idős asszonynak, hogy éltesse még az Isten. Ő mindannyiszor elutasította a jó kívánságnak szánt szavakat, mondván megfáradt már, hosszú, keserves volt ebben a korban évszázados tanúnak lenni. Arra, hogyan kövessük őt, ezzel hosszú életet remélve, nem ismer választ, s hogy neki miként sikerült, láthatja, aki ránéz: hite, nyugalma, mértéktelen és végtelen szeretete a szülőföld, Paks iránt, ez az, ami reményeink szerint jó egészségben itt tartja köztünk a város legidősebb polgárát. POZBAI ILDIKÓ Dr. Széchenyi Attila alpolgármester köszönti Reza nénit TEHETSÉGl Íoparits Erzsébet 12 éve, sen valószínűleg nem gondolta volna, hogy néhány évvel később Liszt Ferenc: Rigolettoparafrázis című zongoraművét fogja előadni a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány díjkiosztó ünnepségén. Erzsébet 7. osztályos korában kezdte el a zenetanulást a zeneiskolában, ekkor költözött be ugyanis családjával Paksra.- Semmi esélyem nem volt a zenei pályára - mondja magáról a fiatal leány A sors azonban másként hozta. Középiskolás évei a Vak Bottyán Gimnáziumban kezdődtek el. Egy nyári zenei táborozás alkalmával Cseresznyéspusztán megismerkedett Forgó Györggyel, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola egyik tanárával. Egy évvel később ugyanitt találkoztak és a zenetanár felfigyelt a leányzó gyors zenei fejlődésére. Fantáziát látott benne és elintézte, hogy átvegyék a pécsi iskola zongoraszakára, így rövid időn belül ott folytatta tanulmányait.-Soha nem akartam zenész lenni, nem is gondoltam rá - kezdi beszélgetésünket Erzsébet -, hogy másként alakult, az a véletlen műve. Most harmadéves vagyok a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán. A főiskola elvégzése után a Zeneakadémiára akarok jelentkezni, utána pedig tanítani szeretnék, zeneiskolában. Ezt megtehetném a főiskola elvégzése után is, hiszen az akadémián már a művészi diploma elérése a cél, de A nemzeti ünnep délelőtt Tehetséges Paksi Fiatalokéi két ifjút mutatunk be a díja Loparits Erzsébet számomra nem a „papír” számít, hanem az, hogy ott nagyon jó tanárok vannak és bőven van még mit tanulnom tőlük.- Nem gondoltál arra, hogy előadóművész legyél?- Túlságosan izgulós vagyok, a nyilvános szereplések nagy lelki megterhelést jelentenek. Nehéz ezt leküzdeni. Persze ettől függetlenül időnként fellépek valahol. Most a jövő év tavaszán megrendezendő országos Brahms, Schubert zongoraversenyre készülök.- Milyen zenét játszol szívesen?-Főleg klasszikusokat, de mostanában „kifelé” is kacsintgatok. Fél éve barátkozom a dzsesszel és egy kicsit két stílus más melle -A zei nyújtottad sikeresen -! hoz■ Tudoo hez kezdes szeggel?- Valósz mezeket v Flogyan re egy rel son? Akit olvassa el nak, az Ei képzési Iij erőműgép nak az ala nyújtott p; bejutott a c -Nem t vágó témát
