Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-10-04 / 36. szám
Paksi Hírnök 1996. október 4. OD EMBERMESÉK FECSKÉK BARÁTJA, CSODABOGÁR... Magabiztos, igyekvő, ugyanakkor lobbanó természetű ember T. Gábor. Mint mondja ő az örökifjú férfiember legjobb példázata. Fittyet hány bevett szokásoknak, íratlan törvényeknek, melyeket illőnek gondolnak betartani adott emberi közösségek; mondjuk a nősülést valamikor huszonévesen, a családi fészek megteremtésének kötelességét. Azt, hogy ő másabb mindenki másnál egyebek mellett azzal bizonygatja, hogy 27, sőt 30 élettársra tett szert rövid 45 életéve során. Hangsúlyozza; élettársakra, nem pedig feleségekre, mert ő bizony utálja a kötöttségeket, ezenkívül politikus alkat, s mint ilyen úgysem lenne ideje a családra.-Voltam hajós és halász, leszázalékolásom után nyolc évig strandőrösködtem. Ma is az MSZP aktivistája vagyok, még az országgyűlési képviselő úrral is lefényképezkedtem - sorolja, miközben büszkén mutat egy paksi pikniken készült fotót, melyen sugárzó szemekkel, mosolyogva valóban ott áll a szenátor oldalán.- Én nem zavartam el az élettársaimat - folytatja a mi keresztségben Gábor nevet kapott csodabogarunk -, közös megállapodásokat eszközöltem ki velük - megvannak ezekhez az eszközeim. Például az, hogy egyszerűen kipakolom a petyerkájukat az utcára, s erélyesen figyelmeztetem őket, hogy soha többé ne merészeljék betenni a lábukat a lakásomba. Ez a hatásos és részemről humánus cselekedet mindig meghozta a várt eredményt. Mindig, mindegyikkel volt valami probléma. Az egyiknek éjszakánként a legforróbb pillanatokban jutott állandóan eszébe, hogy cigarettára gyújtson, a másik egyáltalán nem tudott főzni és így tovább. A legutóbbinak néhány héttel ezelőtt a fecskéim miatt kellett távoznia.- Hát igen, a fecskék vándormadarak - jegyzem meg óvatosan.-Az én esetemben nem erről van szó. Történt, hogy idén egy fecskecsalád beköltözött az eresz alól a kiskonyhába. Jelenleg négy fiókával gyarapodott. Állatszerető ember lévén nemcsak békén hagytam őket, de mindenfélét elpakoltam a fészek alól, sőt minden áldott nap gondosan eltakarítottam a madarak piszkát. Egyszer csak, amikor belépek a konyhába látom ám, hogy az én hárpia élettársam üldözi a madarakat, le akaija verni a fészket, szegény tojónak még a farktollát is kitépte. Kérdezem, hogy csak nem fecskefészeklevest óhajt főzni ebédre, amúgy kínai módra, avagy fecsketojásból készít rántóttát? Erre ő azt válaszolta, hogy neki ne piszkítsanak a konyhába ezek a rohadt madarak. Több se kellett az én sajgó lelkemnek, elkaptam és kivonszoltam a helyiségből. Visított, mint a kecske, amikor vágják. Másnap kérdezték is tőlem a szomszédok, hogy levágtam-e Hortenziát, a nőstény kecskémet, mert szívesen vásárolnának tőlem néhány kiló kecskehúst. Elmondtam, hogy hála istennek mindkét kecském, Hortenzia és félje Szigfrid is kitűnő egészségnek örvendenek, de élet társamat az utcára tettem, mert nincs nála kegyetlenebb nő a világon.- Említette, hogy politikus alkat...-Én kérem kisgyermek korom óta meggyőződéses baloldali vagyok. Annak idején még a munkásőrségbe is szerettem volna belépni, de hát nem kellettem nekik. Úgy látszik nem ismerték fel az értékeimet. Bezzeg a rendszerváltás után! Megengedték, hogy reggeltől estig plakátokat ragasszak. A választások idején, hatalmas pártjelvény ragyogott a kabátomon. Nem is maradt el a hála a meggyőződésemért, meg az igyekezetemért. Ingyen és bérmentve elküldték Szekszárdra egy gombatermesztő-tanfolyamra. El is végeztem sikeresen, így most már két szakmám is van. Ami a bizonyítékok bemutatását illeti, felettébb alapos a mi Gáborunk. Vezet a konyhába, mutatja a fecskefészket, melyben négy éhes fióka válj a a gon doskodó szülőket, ezután a kecskék óljához invitál, ám szaglószervem különös érzékenységére hivatkozva kérem, hogy fejezzük be gyorsan a látogatást. Ezt követően a gondosan rendben tartott szőlő és gyümölcsös következik, ahol megkóstoljuk a lekvárra érett sárgabarackot, szakítunk a sárgáspirosas pamukalmából. Esküdözések, mindenféle családi történetek követik egymást, míg végre én, aki a szavak emberének vallom magam, menekülni kényszerülők az én csodabogaram által rám zúdított szóáradat elől. SZARKA JÓZSEF Mar napok óta csak rá gondolok, mert tudom, hogy jön, de ő nem siet. Pedig itt volna az ideje már. Várat magára, mint egy hercegnő, vagy mint egy királyfi. Csak az ígéret biztató, hogy egyszer majd ideér. Már sokszor elképzeltem a találkozásunkat. Az első képzelet az álmomban volt. Az álombéli találkozások mindig majdnem olyanok, mint az igaziak. Egy kis ládán ültél és én vigasztaltalak. Mert hogy szepegtél, Hogy mi is volt a bajod, azt nem tudom, mert igazán nem volt egy nagy ügy, afféle katonadolog. A vigasztalás jói esett neked, mert ha nem is könnyen, de mégis csak elhitted, hogy az egész világ nincs ellened, hogy létezik az a biztonság, amit csak az az érzés adhat, nincs egyedül az ember, mert van, akiben bízhat, feltételek nélkül. Idilli állapot, érdemes megbecsülni, később úgyis elmúlik és soha többé nem tér vissza, mint ott és akkor A tapasztalások bennünk és velünk maradnak életünk végág, ezek közül azok a legrosszabbak, hogy onnan jön a hidegzuhany, ahonnan, akiktől nem is számít rá az ember. De igazad van, erre nem lehet készülni vagyfelkészülni. Szóval várlak, de te még nem jössz. VÁRLAK... Egyébként találkoztunk képzeletben már máskor is. A vízparton sétáltunk, a gesztenyefák alatt, gyengén-gyengéden fogtuk egymás kezét. Lassan haladtunk, nem tudtunk még sietni. A kézfogás fontosabb volt. Fontos volt neked és fontos volt nekem. Igazán talán csak a Jóisten a tudója miért, van a kézfogásban valami megmagyarázhatatlan erő, ami az egyik kézből a másikba sugárzik, de csak akkor, ha azt mindketten akarják. A lépésekben segítettelek Téged és úgy is fogtuk egymás kezét, amikor nem botlottál. így mentünk egymás mellett szótlanul, majd felkaptalak az ölembe, s akkor is jót nevettünk, bár nem volt miért. Szóval várlak, de te még nem jössz. Pedigkészültem. Itt van például az ágyad: megvetettem. Kényelmes, meleg. Jó hely, de igazodnod neked kell. Vettem neked kocsit is és tolom is neked, mintha csak a szekeredet tolnám. De hátszelet neked kell kapnod. Szóval várlak, de te még nem jössz. Tudom, jó dolgod van ott is, de megígérted, hogy jössz. Az ígéretedet nem vonhatod vissza. Először a hangodat hallom meg, arról tudom majd, hogy megjöttél. Világra jöttél.
