Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-10-04 / 36. szám

Paksi Hírnök 1996. október 4. a VÁROSHÁZA TESTÜLETI ÜLÉS OKTOBER HATODIKA Arad, 1849 kódjai Baljós sejtelmeket ébreszt a kisgyermekben is, aki még nem ismeri a történelmet. Furcsa kód. Egyetlen hónap-nap összetételű, dátum jellegű adatsor, a leggyakrabban utcanév. Nehezen tudunk mit kezdeni vele. Semmi sem úgy igaz róla, ahogyan rutinból hinnénk, ahogyan első pillanat­ra hajlamosak volnánk megítélni. Gyásznap - mondjuk el róla -, tizenhárom szabadságharcos tábornokunkat vesztettük el akkor, 1849-ben, Aradon. Nem pontos: egyidejűleg állt golyó elé az első magyar miniszterelnök, Battyányi Lajos gróf és Kazinczy Lajos ezredes is. A baljós 13-as szám sem igaz - akárcsak a babonában. Többen voltak, s mégis beteljesült felettük a mártírsors. Az ország felett is. Évtizedekkel később a konszolidáció ki­egyezést hozott, a polgárosuló Magyarország tisz­taszobáinak, szalonjainak falain olcsó, irreális olajnyomatok függtek: két szakállas férfiarc, ösz­­szemonttrozva, közös keretben. Őfelsége I. Fe­­rencz József császár és király, Kossuth Lajossal, apánkkal, aki emlékezetesen üzent egyszer, s vár­tuk, hogy másodszor is üzenjen. A király szűkebb családja ekkorra kihalt már: a tehetséges, lobogó szellemű királyfi öngyilkos lett, a nemzet által bál­ványozott királyné utazásokba menekült, s egyik ilyen látogatásán Svájcban megölte egy olasz anarchista... (Sokan mondták ekkor: ez a történe­lem bosszúja azért, hogy az uralkodó szemet hunyt Haynau rémuralma felett, hogy haszonél­vezője volt az eredménynek, hogy uralkodása nem kegyelmezéssel indult, hanem becsapódó börtö­najtók, kivégző sortüzek zajával.) Kossuth apánk másodjára - miként a daltól vártuk volna - nem üzent vagy csak olyasmiket, amivel akkor nem tudtunk mit kezdeni. S valóban: mindnyájan nem mehettünk el innen, vele, száműzetésbe. Az aradi vár kazamatái megmaradtak a szenvedés sötétjé­ben. A? első világháborút követően az osztrák mundérokat felváltotta a román. És megkezdődött az emlékezetrombolás máig tartó folyamata. A kiegyezés után már nem volt tiltott virágot vinni a mártírok emlékhelyére, de ez az ünneplés sem volt „hivatalos”. Azután még inkább egy nagy tradí­ciókkal bíró kisebbség amolyan családi, belső ma­gánügye lett a nemzetet formáló megemlékezés az új román nemzetállamban. A második világhábo­rú után rosszabb lett: már erdélyi magyar arisz­tokraták sem voltak többé vagy legalábbis nem volt módjuk irodalmi és színházi életet, egyetemi oktatást szervezni szülőföldjükön. Arad, 1849 - gyászdátum maradt. 0" sszekovácsolt bennünket még akkor is, amikor Grósz Károlyt „csőbe húzta” Ceausescu, épp a tragédia városában találkozzanak, mél­tatlan körülmények között. A temesvári forradal­mi napokban felcsillant a remény, lehet még más­képp is. Azután híre jött, hogy akadályozzák a ko­szorúzást. A magyar diplomááa prüszkölt egyet Budapesten, s óvott az elhamarkodott jövőképek­től. Október 6. megmaradt annak, ami volt: nem­zeti gyászünnepnek. Bár másként is lehetne. (Folytatás az 1 ■ oldalról.) Bor Imre képviselő a jegyzőtől kérdez­te, hogy a fűtési idény kezdetének és végé­nek meghatározása kinek a kompeten­ciája? Dr. Blazsek Balázs válaszában el­mondta, hogy a fűtés idejének és tarifájá­nak meghatározása a képviselő-testület jogköre és ha változás szükséges, akkor az megtehető. Bor Imre ezek után több interpellációt intézett Herczeg József polgármesterhez. Az első kérdésben a képviselő elmond­ta, hogy az északi garázstelep tulajdono­saitól levél érkezett, hogy a telep mögül el­hordták a földsáncot és ez gondot okoz, majd arról szólt, hogy a vízmérő órák mi­nősítési kategóriája miatt sokan ugyan­azért a szolgáltatásért százforintos többlet­díjat fizetnek és ez igazságtalan. A következő interpellációs kérdéssoro­zatot is Bor Imre intézte a polgármester­hez. Ebben arról szólt, hogy a lakosság részéről számos szervezetlenséget, kapko­dást tapasztaltak a gáz építésével kapcso­latban. Bor Imre megemlítette azt is, hogy a Kishegyi úton és a Zsíros közben nehéz­kes a közlekedés, nyitott árkok és utak vannak. Az is kérdés volt, hogy az óvodák­ban miért fáztak a gyermekek, hogy mit tesz a polgármester az utak és a közlekedés javításáért, lesznek-e kárpótolva azok, aki­ket a rendőrség megbüntetett ott, ahol már munka nem volt, de a tiltás ellenére be­hajtottak és hogy a határidők be nem tar­tásáért lesz-e kiróva kötbér és abból kik ré­szesülnek? Herczeg József polgármester a képvi­selő interpellációira tizenöt napon belül választ ad. A következő interpellációs kérdést dr. Bencsik Lajos tette fel, aki egy levelet is­mertetett. A levél a Kishegyi út lakóitól érkezett, akik elpanaszolták, hogy a Kishe­gyi út olyan zajos és forgalmas, hogy az már-már elviselhetetlen és a levelet aláíró hetvenhárom lakos azt kéri: változtassa meg a testület közlekedés rendjét, lefelé egyirányúsítsák az utcát, továbbá szigo­rúan büntessék meg az éjszakai randalí­rozókat. A polgármester válaszában utalt arra, hogy a rendőrséggel már folynak egyeztető tárgyalások és ígéret van arra, hogy a szabálysértőkkel szemben szigo­rúan eljárnak. A leghosszabb vitát kiváltó napirendi pontot, az 1996. évi beruházások, fejlesz­tések, felújítások helyzetét tárgyalta első­ként a képviselő-testület, ahol először a gáz- és szennyvízhálózat kapcsán felmerü­lő kérdések, vélemények hangzottak el. Szinte minden képviselő szóvá tette a gázgödrök késői betemetését, amely kö­vetkeztében az utak állapota jelentősen le­romlott és a közlekedésben sokszor ne­hezen elhárítható akadályokat okozott. Az ülésen jelen volt az Innoterv részéről Bóka József, aki elmondta, hogy a példátlanul csapadékos nyár nem kedvezett a mun­kálatoknak. Vis maior helyzetként jelle­mezte a késés okát, hiszen mint mondotta nem lehet helyreállítási munkákat elvé­gezni szétázott földeken, valamint vissza­utasította azt a vádat, hogy tömörítés nél­kül temetnek be gödröket. A határidők betartásával kapcsolatban elmondta, hogy az előirányzott 48 175 méter vezeték helyett így is mintegy 6 kilo­méterrel több vezetéket fektettek le. Bor Imre az iránt érdeklődött, hogy mi­ként változott a gyapa-biritói beruházás márciusi összege 24,5 millióról 37,5 mil­lióra. Módosító indítványában javasolta, hogy az előterjesztő a téma következő tár­gyalásánál téljen ki a változás okára. Dr. Rónaky József képviselő azt kifogá­solta, hogy a Malomhegyre vezető utak a gázgödrök miatt oly mértékben el vannak zárva, hogy azokon nagyobb méretű jár­mű, például tűzoltóautó nem közlekedhet és hiányolta azt is, hogy minderről a tűz­oltóságot nem tájékoztatták. Farkas Zoltán, a DÉGÁZ Rt. részéről ígéretet tett arra, hogy minderről szemé­lyesen győződik meg a tárgyalás befejezése után. Érvek és ellenérvek hangzottak el a vita kapcsán. Szinger Ferenc a gázprogramot egy kemény futballmérkőzéshez hasonlí­totta, amelyen berúgták már a győztes gólt, hiszen itt a gáz. Faller Dezső képvi­selő felhívta a figyelmet arra, hogy az ün­neplésnek még nincs itt az ideje, majd csak akkor, ha befejeződött a beruházás. Végül Herczeg József polgármester kö­szönetét mondott mindazoknak, akik részt vettek a gázprogram megvalósítá­sában és elmondta, hogy ellentétben a programban részt vevő többi településsel Pakson október 19-én gyújtják meg a gázlángot. * * * A testületi ülés lapzártakor még tart, a továbbiakban tárgyalt témákra követke­ző számainkban visszatérünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom