Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-02-02 / 4. szám
1996. február 2. Paksi Hírnök 2> POSTÁJÁBÓL Tisztelt Főszerkesztő Úr! A mai napon vettem kézhez Szentesi Alajos ny. tanár úr levelét; nem sokkal előtte a paksi gimnázium jubileumi évkönyvét. A tanár úr úja, hogy a főszerkesztő úr volt szíves felajánlani, hogy a jubileumi könyvbe szánt eredeti írásomat lenne szíves leközölni. Hálásan köszönöm kedves segítségét, engem is bántott, hogy nem volt alkalmam a könyv írásához beküldeni egy olyan önéletrajzot, ami személyes érzéseimet, élményeimet is magában foglalja a számomra oly kedves Paksról, a gimiről, a sporthivatalról, a Paksi Kinizsiről, a konzervgyárról és az ott dolgozó, tanuló emberekről. Szíves segítségét hálásan köszönve maradok tisztelettel: Dora Lonyai (Takáts Dóra) Kedves Alma Mater! Eme üzenetet eredetileg 50. születésnapodra készült ünnepi könyvedbe szántam szerény ajándékként, ám be kellett látnom, bármilyen rövidre igyekeztem is fogni, teijedelme túllépne a megengedett mértéken. így - remélem örülsz azért neki - a szerkesztő úr szíves felajánlását elfogadva, utólag hosz<szabban köszöntelek. Ha megengeded, kicsit újra iskolapad-koptató diákodnak képzelem magam, miként időnként álmomban visszatérsz, visszapergetve kamaszkorom nagy reményű, szép éveit. Belépve az ajtódon puha meleg, világos folyosók, felszabadult diákok látványa várt, úgy éreztem magam, mint a mesebeli kölyök Vackor, akit az édesanyja bevezet az első nap az óvodába. További jó érzéseket ezután Glósz Lajos ig. úr és Mitder József osztályfőnök úr közvetlen szavai és az ÚA osztály közössége jelentettek, na meg, hogy kérem, itt mindenki továbbra is gyerek, mint én, hiszen a tanár urak és hölgyek kedvesen, tegezve szólítják meg a diákokat, megértésüket, támogatási szándékukat hangsúlyozva. Ez így együtt, mindjárt az első napon feloldotta szorongásomat és újra a régi én lettem, aki kész minden küzdelemre és együttműködésre, aki úgy sejtette, itt nem kell lapuló diákként csendben osonni senkit sem zavarva, hanem aktív tagja tud lenni egy közösségnek, nagyobb családnak. Ez kimondatlan célom volt és a válasz is kimondatlanul, de folyton ott lógott a levegőben: mi segítünk, csak mutasd meg, mit tehetünk érted. Mivel is tudnám meghálálni, hogy újra otthont kaptam, nem lettem elveszett ember, talpra segítettek állni? A válasz nem váratott sokáig magára. Jött az üzenet: Szentesi tanár úr vár a szobájában. Ez szívdobogtató hír volt, évek óta titkos vágyam volt, hogy valaki komolyan vegye eddig különösebb eredményt fel nem mutató sportolói ambícióimat.- Úgy hallom, sportolgattál valamit - nézett fel íróasztala papírhegyei mögül kiegyenesedve Szentesi tanár úr.- Igen, atletizáltam, szerettem futni és távolugrani - így a válasz. Az eredményeimről hallva biztatóan mosolygott és biztosított, számít rám az iskola aúétika szakosztályában. Ahogy sűrűsödtek a nagyobb versenyek, egyre nehezebb volt eljutnom Bölcskéről ezekre. Ekkor a távoli versenyek hétvégéin Szentesi tanár úr a saját házát ajánlotta fel szálláshelyemül a versenyekre eljutás érdekében. Szabad ilyen áldozatot elfogadnom? - kérdeztem magamtól, de a versenyekről, amik előrehaladásomat szolgálták, nem tudtam lemondani, így elfogadtam a nagylelkű ajánlatot. Innen kezdve családtag lettem a Duna u. 5.-ben és az is maradtam mindvégig. Hogy mik voltak az eredmények, amiket közösen elértünk? Erről részletesen beszámoltam a születésnapi könyvedben, kedves iskolám. Itt röviden csak annyit, hogy én voltam az első magyar nemzeti ifjúsági válogatott atléta és egyben szeretett városunk, Paksé is. Amit még megemlíthetek, az a 3000 m-en futott országos ifjúsági csúcs; néhány nemzetközi versenyen elért győzelem és helyezés Magyarország képviseletében. Meg egy vallomással tartozom neked, volt egy beteljesüleden, titkos szerelmem is, a magyar. Az irodalom, a romantikus regények, a versek, az Óda... Kedves iskolám! Engedd meg, hogy hozzád idézett üzenetemben itt köszönjem meg hálásan odaadó tanári karodnak, akik falaid között töltött éveim alatt (1969-73) között egy emberként álltak mellém és segítettek saját területükön kihozni belőlem a maximumot, na meg, hogy a belépő kisgyerek helyett egy felnőtt nő léphetett ki az iskola kapuin. Engedd meg, hogy megüzenjem az iskolai menza személyzetének, milyen hálásan gondolok rájuk is, amiért igyekeztek rászoktatni a főtt ételre és mindig került repeta abból, amit szerettem. Végül ti, diáktársaim és sporttársaim: oly sokszor idézem fel emlékezetemben, azt az őszinte szeretetet, amivel körülvettetek, nagyon köszönöm. És most, kedves iskolám, engedd meg, hogy azokhoz is üzenjek, akiknek magad is a létedet köszönheted és velük lett volna ildomos kezdenem: Paks városa, aki oly méltó helyet ad neked életében - és annak idején nekem is - sportszerető lakosságával, városi vezetőségével, sporthivatalával, a Paksi Kinizsi Sportegyesülettel, a Paksi Konzervgyárral, akikre nem győzök elég hálával gondolni. De itt említeném még a Paks-Bölcske útvonalán dolgozó autóbuszvezetőket, akik jó ismerőseimmé váltak, mikor a 4 év alatt edzéseim egy részét úgy tartva, hogy hazafutottam Bölcskére a gimiből. Megálltak mellettem kérdezve, nem szeretném-e inkább buszon megtenni az út hátralévő részét és barátságon tülköltek, integettek. Ezek a Paks-Bölcske közötti futások összemosták a két szeretett helység közötti távolságot és azt a kellemes érzést adták, hogy számomra tulajdonképpen mindkettő ugyanazt jelenti, a szülőföldet. Drága szülőföldem, de messze is vetődtem! Megjárva hazánk több városát: Bp. 1973-77. TF-tanulmányok, Kazincbarcika 77-79. középiskolai tanítás, edzőség, Székesfehérvár 1980 Városi Sportiskola szakágvezető. Majd következett Afrika, Mozambik ahol TESCO- kiküldöttként a nemzeti női futóválogátottat edzettem, készültünk a Los Angeles-i olimpiára. Budapest 1984-87. 2. kislányunk megszületése. 1987-ben kitelepült családunk az USA Kalifornia államába. E sorokat is innen küldöm, ahol Los Angeles városában élünk féijemmel és két kislá: : nyunkkal. Mindketten kitűnő tanulók és kiemelt tehetségként kezelik őket az iskolában. Férjem mérnök-közgazdász, Orange megye buszvállalatának managere és az USA Közlekedési Minisztériuma Kutatóintézetének külső munkatársa. Emellett több országos szintű szakmai szervezet vezetőségi tagja, nemzed jelentőségű programokat irányít. Jelenleg főállású anya és háziasszony vagyok, néha sporttanfolyamokat vezetek és fittness-tanácsadóként dolgozom. Az iskolákban és a cserkészeknél társadalmi funkciókat töltök be, aktívan részt veszek a munkában. Évente 1-2 alkalommal nemzetközi nap keretében különböző fórumokon kiállítást rendezek és előadást tartok Magyarország megismertetésére és népszerűsítőére. Szeretett városom, iskolám, mindazok, akik ismertek és szerettek! Lassan 9 éve elszólított a sors, de alig várom a napot, amikor meglátogathatlak. Nagyon remélem, hogy hamarosan teljesül ez a vágyam és újra találkozhatunk. Addig is engedd meg, hogy megadjam a címemet, ha valakinek kedve támadna hírt adni magáról, nagy örömet szerezne vele. Még sok boldog születésnapot kívánva búcsúzom szeretettel: Takáts Dóra (Dora Lonyai) Címem: Dora Lonyai 2657 Pepperdale Dr. Rowland Hgts. CA 91748 USA Los Angeles, 1996. január 15.
