Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-09-20 / 34. szám
1996. szeptember 20. Paksi Hírnök § PÉNZ-ALKOTÁS? Körülbelül egy hónappal ezk előtt a Paksi Alkotók Egyesülete egy levelet juttatott el Kovács Sándor vállalkozónak, az Aranynád Kft. tulajdonosának, melyben segítségét kérték az egyesület további működéséhez. Ennek eredményeképp 13- án, pénteken létrejött egy találkozó a Németh sörözőben, ahol személyesen is megismerhették egymást a tagok, meghallgatták az eddig nem ismert alapszabályt, valamint a felkérésnek eleget téve bemutatkozott Kovács Sándor. Az elképzelések szerint Halász Károly (aki egyéb elfoglaltságai miatt nem vett részt az ülésen) maradna az elnök, az üzletember pedig mint menedzser kapcsolódna bele az egyesület munkájába. — Nem vagyok alkotó ember a szó művészi értelmében, de alkotó vagyok a szó gazdasági értelmében. Nem tudok, festeni, nem tudok írni, de tudok a pénzzel bánni és ez a mai világban nem elhanyagolható - mondotta bevezetőjében Kovács Sándor, aki számára nem ismeretlen az egyesületi munka, hiszen a Dunakömlődi Sport Egyesület vezetője.- A jelenlegi elnökség munkájára feltétlenül szükség van - folytatta —, de minden művészeti ág élére kellene egy vezető. Az elnökség dolga lenne továbbra is a befolyt összegek elosztása, a menedzseré pedig a gazdálkodás, szponzorkeresés, a lehetőségek kiaknázása. Nem művész szemmel nézem az egyesületet - szólt a továbbiakban -, hanem gazdasági szemmel, hiszen üzletember vagyok. Az ülésen többször hangsúlyozta, az előrejutás elengedhetetlen feltétele a rend és a fegyelem, ami eddig hiányzott az egyesület munkájából. Nem akarok ígérni semmit - fejezte be a vállalkozó -, de ha felkérnek erre a tisztségre, akkor minden tőlem telhető segítséget megadok. Kovács Sándor hivatalos felkéréséről a későbbiekben dönt majd az elnökség. Az est második részében megérkezett Herczeg József polgármester is, aki sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az alkotók nem éltek a számukra felajánlott lehetőséggel, miszerint két hétre elfoglalhatták volna a madocsai hétvégi pihenőházat. Mit akar az egyesület? - tette föl a költői kérdést. A lehetőségeihez mérten segítséget nyújt, de annak nem látja értelmét, hogy semmi előrelépés nem történik. Újabb javaslattal is előállt a polgármester: október 15-ig adja be az egyesület a polgármesteri hivatalba kérését, igényét, amit a költségvetési koncepció előkészítésénél figyelembevesznek. F I. * * * Háborúban hallgatnak a múzsák, úgy tűnik a paksi alkotók is háborúban vannak egymással, de nem hallgatnak, csupán vitatkoznak azon, ami tulajdonképpen nincs. Miről másról is lenne szó, mint a pénzről. A művészetek, akárcsak az idők folyamán mindig is a mecenatúrából éltek, de könnyebb volt ott létezni, ahol volt ehhez anyagi háttér, volt miből adni. Ám a nehéz gazdasági időkben még inkább volt kopott a költők kabátja, ha volt egyáltalán. (József Attila egy zsidó orvostól kapott kabátot és a rokonok úgy hívták, itt többé ne lássam...) A paksi alkotók egyesülete nagy valószínűséggel azért jött létre, hogy közösen próbáljanak életre hívni egy olyan szervezetet, ami képes pénzt csinálni, ám ma ez a legnagyobb művészet. Értesüléseink szerint Halász Károly lehet megválik az egyesülettől. Valószínű - bár nem mondja ki - olyan dolgokat tud, amelyeket ugyan szépíteni lehet, de „ lepingálni” senkit nem akar. A pénztelenség sokszor olyan utakra viheti az embert, hogy mellette más fontos dolgok eltörpülhetnek, pedig a művészetek éppen arra hivatottak, hogy az emberek lényeglátását segítsék, a tiszta búzát elválasszák az ocsútól. K.G.E PAKS FELSZABADULASA Háromszáztíz éve annak, hogy Paks felszabadult a török elnyomás alól. 1686 szeptemberében végre letelepedhettek Pakson a szenvedéseket túlélő emberek, hogy újra benépesítsék a XVII. század elejére teljesen kihalt Paksot. Paks sorsa 1526-ban pecsételődött meg, amikor a török egészen Budáig nyomult az ország belsejébe és a Duna mellett minden települést felégetett. Aki tehette elmenekült a töröktől még nem veszélyeztetett területre. így a Paksy család egyik ága is, akik Szigetváron találtak menedéket. Ám nem tudták elfogadni, hogy birtokaik után ezentúl nem szedhetnek adót, ezért időnként csapatokat küldtek, hogy a nekik a megszállás előtt járó adót behajtsák. A nagy teher az volt, hogy a török is követelte a neki járót! A legsúlyosabb adó, ami a hódoltság lakóira nehezedett, a „gyermekrablás” volt. (Más török által elfoglalt országban ez tényleges adó volt, de hazánkban jobbnak látták a rabláshoz folyamodni.) Ezenkívül a jobbágy7 tartozott pénz- és terményadóval is, szinte mindenért kellett illetéket és büntetést is fizetni. Ha pedig valaki elmenekült a faluból, akkor az egész falunak kellett a távozó adóját pótolni. így falvak néptelenedtek el. Paks népének egy része is elmenekült messzire, mások pedig a környék mocsaraiban, erdőiben húzódtak meg. A szultán, aki közben ismét Magyarország ellen vezette seregét, észrevette, hogy Paks milyen fontos helyen fekszik katonai szempontból, kiépíttette a várat, ahonnan rabló támadásokat indíthatott, többek között a bujdosó paksiak ellen. Hogy miért nem ment el mindenki? Ha a török elvonult egy időre, az emberek előbújtak, hogy földjeiket újra megművelhessék. I. Szulejmán 1529-ben elrendeli Paks felépítését, így a viszonylag biztonságos rejtekek lakóit, a paksi jobbágyokat lemészárolták, elhurcolták vagy földönfutóvá tették. Ettől kezdve Paks folytonos harcok otthona lett. Hol a magyar támadta, hol a török akarta visszafoglalni. Miután Buda elesett (1541), szüksége lett a szultánnak Paksra élelem- és adópótlás szempontjából is. Miután hódításait magyar területen már nem folytatta (1568. február 17.), Paks a Ruméliai tartomány részeként, a budai vilajet simontomyai szandzsákjában kezdhetett újra magához térni. 1572-ben - írja a monográfia - 272 házat számlál. Sajnos, a török által Paks népére kirótt terhek fokozódtak és nyugtalanító volt a katonák állandó jelenléte is, sőt, a magyar katonák portyája sem kímélte a lakosságot. A gazdasági élet kezdett sorvadozni, a lakók állandóan cserélődtek, míg a XVII. századra teljesen kihal a török előtt virágzó és népes falu. Paks története új fejezetéhez az előszót az 1683-as év írja, mikor a török elhatározza, hogy Bécs ellen indul. Európa azonban ellentámadásba lendül. Fellélegezhetnek a magyar falvak és városok. Kara Musztafa vezette török sereg hátrálni kényszerül kifelé országunkból. Esztergom felszabadításánál tűnik ki a jobbszámyon Bádeni Lajos őrgróf, akinek Tolna megye 1686 szeptemberében kivívott szabadságát köszönheti. Ő menti fel tehát Paksot, majd szeptember 23-án Simontomyát is. A törökverő Bádeni ezután tovább jeleskedik, de a teljesen elnéptelenedett Paks végre újra benépesedhet. Sajnos, új lakosai nem a régiek közül valók, de megalapítják számunkra az új hazát 1686 szeptemberében, 310 éve. TÓTH ANDREA
