Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-09-13 / 33. szám
Paksi Hírnök 1996. szeptember 13. m HÉTKÖZNAPOK VERONIKA VAGY VJERKA. AHOGY TETSZIK Veronika mindössze huszonnégy éves, csinos, barna, elvált asszony. Faddon született. Az általános iskola elvégzése után Szekszárdon szerzett gyors- és gépírónői képesítést, első munkahelye mégis a Gemenc Szálloda báljához kötötte. Itt lett felszolgáló, s itt ismerkedett meg korábbi férjével. A frigy nem tartott tovább másfél évnél, ennek okát akár mindennapinak is vehetnénk. A fiatal jó alakú hölgy munkája során hamar új barátokra lelt a pénzes vendégek soraiból. Először csak amolyan spontán ismeretségek szövődtek, ám az eszes fiatal nőnek nem sok idő kellett ahhoz, hogy ezen kapcsolatokat némi ellenszolgáltatáshoz kösse a „kellemest a hasznossal” mondás jegyében. Alig múltam tizennyolc, amikor felszol£\ gáló lettem - meséli. - Tulajdonképpen előtte semmi különösebb nem történt velem, éltem a tanulólányok szürke kis életét. Sohasem akartam gépírónő lenni, de hát a szüleim azt akarták, hogy szakma legyen a kezemben. Faddot sem szerettem különösebben, szabadságra vágytam, így kivettem Szekszárdon egy albérletet.- Hirdetésre jelentkeztem a Gemencbe felszolgálónőnek, fel is vettek. Itt ismerkedtem meg a férjemmel. Jóképű pénzes palit láttam benne, csak később jöttem rá, hogy egy féltékenykedő vadállat. Kétségtelen nagyon jól keresett, volt rendes lakásunk. Akkor romlott meg köztünk a viszony, amikor rájött, hogy rajta kívül is vannak rövidebb-hosszabb kapcsolataim. Ettől fogva állandóan állt otthon a cirkusz, ütött-vert, előfordult, hogy napokig bezárt, még dolgozni sem engedett, persze, hogy kirúgtak a munkahelyemről. Nagy nehezen sikerült elválni tőle, gyerek nem volt, így nem sokáig tartott a tortúra.- így lettem a bár felszolgálójából a bár állandó vendége. Pénzben, palikban nem volt hiány. Semmi baj nem történt egészen addig, míg meg nem ismerkedtem Szanisszal, egy pesti sráccal. Meg tudtam volna őrülni érte, s ő is mindent megadott nekem.- Gondolom hamarosan a főváros következett...-Persze. A Szanisz azt mondta, hogy hagyjuk Szekszárdot a fenébe, egy ilyen jó csajnak, mint én, nem ilyen munka való. Egy-két hónapig minden jól ment, a Széna téren béreltünk egy jó kis lakást. Mindig rengeteg pénzünk volt, jártuk a szórakozóhelyeket. Én csak akkor tudtam meg, hogy honnan a rengeteg lóvé, amikor egy este két krapek véresre verve hozta haza a Szaniszt. Kiderült, hogy valutázott és sáros maradt valakinél. Feldúlták az egész lakást, de pénzt sehol sem találtak, hát azt mondták, hogy: „Akkor elvisszük a csajodat.” Szemét világ következett. Placcoznom kellett a Rákóczi tértől Siófokig mindenhol, végül egyszeri! - en eladtak négyezer márkáért két olasz hapsinak. Őszintén szólva nem is volt nagyon ellenemre, már nagyon torkig voltam az egésszel.- Szanisz nem keresett? — Azután a rohadt este után soha többé nem láttam. Nekem mindig azt mondták, hogy nyomorékká verték, de szerintem nem is mert keresni.- Olaszországban milyen volt az élet?-Több mint másfél évig voltam Milánóban, elég jól megtanultam a nyelvet. Egyébként az olaszok sokkal rendesebbek voltak a magyaroknál, igaz, rengeteget kellett dolgoznom. Volt úgy, hogy tíz-tizenkét krapek jött egy nap, ezenkívül filmeket is forgattunk. Mindenesetre vigyáztak rám. A forgalomtól függően meghagytak napi száz-százötven márkát, ha filmet forgattunk, akár a háromszázat is megkerestem, ezenkívül mindenem megvolt. Végül meguntam az egészet, gondoltam sokkal jobban járok, ha egyedül dolgozom tovább, olyan helyen, ahol nem ismernek.- Megléptem és stoppal hazajöttem. Nekem nem vették el az útlevelemet, megbíztak bennem, talán meg is szerettek kicsit. Hazafelé a kamionosoktól még beszedtem forintba átszámolva úgy kétszázezret. Egyenesen Szekszárdra mentem, hogy lerendezzem a volt férjemmel a tartozását, ugyanis a lakás fele engem illet.- Pakson mi járatban?-Itt dolgozik a volt férjem. Mindig meglép előlem otthonról, gondoltam, megcsípem a munkahelyén.- Hogyan tovább?-Ha megszereztem azt, ami nekem jár, irány a Balaton. Bérelek valahol szobát, nyaralok és dolgozok tovább. Kellemest a hasznossal, nem igaz? Mindenesetre engem soha több nem fog futtatni senki, engem nem nyúznak meg még egyszer, azt garantálom. Egyébként nehogy azt hidd, hogy a mély vízben úszkálok. Én most már csakis úriemberekkel foglalkozom.- Mi lesz, ha egyszer kiöregszel?-Mielőtt kiöregednék már lesz elég pénzem ahhoz, hogy abbahagyjam. Akkor elmegyek az ország másik sarkába, ahol nem ismernek, szerzek magamnak egy férjet, családot alapítunk és én leszek a világ legjobb, legszeretőbb felesége.- Adod a neved ehhez az íráshoz?- Persze, nincs abban semmi. Veronika vagyok, vagy Vjerka - ahogy tetszik. SZARKAJÓZSEF
