Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-08-30 / 31. szám

Paksi Hírnök 1996. augusztus 30. (5 HALASZ KÁROLY KISKERESZTJE Magas rangú állami elismeré­seket adott át Göncz Ár­pád köztársasági elnök au­gusztus 20-án az Országház ku­polatermében. A számos művész közt ott volt szűkebb pátriánk szülötte Halász Károly, aki a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiske­­resztjét vehette át Szent István ünnepén művészeti munkás­sága és a Paksi Képtár életre hí­vásának elismeréseként. A nem mindennapi kitünte­tésben megbecsült művész pá­lyája kezdetét a gimnáziumi évekre teszi. A pécsi Művészeti Gimnázium növendéke, majd a pécsi művelődési központ munkatársa volt éveken keresz­tül. Számtalan képzőművészeti stúdium, tábor megszervezése fűződik nevéhez. Ahonnan indult, oda tért vissza, 1979-ben ugyanis Paks­­ra költözött és a helyi művelő­dési házban kezdett dolgozni: képzőművészeti kiállításokat szervezett, majd alkotótelepet hivott életre. Ez az időszak különös jelen­tőséggel bír az életében. Fiatal művészpalántákkal, kiforratlan, de érdeklődő, fogékony gyere­kekkel dolgozhatott együtt, lát­hatta hogyan válik kezük mun­kája nyomán az anyag valódi al­kotássá. A Paksi Képtár - melynek je­lenlegi vezetője és persze haj­dani megteremtőinek tagja - ez év őszén ünnepli ötödik szüle­tésnapját. Állandó kiállításainak sorában a betérő találkozhat Ha­lász Károly eddigi munkásságát bemutató képekkel, fotókkal is. Tervei közt a „probléma” szó szerepel. Foglalkoztatja ugyanis a kortárs múzeum jövőbeli sor­sa, hiszen félő, hogy a hajdan művészbarátokkal megálmo­dott feladatoknak támogatott­ság hiányában nem képes majd megfelelni: közvetíteni a mo­dem kor alkotásainak üzenetét. Az állami elismerés a megle­petésen és örömön túl a mű­vészt további munkája folyta­tására ösztönzi. Nem panaszkodik a mosto­hább körülményeket is látott művész, csak nem érti, miért is nem kell a paksi művészek „mutatványa” a paksi lakóknak, avagy ha mégis szükség van rá, miért nem támogatja azt? A kérdés túlmutat egy vidéki város anyagi meggondolásain, a művészetek sorvadása országos tapasztalat, s talán éppen emiatt csillog a szokásosnál is fénye­sebben a kiskereszt Halász Ká­roly mellére tűzve. POZBAI ILDIKÓ NAP MINT NAP AZ EMBEREKÉRT A Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt polgári tago­zatával tüntették ki Csikai Gyulánét, a Paksi Polgármes­teri Hivatal családvédelmi és szociális osztályának vezetőjét augusztus 19-én, a megyei köz­gyűlés dísztermében. A kitün­tetést Bach József, a megyei köz­gyűlés elnöke adta át. Csikai Gyuláné több mint 22 évvel ezelőtt lépett közigazga­tási pályára. 1974. január 1-jé­­vel került a járási hivatal pénz­ügyi osztályának adócsoportjá­hoz. Pontosan öt évvel később, Paks várossá nyilvánításakor át­helyezték városi állományba, a helyi tanácsházához. Időköz­ben elvégezte az államigazgatási főiskolát (1982). Gyámügyek­kel 1983 őszétől foglalkozik, mikor is átkerült az igazgatási osztályra. Az előző képviselő­­testület 1992 nyarán létrehozta a családvédelmi és szociális osz­tályt, melynek négy éve vezetője. Ma már egyre nagyobb sze­repet kap a családvédelmi és szociális osztály, de nemcsak az életszínvonal romlása miatt. Az állam fokozatosan kivonul erről a területről és egyre nagyobb teret enged az önkormányza­toknak. Pontosabban egyre több terhet ró rájuk. Az osztály dolgozói napi munkájuk során a legrászorultabbakkal találkoz­nak. Számtalan ember megfor­dul itt segítséget kérve, talán a legtöbb konfliktus is itt csapó­dik le.-Eleinte úgy kezdtem, hogy együtt sírtam az ügyféllel - mondja Csikainé -, de meg kellett tanulnom külön válasz­tani a munkám és a magánéle­tem. Nem volt könnyű. A pályán eltöltött két évtized után, munkája elismeréseként az osztályvezető asszony meg­lepődve és örömmel fogadta a kitüntetést. PRÉHÁZI ILDIKÓ ARCOK A VÁROSBÓL KITÜNTETETTJEINK

Next

/
Oldalképek
Tartalom