Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-08-09 / 28. szám
1996. augusztus 9. Paksi Hírnök § DÖNTŐBÍRÓI SZOLGÁLAT ben, aki a tárgyalásaikon rendszeresen részt vett és a vitás kérdésekben az álláspontok tisztázásával elősegítette a megegyezést. A megyeszékhelyi állapothoz hasonlót Paks is képes volt produkálni. A Paksi Konzervgyár dolgozói a lejárt kollektív szerződés meghosszabbítását, jobb munkakörülményeket, bérfejlesztést kérnek. A tulajdonosok ezzel szemben lojalitást. Az álláspontok így sokáig nem közeledhettek egymáshoz, szükség volt a vitás kérdésekre adott válaszokért egy kívülállóhoz fordulni. Theobald Márta szakszervezeti titkár, mint már annyiszor, most is az MSZOSZ Tolna megyei képviselőjéhez, Kálai Istvánhoz fordult. A döntőbírói segítség igénybevétele - ezúttal - elmaradt, elegendő volt Kállai István közbenjárása. Ám nem árt tisztában lenni azzal, hogy mikor, ki és milyen módon igényelheti a budapesti székhelyű szolgálat segítségét. A szolgálat szakemberei a munkahelyi vitás kérdésekben közvetítőként járnak el, szakmai tanácsadást végeznek, megpróbálják a konfliktusokat megelőzni. A vitában álló felek bármelyike kérheti a szolgálatot, hogy a kérdés rendezésére ajánljon egy közvetítőt, de maga a szolgálat is segíthet, a felekre bízva, hogy igénybe veszik azt vagy sem. A paksiak most nem éltek ezzel a lehetőséggel, de a rossz nyelvek szerint még nem ért véget a konzervgyári kázus.-pozbai-A háromoldalú érdekegyeztetés hatékony módszerének bizonyul a július 1-jével alakult Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat. Ezt éppen egy Tolna megyei tapasztalat bizonyítja. A Szekszárdi Húsipari Rt. dolgozói és a munkáltató közötti konfliktus feloldásában jelentős segítséget tudott nyújtani a szolgálat szekszárdi közvetítője. Mint ismeretes, két héttel ezelőtt a húsüzemi dolgozók sztrájkot hirdettek, miután többszöri egyeztetés ellenére sem sikerült a tulajdonosi oldallal megegyezésre jutniuk. A munkások 40 százalékos béremelést kértek, amivel a munkaadók nem értettek egyet. Tóth Endre, a sztrájkbizottság egyik tagja elmondta, hogy a régóta elhúzódó vitában az álláspontok nem közeledtek egymáshoz. így a szakszervezet örömmel fogadta a vezetők kezdeményezését, egy kívülálló, a munkajogban jártas szakember bevonását dr. Gulyás Kálmán személyé-Nehéz kenyér Amíg dolgoztam én voltam a Paksi Konzervgyár igazgatója. Ma egy vagyok a két és fél millió nyugdíjas közül - mondja magáról Örvös Ferenc, aki 20 évig igazgatta eredményesen a gyárat. A gyárat, ahol ma sztrájkra készülődnek.-Azt mondták ideiglenesen vállaljam el két hónapra a gyár vezetését. A két hónapból aztán 20 év lett - kezdi beszélgetésünket Örvös Ferenc. - Abban az időben a megye legnagyobb üzeme volt, mintegy kétezer főt foglalkoztatott. Bár az atomerőmű felépítésével a létszám a felére csökkent, ennek ellenére a termelés növekedett. Mikor átadtam a vezetői stafétabotot, szinte semmi adósság nem volt, megfelelő raktárkészlettel, termeléssel, piaccal rendelkezett. Hogy aztán mi történt azóta, arról nem sokat tudok, mindössze annyit, amit innen-onnan hallok. meretet. Nem is engednék vezető beosztásba olyan embereket, akiknek nincs meg a megfelelő pedagógiai, pszichológiai végzettsége.- Hogyan látja a mai fiatalokat?-Aggódom értük, a jövőjükért. Én még régi vágású kereskedelmi középiskolába jártam, ami az életre nevelt. Tanultunk gyorsírást, gépírást, JÓ NAPOT, MI ÚJSÁG?-Azért bizonyára szívén viseli a gyár sorsát. Mit gondol, hol rontották el?- Túl sokáig húzódott a privatizáció. Az az állapot, amíg nem volt „gazda” nem tesz jót senkinek sem. Ha akkor mindjárt a dolgozók kezébe vagy magánkézbe kerül, ilyen nagy lepusztulás nem lett volna. Majdnem öt évig gazdátlan volt a konzervgyár. Az adósság gyarapodott, a termelés stagnált. Rendkívül nagy forgótőke kellett volna, de mindig csak banki hitelre építettek. A kamat viszont, ahogy mondani szokták „velünk eszik a tányérból”, elviszi még azt a csekélyke hasznot is, ami van.- Lépjünk vissza kicsit a múltba, hiszen ön a pályáját tanárként kezdte...-Valóban, Szekszárdra és Palánkra jártam dolgozni, onnan kerültem a konzervgyárba. Ott is emberekkel foglalkoztam, meg itt is. Rengeteget tanulmányoztam a filozófiát, emberismagyar-német-olasz levelezést, könyvelést, jogot, kereskedelmi számtant, pénzváltást, gazdasági földrajzot - és még sorolhatnám. Sose felejtem el az érettségi dolgozatom témája az volt, hogy kávét kellett rendelni Brazíliából egy olasz cégen keresztül. S ehhez mi mindent kellett tudni. Most a legnagyobb baj az, hogy nagyon felületesen képezik a fiatalokat és sok olyan ballaszttal tömik a fejüket, amire soha nem lesz szükségük. Nem tudnak egy postai utalványt kiállítani.-Hogyan telnek a nyugdíjas napjai, immár 11 éve?- Kertészkedem, olvasok, fúrok-faragok, egyszóval nem unatkozom. De legelőször, amikor nyugdíjba mentem az volt az első dolgom, hogy Paks összes utcáját végigjártam, mert volt olyan, ahol negyven évig nem voltam. Egyik ámulatból a másikba estem, mennyi változás történt. PRÉHÁZI ILDIKÓ
