Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-01-26 / 3. szám
1996. január 26. Paksi Hírnök m n ROBE VESETT SZEMEL Nagyon sokan váltanak szakmát manapság, próbálkoznak újabb és újabb munkaterületeken. Nagy úr a szükség. Ez életünk legkonokabb diktátora. Persze jó dolog az, ha több szakmája van az embernek, több szakma több megélhetési forrást jelent. Szerencsés esetekben az eredetinek valamelyik rokonszakmájában találja meg számítását az ember. Horváth Béla eredetileg kőművesnek tanult. A 47 éves jó kedélyű, mosolygós szakember azok közé tartozik, akik elveszítve munkahelyüket nem a keserű vegetálást választották, hanem önerőből próbálnak talpra állni. A Rókus utcában a volt, úgynevezett pincelakások tőszomszédságában megvásárolta egy városunkban ismert és elismert idős műköves mester Varga János műhelyét, műkőöntésre szolgáló formáit, s mit sem várva segítségre, sült galambra hozzáfogott a műkő öntéséhez, csiszolásához. A Sánc-hegy oldalába fürt „pinceműhelyben” különböző szobrok, szépen kidolgozott ablakpárkányok, madárábrázolások, virágtartók fogadnak. Különböző formák, szerszámok mutatják, hogy a löszbe fürt pincében alkotómunka folyik. — Megesik, hogy az ember kényszerhelyzetbe kerül, s neki magának kell elvégeznie olyan munkát, amely nem tartozik a szakmájához, másfajta hozzáértést követel. A műhely előző tulajdonosa nagyon elismert mesterember, viszont elmúlt már hetvenéves, s így idős korára való tekintettel úgy döntött, hogy részletfizetés ellenében eladja nekem a műhelyét. Ma már csak szakmai tanácsadással foglalkozik, jómagam is számíthatok a segítségére, tanácsaira.- Miért éppen a műköves szakmára esett a választása?- Természetesen fontosnak tartom a pénzt, de művészettisztelő és szerető emberként úgy gondoltam, hogy a műkövességben van egy kis művészet is. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy-egy elkészült munka, legyen az kis szobor vagy akár egy virágtartó nemcsak tetszetős, de időtálló is legyen, ha csak egyszerű szürke műkőből készült, akkor is.-Ezegy nagyon rég szakma, milyennek látja a jövőjét?- Szépnek. Tessék csak megnézni az új építészeti stílusokat. Manapság rengeteg munkája van egy-egy új felfogásban készülő épületen a műkövesnek, díszítő ablakok, lépcsők, pillérek, párkányok, egyéb díszítések ma már egyre gyakrabban a műköves munkáját dicsérik.- Mi szükségeltetik a műkövesség sikeréhez?- Ez egy aprólékos munka, nagy türelmet igényel, s fantázia is szükséges hozzá. Jómagam gyakran készítek csak úgy, saját kedvtelésemre szobrocskákat, virágtartókat, egyebeket. Szeretem őket, elgyönyörködök bennük.- Azt rebesgetik,, hogy verseket is ír.- Én már csak ilyen „széplelkű” vagyok. Műkőből készült nyitott könyvet mutat, magyarázza hogyan helyezi majd el a kidolgozott keretben azokat a márványlapokat, amelyekbe egy saját verséből vett idézetet fog vésni. Óvatos, helyeslést váró mosollyal megjegyzi: „így foglaltatik az örökkévalóságba az ember. Nemde?” * * * Horváth Béla elismerő szavai, a korábbi műhelytulajdonos munkája előtti főhajtás bizonyítékai, engem arra késztettek, hogy az idős mesterembert, Varga Jánost is felkeressem. Fotós kollégámmal több mint hatvan - természetesen műkő - lépcsőt tudtunk magunk mögött mire elértük a Rókus utca fölötti szőlőben magasodó házat, amelynek - igazán nem meglepő - jelentős részét építik és szépítik a mesterien megmunkált műkő elemek. Tükörlépcső vezet a felső szintre, amelyet ugyancsak műkő keretbe épített színes üvegű ablakok díszítenek. A ház előtt szobrok, köztük a paksi piactérről ismert pisilós kisfiú eredetije, amely talán legismertebb munkája a mesternek. Megtudom, hogy 1940-től 1943-ig Budapesten tanult, majd 53-ig egy fővárosi vállalatnál dolgozott, s 54-ben tért vissza Paksra. Több mint 13 évig űzte a kisipart Pakson, majd tizenhét évig volt bedolgozó. A műhelyt 1957-ben vásárolta.- Ön elismert szakember a városban. Nem sajnálta-e eladni a műhelyét, bízik-e abban, hogy az új tulajdonos, aki egyben az utód is, képes lesz őrizni a szakma nem éppen könnyűszerrel megszerzett tradícióját?- Nemcsak bízok, de hiszem is. Jól ismerem Horváth urat, szorgalmas, szakmailag tehetséges embernek tartom őt. Én 24 évig működtettem a műhelyt, sikerült neki tekintélyt szerezni, a paksiak becsülték az itt készült munkákat. Számomra Horváth úr akár biztosítéknak is tekinthető. SZ. J. „így foglaltatik az örökkévalóságba az ember” (Fotó: Lázár)
