Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-01-26 / 3. szám

1996. január 26. Paksi Hírnök m n ROBE VESETT SZEMEL Nagyon sokan váltanak szakmát manapság, próbálkoznak újabb és újabb munkaterületeken. Nagy úr a szükség. Ez életünk legkonokabb dik­tátora. Persze jó dolog az, ha több szakmája van az embernek, több szakma több megélhetési forrást jelent. Sze­rencsés esetekben az eredeti­nek valamelyik rokonszakmá­jában találja meg számítását az ember. Horváth Béla eredetileg kőművesnek tanult. A 47 éves jó kedélyű, mosolygós szakem­ber azok közé tartozik, akik el­veszítve munkahelyüket nem a keserű vegetálást választották, hanem önerőből próbálnak talpra állni. A Rókus utcában a volt, úgy­nevezett pincelakások tőszom­szédságában megvásárolta egy városunkban ismert és elismert idős műköves mester Varga Já­nos műhelyét, műkőöntésre szolgáló formáit, s mit sem vár­va segítségre, sült galambra hozzáfogott a műkő öntéséhez, csiszolásához. A Sánc-hegy ol­dalába fürt „pinceműhelyben” különböző szobrok, szépen kidolgozott ablakpárkányok, madárábrázolások, virágtartók fogadnak. Különböző formák, szerszámok mutatják, hogy a löszbe fürt pincében alkotó­munka folyik. — Megesik, hogy az ember kényszerhelyzetbe kerül, s neki magának kell elvégeznie olyan munkát, amely nem tartozik a szakmájához, másfajta hozzá­értést követel. A műhely előző tulajdonosa nagyon elismert mesterember, viszont elmúlt már hetvenéves, s így idős ko­rára való tekintettel úgy dön­tött, hogy részletfizetés ellené­ben eladja nekem a műhelyét. Ma már csak szakmai tanács­adással foglalkozik, jómagam is számíthatok a segítségére, ta­nácsaira.- Miért éppen a műköves szakmára esett a választása?- Természetesen fontosnak tartom a pénzt, de művészet­­tisztelő és szerető emberként úgy gondoltam, hogy a műkö­vességben van egy kis művé­szet is. Nagyon fontosnak tar­tom azt, hogy egy-egy elkészült munka, legyen az kis szobor vagy akár egy virágtartó nem­csak tetszetős, de időtálló is le­gyen, ha csak egyszerű szürke műkőből készült, akkor is.-Ezegy nagyon rég szakma, milyennek látja a jövőjét?- Szépnek. Tessék csak meg­nézni az új építészeti stíluso­kat. Manapság rengeteg mun­kája van egy-egy új felfogásban készülő épületen a műköves­nek, díszítő ablakok, lépcsők, pillérek, párkányok, egyéb dí­szítések ma már egyre gyak­rabban a műköves munkáját dicsérik.- Mi szükségeltetik a műkö­vesség sikeréhez?- Ez egy aprólékos munka, nagy türelmet igényel, s fantá­zia is szükséges hozzá. Jóma­gam gyakran készítek csak úgy, saját kedvtelésemre szobrocs­kákat, virágtartókat, egyebe­ket. Szeretem őket, elgyönyör­ködök bennük.- Azt rebesgetik,, hogy verse­ket is ír.- Én már csak ilyen „szép­lelkű” vagyok. Műkőből készült nyitott könyvet mutat, magyarázza hogyan helyezi majd el a ki­dolgozott keretben azokat a márványlapokat, amelyekbe egy saját verséből vett idézetet fog vésni. Óvatos, helyeslést váró mosollyal megjegyzi: „így foglaltatik az örökkévalóságba az ember. Nemde?” * * * Horváth Béla elismerő sza­vai, a korábbi műhelytulajdo­nos munkája előtti főhajtás bi­zonyítékai, engem arra kész­tettek, hogy az idős mester­embert, Varga Jánost is felke­ressem. Fotós kollégámmal több mint hatvan - természete­sen műkő - lépcsőt tudtunk magunk mögött mire elértük a Rókus utca fölötti szőlőben ma­gasodó házat, amelynek - iga­zán nem meglepő - jelentős ré­szét építik és szépítik a meste­rien megmunkált műkő ele­mek. Tükörlépcső vezet a felső szintre, amelyet ugyancsak mű­kő keretbe épített színes üvegű ablakok díszítenek. A ház előtt szobrok, köztük a paksi piac­térről ismert pisilós kisfiú ere­detije, amely talán legismertebb munkája a mesternek. Megtu­dom, hogy 1940-től 1943-ig Budapesten tanult, majd 53-ig egy fővárosi vállalatnál dolgo­zott, s 54-ben tért vissza Paks­­ra. Több mint 13 évig űzte a kisipart Pakson, majd tizenhét évig volt bedolgozó. A műhelyt 1957-ben vásárolta.- Ön elismert szakember a városban. Nem sajnálta-e eladni a műhelyét, bízik-e abban, hogy az új tulajdonos, aki egyben az utód is, képes lesz őrizni a szak­ma nem éppen könnyűszerrel megszerzett tradícióját?- Nemcsak bízok, de hiszem is. Jól ismerem Horváth urat, szorgalmas, szakmailag tehet­séges embernek tartom őt. Én 24 évig működtettem a mű­helyt, sikerült neki tekintélyt szerezni, a paksiak becsülték az itt készült munkákat. Szá­momra Horváth úr akár bizto­sítéknak is tekinthető. SZ. J. „így foglaltatik az örökkévalóságba az ember” (Fotó: Lázár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom