Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-06-28 / 25. szám
Paksi Hírnök 1996. június 28. 4 TETŐT TÉPKEDŐ VIHAR MADOCSÁN AKTUÁLIS JÉGVERÉS A SZŐLŐBEN POZBAI ILDIKÓ Az elmúlt hetek híradásai L több országrészben elemi csapásokról számoltak be és tény, hogy környékünket sem kímélte az időjárás. Az elmúlt héten pénteken a Sánc-hegyen lévő szőlőültetvényeket elverte a jég. A mintegy kétszer három percen át a földre zúduló jégzápor - talán az egyik legnagyobb kárt - özv. Müller Ferencné reményteljes szőlőtövei számára okozta. A kétezer tő 60-70 százaléka elpusztult. Ennek ellenére Müllemé bizakodó:-Az idén az előző évnél is nehezebb lesz jó évet zárni, de reménykedem abban, hogy a kár ellenére, megfelelő kezelés mellett az ősszel akár ötvenszázalékos szőlőbetakarítás is lehetséges. Müller Ferencné pontos káradatokkal a szakértői becslés után rendelkezik majd. Annyi azonban biztos, hogy a szőlőgazdaság nem volt biztosítva, így minden felmerülő költség és kár őt terheli. A paksi és Paks környéki lakók házaikat biztosítják ugyan, de a gazdák a földjeiket nem védik ezen a módon a természet viszontagságaitól. A Hungária Biztosító paksi fiókvezetője, Kern László elmondta, hogy a Madocsán pusztító viharos erejű szél által megrongált házak tulajdonosai - közel negyven család — már élt a kárigény bejelentésével. Az ÁB-AEGON Biztosító helyi kirendeltségén közölték, hogy a kárszakértők folyamatosan dolgoznak. A paksi járás területén viharkárt eddig nyolcvan esetben regisztráltak. A szőlők kárbiztosltása az idén - legalábbis ennél a cégnél - nem történt meg. Szörnyűséges vihar tombolt pénteken kora este Madocsán. Szabó József polgármester úgy fogalmazott, hogy a zivatarral együtt forgószél is érkezett a faluba, s teljesen kiszámíthatatlan sorrendben rongálta meg 33 ház tetőszerkezetét. Néhány háztetőt lesöpört a vihar, miközben fákat döntött ki, majd öt percen át jégzápor tört, zúzott a faluban. Szombat délelőtt a polgármesteri hivatalban valóságos „műszakot” tartottak, s azon igyekeztek, hogy a károsultak érdekében fölvegyék a kapcsolatot a biztosítótársaságokkal. Ugyanis a megrongálódott házak tulajdonosai mielőbb el akarták kezdeni az épületek mentését. Ám, mivel közeleg a hónap vége, több károsultnak az is gondot jelentett, hogy zsebből fizessen a tüzépen egy megfelelő méretű fóliát, ami ideiglenesen védte volna a házat. Sajnos, a biztosítókat nem sikerült elérni vagy akivel mégis sikerült kapcsolatot teremteni, az nem tudta előkeríteni a kárszakértőket. Egyedül az ÁBAEGON munkatársai vonultak ki Madocsára, s tette ezt Bach József, a Tolna Megyei Közgyűlés elnöke is, aki lehangol tan jegyezte meg: „Csak sajnálkozni tudtam, segíteni nem”. Hozzátette azt is, hogy a tapasztaltak szerint hét végeken tilos a vihar!... Szerencsére az önkormányzat pénztárában volt némi forint, amit ki is osztottak a károsultak között. Bach József ezek után kijelentette, hogy mégsem az említettek jelentik a legnagyobb gondot, s elmondta, hogy nem régen egy katasztrófavédelmi konferencián vett részt, ahol sürgette: hozzanak létre megyei intervenciós alapokat, hogy legyen miből azonnal elkezdeni az ipari vagy civilizációs katasztrófák okozta károk helyreállítását vagy éppen gyorssegélyeket oszthatnának belőle a madocsaiakhoz hasonló károsultaknak. Az elnök úr azt is hozzáfűzte, hogy valamilyen elkülönített pénz most is van, de hogy ahhoz hogyan lehet hozzájutni, azt ő maga sem tudja. „Talán a Védelmi Bizottságon keresztül..., de hosszadalmas engedélyezési és eljárási procedúrát követően.” A madocsai eset után Bach József elhatározta, hogy az általa javasolt intervenciós alap létrehozásának szükségességéről levelet ír a belügyminiszternek és a pénzügyminiszternek, s reméli, hogy meglelik a módot a pénzalap létrehozására, -hm-
