Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-06-14 / 23. szám

Paksi Hírnök 1996. június 14. SZOMSZÉDOLÁS A tengelici szociális otthon dolgozói igazgatónőjük elbocsátását kérték - kívánságuk teljesült. Mi is történt? Erről nem beszélnek. TENGELIC Az üggyel kapcsolatban Bach L József, a Tolna Megyei Közgyűlés elnöke nyilat­kozott a Paksi Hírnöknek:- Rendkívüli közgyűlést hívtunk össze ezzel kapcso­latban május 23-án, amelyen az igazgatónőt az intézet irá­nyítására alkalmatlannak nyilvánítottuk. Ő, a gazdasági vezető és a főnővér nem álltak egymással beszélő viszony­ban, hogy miért, nem tu­dom... Talán a vezetési mód­szereik nem illettek össze. A főnővérrel az élen huszonkét dolgozó követelte az igazgató­nő leváltását annak stílusára, hangnemére, módszereire hi­vatkozva. Az, hogy ki lesz az utódja, pályázat útján dől majd el, egyelőre a pálfai gyer­mekotthon igazgatónője a megbízott vezető. Az elbocsá­tott igazgatónő számára vég­zettségének megfelelő állást ajánlottunk fel a bölcskei szo­ciális otthonban, ám ezt - a főnővéri státust - nem fogadta el. * * * A szociális otthon megbújik a fák között Alsó-Tengelicen. Ottj áriunkkor a gondozottak egy része az ódon épület társalgójá­ban üldögélt, vér­nyomásukat mér­te éppen egy nő­vérke. Főnővért keresek, ám ő a főkönyvelő irodája felé irá­nyít. A hölgy kedves, de nem nyilatkozik, a közgyűlés el­nökére hivatkozva (aki utólag elmondja: nem tiltotta meg azt, hogy az érintettek a sajtó kérdéseire válaszoljanak). A főkönyvelőn látszik, az el­múlt hetek történései alapo­san megviselték, fásult. Mond­ja, ő is elmegy, itt hagyja a szociális otthont, éppúgy, mint a főnővér tette. Azt állítja, nekik nem volt beleszólásuk az ügybe, a megye döntött így. Kérem, járuljon hozzá, hogy a dolgozókkal beszélhessek, de dolgom végezetlenül távo­zom... A vasútállomás kihalt, a forgalmista pletykákról mesél:-Azt mondják, sokat vesze­kedtek, de ilyenek a nők, hisz­tisek... El kell viselni egymást, ez a lényeg. Egy-két ember lézeng csak a tengelici utcákon. Két idős asszony ácsorog a járdán. Felmerül a gondolat: talán ők is a szociális otthonban fog­nak majd élni... Ki tudja? Egyikük „zűrzavarról” beszél, társa semmiről sem hallott. Kis üzletben fiatal lány, szá­mára is új a történet, de kész­ségesen segít, mutatja: a kö­zeli házban az otthon egyik dolgozója lakik. Jócskán túl van már a negy­venen a hölgy, aki kijön elém. Fél. Öt unokája van, szeretné a nyugdíjig hátralévő éveket eddigi munkájával tölteni. Nehéz ilyen körülmények kö­zött dolgozni, de mindent az állásért és a családért - elé­gedjen meg az újságíró ennyi­vel. A postás is azt mondja, nem mond semmit... A fodrásznál éppen hajat mosnak. A szociális otthonnal kapcsolatban csak annyit sej-

Next

/
Oldalképek
Tartalom