Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-05-24 / 20. szám

Paksi Hírnök 1996. május 24. (5 KULTURÁLIS MOZAIK GYERMEKEK A HONFOGLALÁS ÉS KORA SÓLYA EMMA Május utolsó vasárnapja már 1906 óta a gyermekeké - így lesz ez az idén is. Pakson programok sorával ke­csegtetik a kicsiket, nem fog­nak unatkozni. De unatkoznak-e ők az év többi napján? Nem valószínű. Játszóterek, játszótársak, ke­rékpár, színes ceruza, kisautó, hajas baba, video, számítógép - már akinek ez megadatik...- Előtted az élet - mondjuk nekik mi, felnőttek. Felnőt­tek? Mikortól? Hol az a pont, amikor kilépnek a „gyerek még” kategóriájából? Amikor már nincs, aki vigyázzon rá­juk vagy amikor már nem kapnak a gyermeknapon szí­nes lufit? Ők is beleszülettek a nagy körforgásba: a „gondtalan” óvodás, iskolás évek, mun­kahelykeresés, házasság, gye­rekek, unokák... Nem tudják, mi vár rájuk vagy mégis? Azt látjuk, gondtalanul fo­­gócskáznak, hancúroznak, ne­vetgélnek, de ki tudja, mi zaj­lik a lelkűkben? Őket is fog­lalkoztatja a nagyvilág prob­lémája, a háborúk, a betegsé­gek? Érzik a hatását a családi konfliktusoknak is. Nem le­het mindent eltitkolni előt­tük, hiába szeretnénk. A mostani gyerekek korán ér­nek. Lehet, úgy lesznek felnőttek, hogy még nem nőnek fel, csak felnőnek. A já­ték elmarad? TÖBB MINT SZÁZ ELSÖÁLDOZÓ Százhat elsőáldozó gyermek vette magához az oltári szentséget május 19-én, vasárnap 9 órakor a katolikus templomban. A szertartást Schraub Ádám káplán vezet­te. Ezzel a címmel hangzott el május 16-án, este 6 órai kezdettel a Városi Múze­umban dr. Rosner Gyula ré­gész, múzeumigazgató előadá­sa a Magyarok Világszövetsége megyei szervezete és a Városi Múzeum közös szervezésében. A Magyarok Világszövetsége részéről L. Németh Erzsébet mondott köszöntőt, majd a je­lenlévők egyperces néma fő­hajtással tisztelegtek a napok­ban elhunyt paksi születésű költő, Pákolitz István emléke előtt. Nehéz röviden és tömören beszélni erről a bőséges té­máról - emelte ki előadásának elején dr. Rosner Gyula. Az írott szövegek - török, arab, nyugat­európai források — gyakran el­lentmondó információkat tar­talmaztak a magyarok kilétére vonatkozóan. Mint az előadás­ból kiderül, az akkori Európát egyszerűen nem érdekelte, mi­lyen kultúra és nép érkezik ke­letről. Ennek tudható be a tu­datos ferdítések egész sora: ku­­tyafejűek, egy szemük van, az is a homlokukon stb. Az érdekfeszítő előadás so­rán a hallgatók messzire kalan­dozhattak mind térben, mind időben. Számos érdekes adalé­kot tudhattunk meg a környe­ző népek, nemzetek akkori tör­ténelméről és az érkező magya­rokkal való összefonódásuk­ról. A honfoglalók nem légüres térbe érkeztek, így nyilvánva­lóan elkeveredtek egymással az ott élők és az újonnan érkezet­tek - hangsúlyozta dr. Rosner Gyula. Őseink kultúrájával kapcso­latban számos érdekességre de­rült fény. Az előkerült lékelt ko­ponyák bizonyítják, hogy már ismerték és gyógyították az agydaganatokat, platinalemez­zel fedett fejjel még akár 30-35 évig is eléltek a gyógyítottak. Agyafúrt” szavunk is innen eredeztethető. Téved az a men­demonda is, hogy a nyereg alatt puhították a húst. Való­jában a ló nyereg által feltört, sebes hátára kötözték a nyers húst, hogy a fertőzés megaka­dályozásával segítsék a gyó­gyulást. A korabeli népek rettegtek a magyarok nyilaitól, s nem ok nélkül. A különleges techniká­val, gyakran évekig készülő ref­lexíjjal ezer méterről megszór­ták az ellenséget, de halálos biztonsággal céloztak a lövéssel 300 méterig. A lovak megva­dultak és az ellenfél fejvesztve menekült, amikor egyszerre 14 000 harcos lőtte ki a sajátos találmányt, a fütyülős nyilat. Az eredetmondákra, mito­lógiára, túlvilági életre vonat­kozóan is jó néhány kutatási eredményt tudhattak meg az érdeklődők. A harcosok igye­keztek elesett társuknak leg­alább a fejét hazavinni, his2en az adott otthont a hetedik lé­leknek. Nőknél csak 6 lélek volt. Őseink hitükben pontos túlvilágképpel rendelkeztek, eszerint ott a dolgok felcse­rélődnek. Előadása végén dr. Rosner Gyula arról szólt, hogy az ak­kori - és talán a mostani - ma­gyarok mindent tudtak, ami az életben maradáshoz elenged­hetetlenül szükséges volt. Ez akár biztató is lehet... (szp) GYERMEKNAPI PROGRAMOK Ismét megrendezi a tűzoltó­ság az immár hagyomá­nyossá vált gyermeknapot. Pünkösd másnapján - május 27-én - a tűzoltóság udvarán. Játékos vetélkedőkkel és mű­sorokkal várják az ifjabb és idő­sebb korosztályt egyaránt, a 9 órakor kezdődő programokra. Láthatnak ejtőernyős légibe­mutatót, célba lőhetnek vízsu­gárral, sőt kúszhatnak is alatta, a tréfás kedvűek fújhatnak lisz­tet, mindezt lekváros lepény­evéssel tetőzhetik be. Az ügyes kezűek aszfaltrajzversenyen ve­hetnek részt. A nap csúcspont­ja - mondhatni hab a tortán -, várhatóan az a másfél méteres habtenger lesz, amelybe bele­vetheti magát a gyereksereg. PÜNKÖSDKOR Az idén május 26-27-én lesz e kétnapos ünnep. Sokan nem tudjuk, mit ün­nepiünk ilyenkor... Elme­gyünk templomba, mert úgy érezzük, el kell men­nünk, mint karácsonykor, húsvétkoris. Ülünk a hűvös, évszázados falak között a kemény pado­kon, kint szikrázik a napsü­tés, tombol a tavasz - mi pedig áhítattal hallgatjuk Is­ten szolgáját, akitől végre megtudhatjuk, mit is rejt a szó: pünkösd. Az egyház születésének ün­nepe. Húsvét után ötven nap­pal tartjuk annak emlékére, hogy az emberarcú Isten Jé­zus - mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az aposto­lokra. Isten lelke azóta is itt van velünk, nem érezzük magá­nyosnak és gyámoltalannak magunkat - segít hűnek ma­radni hozzá. A hívők számára ez olyan élmény, mint mikor behunyjuk a szemünket — és szeretteinket látjuk magunk előtt. Egy jó államban a hazafiság is csodákat művel - nagy kö­zösségi érzés. Nincs a világ­nak homokszeme, ami ne len­ne testvér. A pünkösd kom­fortérzést ad: tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, ez örömmel tölt el bennünket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom