Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-10 / 18. szám
1996. május 10. Paksi Hírnök ÜÜ AZ INTERJÚT KISS G. PÉTER KÉSZÍTETTE, A FÉNYKÉPEK LÁZÁR ZSOLT FELVÉTELEI. - PAKS, 1996. MÁJUS 2.-Megrengetted?-A fővárosban könnyebben elbántak az ellenzékkel, ez vidéken nehezebb volt, a változás szele mindig megtalált egy-egy embert, mint például engem.-Érdekes amit mondasz, mert én eddig úgy hallottam, hogy te KISZ-ütkár voltál...-Figyelj, én ezen röhögök már régóta, sőt már az utóbbi időben azt is mondták rólam, hogy én párttitkár is voltam. Tudod, ezt úgy csinálják, hogy valami embertelen baromságot ki kell találni valakiről, s az az életben nem tudja magát kimosni belőle. így jártam én is ezzel a KISZ-titkársággal. Én megbocsátottam annak a rendőrtisztnek is, aki még a nyolcvanas évek végéig kijárt hozzám nyomdát keresni, még akkor is, amikor már az ESZI-ben igazgató voltam.-A rendszerváltás hol talált téged?-Az ESZI-ben és hát így lettem képviselő is az önkormányzatban, kereszténydemokrata színekben. A pártot itt Pakson én szerveztem meg az unokabátyámon keresztül...- ö kicsoda?- Pálos Miklós.- Ha már visszatértünk a kereszténydemokráciára és így ezzel a kereszténységre, szóval a vallásra, akkor jó, ha még beszélünk erről, mert az előbb elkanyarodtunk innen.-Nos, igen, gyermekkoromban hosszú évekig ministráltam, a családunk erősen katolikus volt. De milyen? A vallásos kevélység volt jellemző a családomra, ez erődenné tette a hitet, de erősített engem, vad katolikus voltam. Rómában hittem és nem Jézus Krisztusban. A magánéletem pedig zsákutcába került. Divatos polgári életet, bűnös életet éltem, paráznaság bűnébe estem, a válás szélére kerültem, mintapéldánya voltam a képmutatásnak. — Hol és hogyan tudtál váltani?-Amikor a családi életem a mélyponton volt, kaptam egy olyan gerincideg-sorvadást vagy effélét, hogy a lábam már zsibbadt, már menni nem tudtam, feküdtem, szívrohamaim voltak, a testem romlásba ment, anyagi helyzetem, házasságom válságban volt... a gyerekeimmel sem foglalkoztam igazán. Közben érdekes dolgot vettem észre: a fiam megtért és láttam, hogy csodálatos nyugalom és erő vette körül, engem pedig bosszantott: mi az, hogy elhagyod a hitet, mit őijöngsz te azzal a „csápolós bandával”, mondtam neki, és ő ennek ellenére, hogy majdnem kitagadtam és őrjöngtem, szelíd nyugalommal viselt el. Közben a lányom is megtért, elcsalt magával egy bemerítkezésre az uszodába, láttam az emberek arcán a boldogságot, az erőt, és én azt gondoltam, hogy nekem is itt a helyem és akkor befogadtam és én ezt megvallottam. Azt mondja Jézus, hogy aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom a mennyei Atyám előtt. így lesz valaki az egyház tagja. Te képzeld el, egy nyomorék ment el otthonról a kislányáért a Hit Gyülekezetébe és egy repdeső, szárnyaló angyal jött vissza. Abban a pillanatban megváltoztam. Másként gondolkozom azóta az emberekről, az ellenségeimről. Tudtam gyűlölködni. De még mennyire! Végül a feleségem is megtért.- Többen azt mondják, hogy a te látványos gazdagodásod valamilyen formában összefügg a Hit Gyülekezetével, azt nem tudja persze senki, hogy hogyan, de valami umbulda van biztos a kettő között...-Na, ez jó, ez ugyanaz, mint hogy én KISZ-titkár voltam. Na, ide figyelj. Amikor én megtértem, igaz, hogy volt állásom, de nem voltam egy krőzus. De Isten százszorosán ad vissza: a fiam is állás nélkül volt, elkezdtünk egy csöppnyi üzletet, a Szent István téren, pályakezdési segélyből egy autóvillamossági boltot nyitottunk. Mi „kicsin hűek” voltunk, vetettünk bőven az egyháznak, a kevésből is sokat adtunk neki, ez később sokszorosan megtérült. Valaki azt mondta, te Indulás Jeruzsálembe a paksi Hit Gyülekezete csoporttal: jobbról az első a térdelő sorban szép kis gyerek vagy, hárommillió forintot kaptál a Hit Gyülekezetétől, hogy otthagyd a pártot, a katolikusokat, de Isten ítélete rajta lett, mert rágalmazott. Mástól is hallottam, iszonyú összegeket emlegetnek, hogy én mit kaptam. Három millióval kezdtük, végén már tízet is mondtak.- Ha már itt tartunk, hol tart ma a „Horányi-birodalom”?-Van üzletünk Szekszárdon, Tolnán, itt Pakson már kettő és most vettem itt a városban még egy áruházat is. Most nyitottam üzletet Dunaújvárosban és épül raktár és a fiam háza itt a Prelátus felett. Az igaz, hogy minden vagyon nem közvetlenül az üzleti forgalomból származik, mert örököltem és hitelt is vettem fel és minden pénzt visszaforgattunk. Ma az árukészlet értéke eléri a tízmillió forintot. Öt év munkája.- Tehát bőven kaptál: mit adtál az egyháznak a hiten, a megvallott hiten kívül?-Nem tudom, ha összegszerűségre vagy kíváncsi. De nem is ez a fontos.- Sok irigyed van a városban?-Van. De nem érdekel. Minél több az irigy, annál nagyobb az áldás. Ne engem nézzenek. Nézzenek saját magukba. Én Istenre bízom a rágalmazók száját. Vagy megkegyelmez vagy betapasztja. Ez harc. Én megvívom a hit nemes harcát.-Harc volt, az is, hogy a mozit sikerült megszerezni, mert azt is mondják sokan, hogy képviselőség kellett hozzá...-A mozit privatizálták az önkormányzatnál. Elmentünk a nyilvános pályázatra és elnyertük. Lesz közösségi házunk. Az egyházunk dinamikusan fejlődik. Másfél év alatt százötvenen lettünk, de nem csábítunk senkit.- Milyen terveid vannak?- Bővítjük az üzletet.- Kivé tett a pénzt téged?-Nem változtam meg és én távol tartom magamtól a Gonoszt. Ha rám gyűlölettel jönnek, én szeretettel válaszolok.
