Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-03 / 17. szám
1996. május 3. Paksi Hírnök A FÁK KOPORSÓJA A KOPORSÓK FÁJA? kz erdőgazdálkodásban a legszembetűj\ nőbb gond, hogy az erdőterületek csaknem felén magántulajdonosok és szövetkezetek semmilyen erdőgazdálkodást nem folytatnak. Fő oka, hogy a korábbi gazdálkodók már nem művelték ezeket a területeket, az új kezelő szervezetek zöme még nem alakult meg. Az utóbbi egyértelműen a tulajdonváltás elhúzódására vezethető vissza. Jellemző az is, hogy a földkiadó bizottságok a részarány-tulajdonnak eddig csak negyven százalékát nevesítették, de ezek között is sok a földhivatali bejegyzésre alkalmatlan, hibás határozat. Nagy késéssel, csak tavaly kezdték szervezni a gazdálkodást az összefüggő erdőterületeken. A tervszerű művelés elmaradása „rablógazdálkodásra” készteti az embereket. Ki vágja a fát és hol? A paksi Duna-szakasz vonalán mennyire folytatnak ilyen jellegű tevékenységet azt nem tudni, de egy mindenképp biztos, a polgármesteri hivatal illetékes osztálya nem járult hozzá fakitermeléshez. Ennek ellenére favágó és favágás van, mert a gyakran arra járóknak feltűnt, hogy a reggeli munkakezdésre egykét fával kevesebb van a partszakaszon. A Szekszárdi Vízügyi Igazgatóság szerint nem az övék a terület, Székesfehérvárott úgy nyilatkoztak, hogy a Bajai Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság a terület illetékese. Baján nem tudnak róla. Ugyanez a helyzet az ártér erdőjével is. Az is a „senki” földje lenne? Mindenkié, aki csak garázdálkodik rajta. Nem szakemberek járnak arra az is bizonyos, hiszen akkora csonkokat hagynak maguk után. De az is lehet, hogy jól informálódott urak igyekeznek megszabadítani minket a fáktól az országos környezetvédelmi program keretében meghirdetett nyárfakivágási akcióval, megkímélve minket az allergiás betegségektől. A nyárfát már az ipari nagyüzemekben nem lehet értékesíteni, csak a papírgyárakban. A háztartásokban lécnek, tűzifának hasznosítható. A gazdaságosság szempontjából: ma már egyre több koporsó készül nyárfából. SEREGÉLY Az ember sóvárogva gondol vissza a régi szép időkre, amikor a mozit egyfajta misztikus áhítat és tisztelet lengte körül. A mozgókép a szórakoztatás lehetőségén kívül más korok és népek üzenetét is elvitte a világ félreeső tájaira. Sokakat elriaszt a mai tengerentúli dömping a sablonos, gyakran egy kaptafára készült átlagfilmjeivel. Az unalomig ismert színészek és a trükkfelvételek garmadája, a szédítő komputeranimációk sem tudják visszaadni a film egykor volt meghitt, bensőséges varázsát. A jelenkori mozifilmek közül csak néhány hordoz erkölcsi mondanivalót és tanulságot, legtöbbjük nem törekszik a katarzisra, nem kívánja meg a nézőtől a szereplőkkel való azonosulást, megrekednek a puszta szórakoztatás szintjén. Mégis, ez a kikapcsolódás nagyon értékes lehet az egész napos megélheMOZI tési hajsza után szellemilegfelfrissülni, kipihenni vágyó elcsigázott ember számára. Nem vágyik másra, csak egy viszonylag érdekes filmre, épp csak annyira lebilincselőre, hogy az magával ragadhassa a hétköznapi gondok közül. De még erre sincs lehetőség, nem élheti bele magát a film világába és cselekményébe, mert a közönség a vetítés első felét - jobb esetben csak ennyit - gyötrő szomjúságának és éhségének csillapításával tölti. Rohanó világban élünk, nincs hát mit csodálkozni azon, hogy a mozilátogatóknak már a vacsorára sincs ideje. Vagy mégsem erről lenne szó? Lehet, hogy ragályos betegség ez a kóros nassolás? Az utóbbi időkben a színházi előadások szentebbnek hitt légkörét sem kímélik a csípsz rajongói. Ugye nem fogjuk megérni, hogy a temetések háttérzaját sznekkropogás, zacskócsörgés, kólasistergés adja majd? (szp) SVÉDASZTAL FALUGONDNOK BUBOR GYULA Az agglomerációhoz tartozó kistelepülések társadalmi hanyatlásának megállítását, a folyamat visszafordítását, a települési hátrányok csökkentését, az életfeltételek javítását, a közszolgáltatásokhoz való hozzájutás elősegítését éppúgy váiják-remélik a helybéli lakosok a falugondnoki ellátás bevezetésétől, mint a szociális alapellátások kiépítésének elősegítését, a kedvező gazdasági folyamatok elindítását, a települési funkciók bővítését. Egyszóval: a közösségfejlesztés, a helyi civil szféra erősítése, vagyis a jobb életminőség elérése a deklarált cél mindazon száz-ötszáz lélekszám közötti településeken, ahol a helyi önkormányzat nemcsak szükségesnek ítéli, hanem a maga részéről is hozzáteszi, vállalja a hozzájárulást a Népjóléti Minisztérium által kiírt, falugondnoki ellátás bevezetésének támogatására kiírt meghívásos pályázati támogatás „megfejeléséhez”. Akistelepüléseken élő lakosság életkörülményeit javító, ezt szolgáló falugondnoki tevékenység középpontjában a szociális alapellátás áll. Például idősek étkeztetése, ételkihordás, óvodások, iskolások oktatási intézménybe, betegek orvoshoz, idősek napközi otthonba való szállítása vagy pedig a házi gondozásban való közreműködés, gyógyszerkiváltás stb. A szociális alapellátási tevékenység mellett egyéb - szolgáltatási - feladatok is hozzátartoznak a falugondnokok tevékenységéhez. Ilyen például a tömegközlekedéshez való csatlakozással, a munkanélküliek munkaügyi központba szállításával kapcsolatos tennivalók sora vagy a kínálkozó munkaalkalmakról, kedvező vásárlási és egyéb közérdekű lehetőségekről az információszolgáltatás. Emellett a település közösségi, kulturális rendezvényeinek bonyolításában, a kereskedelmi ellátás, a falusi turizmus segítésében is számottevő a falugondnok szerepe. A minisztériumi pályázat a fenti feladatok ellátást segítő gépjármű bruttó beszerzési ára 70 százalékának elnyerését jelentheti, ha a pályázó rendelkezik a hiányzó 30 százalék, továbbá az üzemeltetés forrásával. Ezek és a további feltételek megléte esetén reménykedjünk abban, hogy Paks környékén is lesznek kistelepülések, ahol a június 15-i pályázat-elbírálások után megtörténik a falugondnok működésének beindítása.
