Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-05-03 / 17. szám

Paksi Hírnök 1996. május 3. 8 INTERPELLÁCIÓK A KÖZÉRZETÉRT AZ ANYÁK EREJE (Folytatás azl■ oldalról.) A keresztény egyház pedig - már és még! - az eretnekséggel hadakozik: az aquileiai zsi­nat éppen ezekben az években számolta fel a pannóniai ariánizmust, de a manicheista tanok még hatnak. A fiatalember is éppen ezek ellen a tévtanok ellen emeli fel a szavát. Lázasan ír. Zaklatott. Az egész élete meg­változott. Történt valami vele, ami addigi életével homlokegyenest ellenkezett. Meg­tért. Keresztény lett. Éveken át beszélgettek erről az anyjával, de csak most értette meg, hogy miről beszélt még Thagastéban, Na­míbiában, aztán itt, Itáliában. A szelíd sza­vú, törékeny asszony, aki pogány ura mel­lett is vállalta a hitet. Fölállt, körülnézett, s a teleírt papirusz­­tekercsekkel a kezében bement a házba. Aurelius Augustinus, más néven Szent Ágoston, mert hiszen róla van szó -, Con­­fessiones-ében sokszor ír az anyjáról. Az egész mű felett ott lebeg az anyja szelleme. Akinek mindent köszönhet. Az ő szelíd, de következetes szellemi ereje volt az, ami az ő életét meghatározta. Igen, az erő. Az anyák ereje. A megtartó erő. A rossztól visszatartó erő. A megfárad­tat magához ölelő erő. A József Attila-i sikoltással a mamához menekülő erő. Az Aureliánusból Ágostont csináló erő, azaz a jóság ereje. De értjük-e és becsüljük-e az anyák ere­jét? S ha értjük, akkor értjük-e, amikor kell, nemcsak akkor, amikor már késő? Ügy hi­szem, mindannyian tudunk példákat saját magunk életéből, hogy későn jöttünk rá az anyai tanács igazi értelmére. Jó, ha erre még akkor döbbenünk rá, amikor nem késő. Van azonban valami, amiről ezen az ün­nepi napon is beszélni kell, mégha ünnep­rontásnak tűnik is. Társadalmunkban az utóbbi évek-évti­­zedek alatt megfakult az anyakép. Mintha minden fontosabb lenne, mint a családokat összetartó feleség-anya. Mintha csak robot­géppé degradálódott volna, akinek a főzé­sen, takarításon kívül nincs is más szerepe, dolga a család életében. Tudom, hogy min­den általánosítás torzít, de gondoljuk meg: a válások nagy száma, a tragikus tempó­ban zuhanó születési ráta mind-mind arról vallanak, hogy a feleség-anya „státus” di­es leértékelődött a családban is és a társa­dalomban is. Gondoljuk ezt végig ezen a na­pon. Ilyenkor idősebb és fiatalabb apák áll­nak sort a virágosbódék előtt, hogy az ün­nepire megterített asztalon azért ott legyen a köszönet szerény jelképe is. Aki azonban a virágot viszi tudja: ilyen ünnep csak egy­szer van egy évben, de a mamára mindig szükség van. És neki is ránk. (hadnagy) A lejárt határidejű határozatok teljesíté­séről készült beszámolóval kezdődött áp­rilis 29-én Paks város képviselő-testü­letének ülése. Több friss interpelláció hangzott el: az Öreghegy utca lakóinak észrevételét tol­mácsolta képviselőjük: történetesen, hogy a nemrégiben lefektetett beton mi­nősége nem megfelelő. A helyreállítás elkerülhetetlen, ugyanakkor az ottlakók még egyszer nem akarnak anyagilag a be­tonozáshoz hozzájárulni. A képviselő vá­laszt a kérdésére - hogy hogyan fordul­hatott ez elő - tizenöt napon belül kap. Interpelláció hangzott el az ügyben is, hogy a Munkácsy utcai óvoda bővítése után meddig marad a helyszínen a felvo­nulási célokat szolgáló bódé, s mennyi közterület-használati díjat fizet ezért a munkát elvégzett cég. Dr. Ferenczy Istvánná interpellációja során tette fel a kérdést: valóban kapott-e a város állami támogatást a szociális ott­hon bővítésére ebben az évben? A jegyző erre a kérdésre azonnal megadta a választ. Nem kapott 1996-ban támogatást erre a város. Zárt ülésen tárgyalták - lapzártánk után - a Munkácsy Mihály sorház ügyét, fel­lebbezések elbírálását és a Dunacenter személyi kérdéseket is érintő előteijesz­­tését, valamint szintén egy napirenden kí­vüli témát, egy Pro Űrbe kitüntetésre ér­kezettjavaslatot. Az önkormányzat iparfejlesztési ad-hoc bizottságának beszámolója került először napirendre. Legutóbbi számunkból olva­sóink tájékozódhattak az ad-hoc bizott­ság munkájáról, az elképzeléseikről. A testület tagjai és bizottságai alaposan megtárgyalták a város iparfejlesztési lehe­tőségeit tárgyaló elvi anyagot. Üdvözölték megszületését, egyetértettek az elképzelé­sekkel. Vita akörül támadt, hogy állandó, vagy ad-hoc bizottság működjön a jövő­ben. Az önkormányzat szervezeti és mű­ködési szabályzatának módosításakor vé­gül egy állandó bizottság létrehozására tesznek majd javaslatot úgy, hogy az ad­­hoc bizottság addig tovább működik. Ad­dig is a munkájukhoz vonjanak be kül­földi szakértőket, s a testület felhatal­mazta a bizottságot, hogy az idei költség­­vetésben már elkülönített 20 millió forin­tot szükség szerint felhasználhassák. Erre a polgármestert hatalmazták fel, akinek a bizottság ellenjegyzését meg kell a pénz­felhasználáshoz szereznie. A szociális foglalkoztató létrehozásában is döntött a testület. Erre a Jámbor Pál ut­cai ingatlant jelölték ki, a működés meg­indításához szükséges anyagi feltételek­ről zárt ülésen döntöttek. A testület ülése lapzártánkkor még tartott. T. SZ. MILLECENTENÁR1UM1 PROGRAM (Folytatás azl. oldalról) A Bezerédj Általános Isko­lában 6-án nyílik, A város és puszták népének oktatás­ügye” című tárlat. Aznap 19 órakor a VMK színházter­mében adnak ünnepi hang­versenyt a paksi zeneiskola tanárai. A koncert előtt Her­­czeg József polgármester megnyitja az ünnepi hetet. A határon túli magyarok napjára május 7-én kerül sor. Délelőtt fél tízkor tart is­tentiszteletet a református templomban a Hargita me­gyéből érkezett Nagy Gábor nagygalambfalvi lelkész, majd a temetőben megko­szorúzzák a kopjafákat. 16 órakor kezdődik a művelő­dési központban „Fától fáig” címmel Réti Árpád előadó­estje Kányádi Sándor ver­seiből. Az érdeklődők meg­tekinthetik Nagy Gábomé tiszteletes asszony árusítás­sal egybekötött szőtteskiállí­tását, valamint részt vehet­nek honfoglalás kori ételbe­mutatón. Este hét órai kezdettel lépnek föl a művészeti cso­portok. A meghívott vendé­gek: a Kárpátaljáról érkezett nagymuzsalyi gimnázium irodalmi színpada és a viski néptánccsoport, a galántai magyar tannyelvű gimnázi­um tánccsoportja (Szlová­kia), a sepsiszentgyörgyi néptánccsoport Romániá­ból, valamint a tomyosi tamburazenekar (Jugoszlá­via). Az esten C. Tóth János, a Határon Túli Magyarok Hivatalának osztályvezetője mond köszöntőt. A műsor után táncházat tartanak. Május 8-án 16 órakor ke­rül sor a Városi Múzeumban a Mesterségek dicsérete cí­mű kiállítás megnyitójára. Este hatkor mutatják be a Városi Könyvtárban a Városi Antológiát. Aznap este 19 órakor nyí­lik a Belvárosi kávéházban a kávéház pályázatán részt ve­vő paksi festők tárlata. Május 9-én délelőtt 10, il­letve 15 órakor kerül sor a múzeumban a „Honfoglaló magyarok” című vetélkedő döntőjére, míg este 7-kor kezdődik a Belvárosi kávé­házban Acsádi Rozália és László-Kovács Gyula önálló irodalmi estje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom