Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-04-26 / 16. szám
Paksi Hírnök 1996. április 26. A MUNKA VILÁGA FEKETÉZŐK A mai gazdasági helyzetben az alacsony bérek, a munkanélküliség feketemunkára kényszeríti a lakosság szinte valamennyi rétegét. Van, aki a gazdasági átalakulás óta már fekete Mercedesen jár, nagy üzleteket bonyolít, de a legtöbben a megélhetés keserű óráiért dolgoznak. Paks egyik építkezésén nehezen állnak velem szóba - két kőműves és három segédmunkás dolgozik. - Nincs munka - mondják -, valamiből el kell tartani a családot. Két fiam van, munkanélküliek, az asszony beteges. Órabérben dolgoznak, a segédmunkáért százötven forintot fizet a gazda, a szakmunkáért kettőszáz és háromszáz forintot kapnak. Még cigarettázni sem állnak meg, a szigorú elvárásoknak meg kell felelni, különben holnaptól nem kapnak munkát. Egy másik feketéző, aki szintén építkezésen dolgozik elmondja a pénz megállapodás kérdése. Öszszeget nem mond, de napi háromezerért meg van fizetve. Attól is függ mennyit kér, hogy a burkolási munkát ő végezheti el vagy sem. Mostanában kevesebb munkát vállal, mert fél, hogy feljelentik. Az utcán néhány ember, támaszkodnak a szerszámon. -Alkalmi munka - mondják. - Nem tudtam a kisgyerek gyógyszerét kiváltani. Napi egy ezresért elkapirgálunk. Hajön a főnök, akkor jobban ráhúzunk.- Három gyerekem van, egy éve már munkanélküli vagyok, az asszony otthon van gyesen. Havi tízezer az OTP-tartozás. Semmire sincs pénz - mondja egyikük. Közben megérkezik a főnök - kissé szabadkozom, hogy feltartom őket.-Lassúak - panaszkodik -, én egyedül többet csinálok mint közülük kettő, de muszáj, késett a tavasz, sok munka gyülemlett fel. A bért naponta fizeti, zsebből. A társadalombiztosítási járulékokra nem futja, ezért dolgoztat így. Különben nem lenne haszon. Akkor meg minek vállalkozik - vallja a főnök. Összefutok három fiatal férfival, kezükben ásó.- Hol dolgoznak?—kérdezem.- Sehol, játjuk a házakat, kertet ásunk ott, ahol beengednek minket.- Mennyiért?- Neked két darab ezres - és végigmérnek. - A kertes házakban idősek laknak és a pénzük is kevés. Gyorsan feltútjuk a kertet aztán odébbállunk.- Aztán milyen az a munka?-Ötszázért, na ne hülyéskedj! Azért jó, ha a cigink megvan. A következő kérdés talán felesleges is volt...- Miért nem mennek el dolgozni valamilyen céghez? -Na, mit gondolsz? Korán kell kelni. így meg megkeresem a napi egy-két rongyot, nem dirigál senki. SEREGÉLY ERZSÉBET ÚTJELZŐ 96 HÉTKÖZNAPI TERROR A különböző munkahelyi ártalmak felsorolásából valahogy mindig kimarad a legáltalánosabb, a munkahelyi pszichoterror. Pedig minden (munkaközösségben dolgozó) ember találkozott már ennek a jelenségnek valamelyikformájával. Az igazságtalanul kritizáló támadásokkal, a burkolt gyanúsítgatásokkal, azzal, hogy a kiszemelt embert társai meggátolják a vélemény kifejtésében vagy szándékosan megoldhatatlan feladattal bízzák meg. A munkahelyi pszichoterror legtöbbször apró, jelentéktelennek tűnő konfliktusokkal kezdődik és a sértett ember szembefordul a piszkálódókkal. A további molesztálás a reakció és ellenreakció felerősödésével jár, s bizonyos idő elmúltával kimondottan célponttá válik a kikezdett kolléga. A lelki terrornak kitett személyben állandósul a feszültség s idővel kiveti őt a munka világa. Arrogánssá, rosszindulatúvá változik, s ezzel maga is hozzájárul a munkahelyi légkör teljes megromlásához. Ha egyáltalán van aki rendezni kívánja az áldatlan helyzetet, többnyire tájékozatlanul és későn avatkozik közbe. Ez legtöbbször azzal jár, hogy a tulajdonképpen áldozatot távolítják el valamilyen ürüggyel munkahelyéről. Az eszközök sohasem okoznak problémát. Egy jó közérzetű munkaközösség azonban mindig sokkal hatékonyabb a megosztottnál, nem is szólva az emberi kapcsolatokról. Sajnos nálunk — tapasztalható — az egyre élesedő konkurenciaharcban, a gyárakban, különböző üzemekben alig van értéke az emberekkel való törődésnek. Ezt jó néhány száz nem is oly rég még munkavállaló, mára állás nélkül maradt (paksi) polgár tudja. SZARKAJÓZSEF
