Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-03-22 / 11. szám

Paksi Hírnök 1996. március 22. 03) HÁTTÉR Nemrégiben, éppen a váro­si televízióban felvételről su­gárzott február végi önkor­mányzati testületi üléséből megtudhatták a város lakói, hogy záros határidőn belül, március 31-vel átalakul a Pak­si Városi Televízió, mégpedig közhasznú társasággá. Ho­gyan és mikortól várható ez a változás, erről kérdeztük a legérdekeltebbet, Koós Atti­lát, a Paksi Városi Televízió főszerkesztőjét. A képviselő-testületi anyag­ban feltüntetett március 31-i dátum egy sokak által rosszul értelmezett határ­idő volt. A nemrégiben elfo­gadott médiatörvény értelmé­ben a további működés szem­pontjából fontos megjelölni és jelezni azt a státust, amely szerint a jövőben működni szeretnénk. Történetesen két lehetőségünk adódik, az egyik, hogy kereskedelmi, a másik pedig, hogy közszolgá­lati televízióként dolgozunk-e tovább. Miután a kereskedel­mi televíziózást csak multina­cionális cégek tudják finanszí­rozni, mi továbbra is köz­­szolgálati televízióként dolgo­zunk majd. A jelenlegi műkö­dési engedélyünk az ezred­forduló után jár csak le, amit azután automaükusan továb­bi tíz évre meghosszabbíthat­nak majd.- Pakson milyen anyagi lehe­tőségekkel számolhat a városi televízió?- A városban levő két, anya­gi forrást alapvetően biztosító szponzorunk nagyon remé­lem, nem fog megváltozni és a források kiapadni. Köztudott, hogy a televíziónkat 1989- ben a paksi atomerőmű hozta létre, s azóta is közel ötven­százalékos arányban támogat­ja a televíziót, mint műsor­vásárló. A városi televízió stá­tust 1992-ben kaptuk meg, a városnak fontos volt ez, s így jogi személyként hozta létre a szervezetünket. Ha az önkor­mányzat úgy döntene, hogy a városi televízió az intézmény­ből átalakuljon-valami más szervezetté, gazdasági vagy közhasznú társasággá, akkor azután az önkormányzat is megvenné a műsoridőt, ahogy az atomerőmű is.-Mekkora a függőség az atomerőműtől, hiszen ötmillió forint nem kis összeg. Milyen műsorok készülnek az életükről?- Ipari létesítményként a vá­ros fontos részét képezi, rend­szeresek a hírek, tudósítások, de ezek nemcsak protokollá­ris jellegűek. Inkább azok a témák kerülnek a képernyőre, amelyek az embereket érdek­lik, például a mostani átala­kulás kapcsán vendégünk volt az erőmű vezérigazgatója, majd később az egyik szak­­szervezeti vezető. Ezek egyál­talán nem „fizető” műsorok voltak, de abba a körbe bele­- Durván nyolcmillió forin­tot kapunk, az összes intéz­ménye közül a legkevesebbet. Az erőmű támogatása kvázi reklámbevételnek számítható csak, hiszen hosszú távon nem lehet arra számítani, hogy majd azután is úgyis ka­punk tőlük pénzt. Ezért a pénzért, amit a város erre a médiára áldoz, az egész tele­pülésen láthatnak bennünket, s mivel a műsorunkat sugá­rozzuk, a környékbeli 14 köz­ségbe is elvisszük a paksi hí­reket. A televíziónknak tizen­egy önálló közszolgálati mű­sora van, s kényszerű anyagi okok miatt januártól a film­programunkat szüneteltetni kell.-A megkeresett saját bevéte­lek, a reklámokból befolyó össze­TELEPAKS VÁROSI TELEVÍZIÓ fémek, amelyikben az atom­erőműről szóló műsoridő tart.- Ezek szerint a kritikai hangvétel sem áll távol a városi tévétől, még akkor sem, ha az egyik támogatójáról van szó?- Ez a szempont nem gátol bennünket, mint amikor ak­kor sem, ha az önkormány­zatról - és az önkormányzat pénzéről - van szó. Hozzánk nem érkezett még egy telefon­­hívás sem, hogy milyen témát dolgoztunk fel, s az esedeg nem tetszett valakinek. Azt gondolom, s mindenki azt gondolja, hogy a műsorunk­kal nem ahhoz a tizenhét em­berhez szólunk csak, nem an­nak a tizenhét embernek a ke­gyeit keressük, akik önkor­mányzati képviselők.-A város mennyit áldoz a költségvetéséből a városi televí­zióra? gek mennyire segítik a gazdál­kodásukat?-A hirdetési tarifánk igazán olcsó. Az összes reklámbevé­telünk körülbelül másfél mil­lió forint körül alakul. Mond­hatná bárki, miért vagyunk ennyire olcsók: nagyon egy­szerű a magyarázat. írhatnánk még nullákat a hirdetési tari­fákhoz, csakhogy akkor kér­dés, hogy ki veszi igénybe ezt a reklámlehetőséget. Ezen a környéken lakó emberek nem áldoznak erre többet.-Amennyiben mégis átalakul közhasznú társasággá a jelenlegi városi televízió, milyen jelentő­séggel bír majd a reklámbevétel?-A médiatörvény rendel­kezik arról, hogy a közszolgá­lati televíziónak csak tíz szá­zaléknyi lehet a reklámideje. Igazából ez súlyos kérdés. A helyi televízióknál ez komoly problémát jelent, mégpedig ott, ahol nincs egy olyan cég, mint itt, Pakson az atomerő­mű. Ahol a reklámbevétel - mert az erőműi támogatás ne­künk, mint említettem kvázi reklámbevétel — hat és fél mil­lió forint, mondhatják, hogy egy impozáns bevétel. Csak­hogy a reklámpiac könyörte­len. A nagy cégek igazán örülnek annak, hogy a paksi televíziót ötvenezer ember né­zi, de megkérdezik; a média­­analízis szerint hány évesek a nézők? S, amikor kiderül, hogy itt bizony nincs vásárló­erő és kereslet, akkor nincs reklámüzletkötés sem. A mé­diatörvény szerint a közszol­gálati televízióknak sok elő­nyük származik éppen a köz­­szolgálati mivoltukból, de en­nek fejében korlátozták a rek­lámidőt.- A paksi önkormányzati képviselő-testület döntött arról, hogy új helyre költözhet a városi televízió. Lesz költözés?-Nagyon remélem, lesz, s az ősszel már ott kezdjük a szezont. A városban egyéb­ként nem látunk más lehető­séget, mint hogy a volt párt­házba költözzünk. A testületi ülés szünetében megkérdez­tem egy képviselőt, mit is ért költözés alatt. A kamerák át­költöztetését? Mert itt bizony nem egy raktárt kell áttenni egyik helyről a másikra, ha­nem egy alkotó műhelyt. Több éve várunk már arra a pillanatra, amikor emberi kö­rülmények között dolgozha­tunk végre. Egy lakás nagy szobájában nem lehet ugyanis televíziós műsort készíteni.-Smi lesz ősszel a nyitásnál?-Egy olyan stúdióval sze­retnénk kirukkolni, ami lát­ványnak sem utolsó. Nem azért, mert ettől lesz jobb a te­levízió, hanem azért, mert az itt folyó szakmai munka alap­ján többre hivatott a stáb. Az a kétmillió forint, amit az átköl­töztetésünkre megszavaztak a reklámbevételeinkkel kiegé­szítve, talán elég lesz az új he­lyünk kialakítására. T. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom