Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-03-15 / 10. szám
1996. március 15. Paksi Hírnök ÜÜ SZOMSZÉDOLÁS SZENTGYÖRGY - RÉGEN ÉS MOST Dunaszentgyörgy 2800 fős kisközség a 6-os út mellett, Pakstól 10 kilométerre. Szekszárd felé tartva sokan elsuhannak mellette, a Dombodba igyekvők át is autóznak rajta. Ha többször arra járnak ismerőssé válnak az út menti házak, fák - ám Szentgyörgy életéről ezek igazán nem mesélhetnek. Az évtizedek óta itt élő Tóth Sándor ajánlotta nekem azt a „krónikát”, amelyet az egykori borbély, Sörös András írt - több mint ezer esztendővel ezelőttre vezetve vissza a település történetét. Leletek bizonyítják, hogy már a népvándorlás korában éltek itt emberek, a gazdálkodás alapjait pedig a török uralom alatt vetették meg: virágzott a búza-, szőlőtermesztés, borászat. Az 1842- es országos helynévtárak már említik Dunaszentgyörgyöt, mint „fiatal” települést, amely református nemesi családokból jött létre. A krónika barátságos, tekintélytisztelő, vendégszerető embereknek írja le az itt lakókat, akiket a földművelés és a református vallás közössége tart össze. A község lelkészének véleménye szerint az egykori szociális megosztottság a mai napig érződik, főleg az idős emberek által kötött barátságokban vehető észre a polarizáltság. Szentgyörgyön ma is többségében reformátusok élnek, templomba kevesen járnak rendszeresen - főleg idős emberek látogatják az Isten házát. Bár kevesebb a katolikus hívő, alapítvány segítségével számukra is épült templom - még megnyitásra vár. Figler János sok reménytelen emberrel találkozott azalatt a hét év alatt, mióta Dunaszentgyörgyre költözött. A reménytelenséget nem az anyagi, hanem a lelki szegénységre érti - hiszen boldog lehet, akinek semmi vagyona sincs és érezheti sorsát teljesen kiúttalannak az is, akinek van mit a tejbe aprítania - így van ez a községben is. A polgármester a vagyontalanságra utalt, amikor elmondta, hogy nagyon sokan fordulnak hozzá segélyért, ám az önkormányzat csak a leginkább rászorultakat tudja támogatni. Hermann János sajnálatosnak tartja: a „szegények” száma jóT val nagyobb a regisztráltnál, ám sokan nem fordulnak támogatásért - szégyenük. A polgármesteri hivatal sem büszkélkedhet „gazdagságával”, hiszen a tervezett kiadásokhoz 20 millió forint hiányzik. A községi fejlesztés így szóba sem jöhet, bár igény lenne rá: a még földes utakat szilárd burkolatúvá kellene tenni, fontos lenne a gázprogramban való részvétel, a szennyvízelvezetés megoldása, az intézmények állagának megóvása is időszerű kérdés. A TEIT kapcsán a PA Rt. nagy segítséget nyújt Dunaszentgyörgy számára, ám ez az összeg nem elég a hiány kompenzálására. A polgármester szerint egy pályázat a legjobb lehetőség arra, hogy az önkormányzat pénzhez jusson. Ahhoz azonban, hogy pályázni tudjanak, be kellett vezetniük az idei évtől a magánszemélyek kommunális adóját. Ez nem nagy összeg, mégis újabb szorítás a helybeliek nadrágszíján. Régóta üresen áll a bölcsőde és a keltető épülete a községben. Az önkormányzat szeretné eladni ezeket vállalkozóknak, pénzforrás és munkalehetőség reményében. Ha a beindult vállalkozások sikeresek lennének, az élet is felpezsdülne Szentgyörgyön, hiszen nagyon sokan csak aludni járnak haza, napközben vidéken dolgoznak, túlnyomórészt az iparban. A község mezőgazdasági jellege is megszűnt, a termelőszövetkezet 1992-ben szövetkezetté alakult. Sokan kárpótlás révén visszakérték egykori földjeiket - majd bérbe adták újra a szövetkezetnek. Hermann János is úgy látja, a három áfész-áruház ellátottsága nem a legjobb - előre meg kel! rendelni a tejet, kenyeret, ha a vevő biztosan hozzá akar jutni ezekhez az alapvető élelmiszerekhez. Magánkézben több kis ABC működik, a Paksi Konzervgyárnak is van a községben kis boltja - ezekben nagyobb a választék, néhol azonban az árak is magasabbak. Sokan járnak be Paksra vásárolni, ezt tartják gazdaságosabbnak. Dunaszentgyörgyön körzeti orvosi, fogorvosi és gyermekorvosi rendelőben gyógyítják a betegeket és a hölgyeknek sem kell vidékre járniuk nőgyógyászhoz. A rendelőkben nemrégiben korszerűsítették a fűtést, az atomerőmű szakembereinek segítségével. Az általános iskola alsó- és felsőtagozatán közel 300 gyermek tanul. A német nyelvet kötelező óraszámban, az angolt szakkörön sajátíthatják el, nagy az érdeklődés a számítógépes technika iránt is. Az iskolai könyvtárral kapcsolatban Kiss Ferencné tanárnő tájékoztatott. A faluházban nyitva tartó könyvtárba az is válthat olvasójegyet, aki kinőtte már az iskolapadot: a 13000 kötet közt bárki böngészhet. A pénzhiány a kultúrát is érinti: 30 000-40 000 Ft az éves könyvbeszerzési keret... A tényeket olvasva a következtetést bárki levonhatja arról, milyen lehet az élet e Duna menti kistelepülésen. Talán hasonló, mint a többi községben Magyarországon. Egy valami azonban azt hiszem, biztos: Dunaszentgyörgyöt a lakói úszta szívből szeretik - és ma már ez sem kevés.
