Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-03-15 / 10. szám
Paksi Hírnök 1996. március 15. 8. HOBBI A korabeli krónikás arról tudósít, hogy az első valódi vasútvonal 1825- ben történt megnyitását Stochnton és Darlington között csupán szórakoztató látványosságnak tekintette az egybegyűlt közönség. Hasonló érzés keríthette hatalmába azokat, akik az elmúlt fél évszázad során megcsodálhatták a 78 esztendős idősebb Somogyi Géza vasútmodelljeit, a hatalmas terepasztalon hegyvölgyek, állomások közt személy- és tehervagonok kígyóival robogó törpemozdonyokat. A MOZDONYOK SZERELMESE SOHASEM ÜLT VASPARIPÁN Számlálhatatlanul sok érdeklődőről lehet szó, már csak azért is, mert számtalan idehaza és külföldön rendezett kiállításon csodálhatta meg a nagyérdemű a száguldó, apró remekműveket. Oklevelek sokasága, díjak és különdíjak mesélnek a modellek és készítőjük iránti elismerésről. Géza bácsi édesapja a húszas években a paksi vasútnál, pontosabban vasútállomáson dolgozott, mint főraktárnok, legidősebb bátyja pedig a wiener-neustadti mozdonygyár főrajzolója volt. Nem meglepő tehát, hogy a modellező kedvű, a negyvenes években még igencsak fiatal ember a hajó vagy repülőgép helyett a vasútmodellezést választotta. Az már kissé furcsább, hogy ő maga sohasem volt vasutas, világéletében bérszámfejtett, elszámolt, egyszóval irodai adminisztrátorként dolgozott. Az idős vasútmodell-készítővel otthonában beszélgettünk.- Családunkban először legidősebb bátyám épített vasútmodelleket, még valamikor a harmincas években - meséli. - Csodálatos dolgokat készített. Bár heten voltunk testvérek, kettő leány és öt fiú, édesapánk után közülünk egyedül ő választotta megélhetési forrásnak a vasutat, engem ő inspirált a vasútmodell-építésre. 1946-tól foglalkozom modellezéssel, elmondhatom, hogy eddigi életem során munkámon és családomon kívül ez jelentette számomra a valódi örömöt. Aprólékos munka a modellépítés, nagyon komoly hozzáértést, türelmes szeretetet, pontosságot igényel. Játék, s egyben alkotás. Ha például olyan vasúti kocsikat állítottak be a paksi állomásra, amelyek megtetszettek, skiccet vettem róluk, leolvastam a rajtuk feltüntetett jellemzőket, a tengelytávtól az önsúlyon át mindent. Átnéztem a szakirodalmat, s csak ezután fogtam munkához. Lakásunk alsó szintjén elhelyeztem egy terepasztalt, ezen próbáltam ki az elkészült szerelvényeket. 25 évig volt meg a terepasztalom, nagyon sok kisgyerek és felnőtt lelte benne örömét.- Kiállítások?-Nagyon sok országos és nemzetközi kiállításon vettem részt a munkáimmal, magam is rendeztem kiállítást, szám szerint nehéz volna felsorolni őket. Éppúgy részt vettem a SZARKA JÓZSEF Közlekedési Múzeumban rendezett nemzetközi vasútmodell-kiállításokon, mint németföldön, Lengyelországban vagy éppenséggel az akkori Csehszlovákiában. Tagja vagyok a Magyar Vasútmodellezők, Vasútbarátok Országos Egyesületének, így volt alkalmam értékes ismeretségeket szerezni külföldön is.- Természetesen a modellezők is keresik egymást, s a tapasztalatcserék mellett nagyszerű barátságok is szövődnek.-A nagy gonddal készített apró szerkezetek többsége ez év januárjától az ország egyetlen játékmúzeumába, a kecskeméti játékmúzeumba került. Gondolom sajnálja a modelljeit.-Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy soha senkinek nem fogom oda vagy eladni őket, viszont mindig fontos-
