Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-02-23 / 7. szám
Paksi Hírnök 1996. február 23. ÁLLATMESÉK Az ürgemezői Sörkert büfé J\ faépülete mellette tágas ketrec ad otthont Csorba János, alias „Csocc” két mosómedvéjének, Törpinek és Picúmak. A jószágok történetéről gazdájuk így mesélt:- Édesanyámmal együtt üzemeltetjük ezt a szép, erdős-ligetes környéken lévő büfét és mivel nagyon szeretem az állatokat, úgy döntöttem, megpróbálkozom valamelyik kevésbé eltelj edt, de nem túlságosan nagy testű, szelídíthető állattal. Így került hozzám 4 évvel ezelőtt Törpi, a margitszigeti Vadaskertből. A büfé mellett körbekerítettünk egy kisebb részt, ami felül nyitott, hogy a belül lévő fákra föl lehessen mászni. Egy kis tavacskát is kialakítottunk, amiben jó néhány mocsári és ékszerteknős is élt, sajnos ez utóbbiakat el is lopták. Egy idő után Törpin elkezdtek az egyedüllét miatti fásultság jelei mutatkozni, ezért a Veszprémi Állatkertből hoztam neki egy társat, a Picúrt. Lánynak mondták, de mint később kiderült, mégiscsak fiú. Törpi közben ivarérett lett, nehezen tűrte az azonos nemű lakótársat, meglehetősen rosszul jöttek ki egymással. Kénytelen voltam viszszavinni az állatkertbe, de az elviselhetetlen körülmények miatt megesett rajta a szívem és fél év után elhoztam. — így került Picúr a Dunaföldvári Természetvédelmi Kör egyik tagjához, ahonnan gyorsan meg is szökött. Hónapokon át az utcán élt, a szomszédok csirkéjén, kacsáján lakmározva, amivel elég rossz hírnévre tett szert. Az ottani gazdája ezért vissza is adta. Sajnos nem bírta sokáig itthon sem, 3 hete megszökött, nem is találtuk meg. Bár a mosómedve szívós és alkalmazkodó fajta, aggódom érte, ezért kérném, hogy bárki, aki látja, ne bántsa, ne próbálja befogni, hanem értesítsen engem a 315-680-as teleBELVÁROSI MO Kevesen tudják, hogy a lakóteleptől néh is él, mégpedig a természetes életkorúimén fonszámon. Néhány hete a Törpivel is volt egy kisebb kalamajka, ugyanis az esti séta alkalmával meglógott a sportcsarnok környékéről. Beugrott egy örökzöld bozótba és miközben vártam rá, szépen meglépett a bokor túlsó oldalán. Azonnal riadóztattám egy barátomat és a kutyája, valamint zseblámpa segítségével hajnalig folytattuk a keresést, minden eredmény nélkül. Mint később kiderült, Törpi ezalatt városnéző körutat tett, többen látták a Premier diszkó tájékán, de nem tudták mire vélni a szőrös teremtményt, azt hitték „valami nagyobb macska”.- Két óra nyugtalan alvás után felkerestem a kommandósokat, de sajnos nem tudtak segíteni, az ő kutyáik komolyabb feladatra vannak kiképezve. Ezután a rendőrséghez fordultam, de kutyát itt sem tudtak kölcsönadni, mivel nem történt bűncselekmény. Nagyon készségesek voltak, rádión kiszóltak minden Tolna megyei rendőrjárőrnek, hogy jelentsék, ha lakott területen kóbor mosómedvét lámák. Jó néhány vadásszal is beszéltem, de az ő nyomkereső kutyáik sem voltak alkalmasak a feladatra, ugyanis valószínűleg bántották volna a Törpit.- Ezek után nem tudtam mihez fogjak, eltelt húsz óra és a kódorgónak se híre, se hamva. Épp fel akartam hívni a paksi rádiót, amikor egy ismerősöm csengetett, hozva az örömhírt, miszerint a csavargó békésen ücsörög egy fán a lakótelep kellős közepén, az Alpári Gyula utcában. Kicsit bosszús is voltam, mert nemrégen arra jártunk és ha egy kicsit figyelmesebben körülnézünk, észrevehettük milye: volna. gathal A történet után arról fag- szőlő gattam Csoccot, milyen állat intézi is ez a mosómedve: becsb- Rendkívül élénk és ki- kai fo váncsi jószág, igazi családi belezt kedvenccé válhat, valódi cikliz< „showman”, nagy mókames- 32 tér. Mikor hozzám kerültek, szönh mindössze nyolchetesek vol- Táv tak, így az estéket lakótelepi követ lakásunkon töltötték, leg- - B alábbis fiatal korukban. Rét- más i tentően érdeklődő állatok, maim mindig pakolnak, mindent tűnne szétszednek — de nem rom- tartha boló céllal -, az összes fiókot latkál és szekrényajtót kinyitják, vidra, mindenhová bekukucskál- csána nak. Hosszú és ügyes kutató novai ujjainak a telefon sajnos gyak- menc ran áldozatul esett. Ha elfá- ettek, radnak a bohóckodásban, le- lyik i ülnek a fotelba és nézik a té- tő, ör vét. De a nyugalom nem tart- szapc hat sokáig... Szinte mindent sem 1 megesznek, szeretik az édes embe dolgokat, süteménnyel bár- szűnc
