Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-01-06 / 1. szám
1995. január 6. Paksi Hírnök 3) VÁROSI MOZAIK Manapság nagyobb népvándorlás folyik az országutakon, mint egy-két évtizeddel ezelőtt; egy-egy halászcsárda azért ma is fogalom. Ám ezért nyújtani kell, nem is keveset, minimum a legjobbat! PANGÓ HALÁSZCSÁRDA ARCHÍV RIPORTTÉMAKÉNT Három dolog kell ahhoz, hogy jól menjen az üzlet: kitűnő minőség, megfelelő mennyiség, jó pincérek. A régi emberekkel a paksi Halászcsárdát akár holnap lehetne nyitni - ter* jengenek a csárda körüli hírek a vendéglátós berkekben. Arról is, hogy hamarosan új bérlője lesz a csodálatos panorámával rendelkező út menti csárdának, ahol valamilyen újdonsággal kell előrukkolni, hisz az év eleje a pangás időszaka, így hát áremelésekről is szól a fáma. Tulajdonképpen - vélik a szakmában - három dolog kell ahhoz, hogy jól menjen az üzlet: kitűnő minőség, megfelelő mennyiség jó pincérek. Olyanok - mondják mint például Enyedi Jancsi, aki a szomszédvárban fogadja most a vendégeket, vagy a Bán Pisti, aki jelenleg nincs a szakmában, vagy Vaszkó Zsolt. Ők valóban olyan pincérek voltak, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon! Nemrég én is egy üzleti havilapban - a Cash Flow-ban - olvastam Paks két nevezetességéről, a dunakömlödi, illetve a paksi Halászcsárdáról. Az újságíró archív anyagokból állította össze a cikkét, mert az nem a jelenről szól. Pest alatt még be-betérhet a vendég mondjuk a Krapaj csárdába, vagy az igen nevezetessé vált érdi Admirálisba. A 6-os főúton továbbautózva azonban csak a dunaújvárosi Szélkakas fogadó tűnik fel, amelyet hatalmas kamioncsorda szokott körülvenni. Utána jön a csárdaút, a baracsi, a dunakömlödi és paksi Halászcsárda és utána valahol Mecseknádasd körül a mutatós vendéghívogató hely Bizakodjunk tehát, hogy most előbb-utóbb találkozik a halászcsárdás, vendéglátós szakma megfelelő bérlővel. Érzékelhetők valamiféle idegenforgalmi centrum kialakuló jelei a paksi Halászcsárda körül - Tihanyban láttam hasonlót -, amely a halászléhez is kapcsolódott. Maradjon ma is így! Mikor a műsor: adáshiba... Manapság szinte hozzánőttünk a televízióhoz. Információáradatával elhalmoz bennünket, szórakoztat időset és fiatalt egyaránt. Hozzátartozik a mindennapi élethez, ügy hogy munka után hazatérve cipő le, lábak fel az asztalra, sör, újság és távirányító. A gyermekek is szabad idejük nagy részét a képernyő előtt töltik, rajzfilmet vagy videót nézve. Mi történik akkor, ha a sors fintora vagy éppen kegyessége folytán elromlik a televízió? Először káromkodik az ember: Istenem, már megint mennyibe fog kerülni! Miután a család drága kincsét elvitte a szerelő, az elvonási tünetek azonnal jelentkeznek. A két gyerek állandóan veszekszik, az anyukának unalmas a vasalás, a papának nincs türelme végigolvasni az újságot. Telefon. Elkészül vagy nem készül, van-e alkatrész, ha nincs, mikorra várható? És így telnek a napok, hetek. Közben szinte észrevétlenül átalakul a család. A gyermekek felfedezik a rég elfelejtett játékokat és azt, hogy a testvér nemcsak ellenség, de játszópajtás is lehet. A szülők több időt szánnak egymásra, a családra. Hosszabbra nyúlnak a közös beszélgetések, esetleg még egy társasjáték is előkerül, bevonva a csatába a papát, mamát is. Egyszer csak csöngetnek. Ismét hazatért a drága kincs a televízió, de talán már nem is olyan drága... Az elmúlt hetekben megtanultunk nélküle élni, megtanultunk egymásra figyelni, egymással jobban törődni. Nem fontos már, hogy egy sorozat X. részét is lássuk, nem fontos az esti mese sem. Fontos viszont a közös beszélgetés, a közös figyelem! SEGÉLY HELYETT JÖN A VARRÓGÉP Nagyobb létszámú elbocsátások a régióban nem várhatók. Pakson, a munkaügyi központban három állásajánlat várja az érdeklődőket. Felszolgálót keres egy városszéli kocsma, varrónőt kíván alkalmazni egy vállalkozó és ügynököt keres egy biztosító cég. E két utóbbi állásajánlat három hónapja függ a hirdetőtáblán. Az atomos cég külső vállalatokkal végeztet el több munkafolyamatot, s akkor igencsak kelendők a jó vasas szakmával rendelkező munkanélküliek, például az atomerőműben esedékes „átrakási” munkálatoknál. Pakson és környékén kétezer-huszonnyolc a regisztrált munkanélküli és közülük ezerüzenegy az ellátott. A városban a munkanélküliségi mutató 10,5 százalék, annak ellenére, hogy a regisztrált munkanélküliek száma itt az elmúlt hónapban 0,9 százalékkal nőtt. Nagyobb létszámú elbocsátások a paksi régióban nem várhatók, a mezőgazdasági szövetkezetek küldik dolgozóikat néhány hónapra munkanélküli segélyre. A Tolna Megyei Munkaügyi Központ adatai szerint a megyében november közepétől december közepéig százhatvanhárommal csökkent a regisztrált munkanélküliek létszáma. A mérséklődés, tekintettel arra, hogy december közepén 14 646- an voltak, 1,1 százalékot jelent. Jelenleg Tolnában a munkanélküliségi ráta 12,1 százalék, ami még mindig nagyon magas. Az elmúlt években év vége felé kezdett ugrásszerűen növekedni az állástalanok száma, mert ilyenkor került sor a tömeges leépítésekre, elbocsátásokra. Jó jel, hogy 1994-ben ez nem következett be - konstatálják a szakemberek.