Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-11-24 / 47. szám

1995. november 24. Paksi Hírnök 1 EMBERMESÉK STENGER PÁL HETVENÉVES- Hogyan tekint vissza az el­múlt 70 évre, hét évtizedre?- Ha az életvonalamat akarja tudni, akkor föl kell nyitni a könyvemet és máris látható, hogy mikor szület­tem, hol — Komlódon -, hol jártam iskolába, hol tanultam a szakmámat és mikor vonul­tam be katonának. 1946-ban kellett kimenni Magyarország­ról és jöttünk ide Reicherts­­hofenbe. 1946 után minden­féle mesterségben dolgoztam. Ma nyugdíjas vagyok.-Hét évtizedre visszatekin­teni nem könnyű dolog de ha összegezni kellene, milyen élet volt?- Ha így tekintek vissza, na­gyon szép élet volt és azt hi­szem, ha még egyszer szület­nék ugyanazt szeretném még egyszer átélni. Persze sok volt a munka, sokat kellett dol­goznom, de hát a gyümölcs is szép volt.- Mit tekint az elért útban a legértékesebbnek a legeredmé­nyesebbnek?-A házasságom, a felesé­gem, a gyerekem és most pe­dig, mint tudott már 10 éve nyugdíjas vagyok, de nyug­díjasként is dolgoztam, most körülbelül egy jó éve már, hogy nem dolgozok pénzért, hanem a nyugdíjamból élek. De hát a Paks-Reichertshofen testvéri kapcsolat is nagy eredmény.-Ha egy városban, egy em­bernek, alá talán nem is hi­vatalosan köztisztviselő, de pol­gár, akire odafigyelnek az embe­rek és egy ünnepséget rendeznek a 70. születésnapján, az csak je­lent valamit. Honnan ez a meg­becsülés, honnan ez a szeretet?-Aki nem röstelli a mun­kát, aki az egyesületekben is dolgozik, a sok munka után jön a gyümölcs is. Paks vá­rosától megkaptam a Pro Űr­be kitüntetést, itt Reicherts­­hofenben is megkaptam az ér­met most a múlt héten, amely rangban talán még egy kicsit jobb, magasabb mint a Pro Űrbe, ez a Polgár Medália, ez nálunk azt jelenti, hogy az egész község föltekint azokra a polgárokra, akik ezt a kitün­tetést megkapják. Nemcsak azt, hanem minden évben a polgármester összehívja a ki­tüntetetteket, eddig húszán vagyúnk. Akik ezt a kitün­tetést megkapják nagyon be­csült polgárok nálunk.- Van-e olyan polgár, aki ha­sonló megtiszteltetésnek, meg­becsülésnek örvend, hogy a szü­letésnapjára városi ünnepséget rendeznek? Nem túl gyakori?!-A polgármesterünk tavaly volt ötvenéves és persze az is egy nagy ünnepség volt. Én 17-én voltam 70 éves, reggel 9-12 óráig, majd 24 óráig tartott az ünnepség, 70-75-en voltak nálunk gratulálni és ünnepelni. Tegnap este itt voltak a templomkórus tagjai, ott is énekelek. Egy közössé­günk 1630 óta a legidősebbik egyesületünk itt, Reichertsho­­fenben. Minden évben válasz­tunk egy mestert és egy he­lyettest. Az idén én vagyok a mester, szombaton volt a nagy ünnepség.-A sok-sok vendéget bírja pezsgővel?-Bírom. Van még több üveggel a pécsi pezsgőgyár­ból, amit II. János Pál pécsi lá­togatásának emlékére töltöt­tek és vettem több száz üveg­gel, abból még van és a paksi borból is. A paksi vörösbor és a fehérbor is folyt mindkét éjjel.- Pali bácsi engedje meg, hogy távollétében mi is bontsunk egy üveg pezsgőt az egészségére és köszöntésére és 70. születésnap­ja alkalmából a jó Isten áldását és minden jót kívánjunk és még további 70 évet kívánjunk az elkövetkezendőkre.-A 30 is elég lenne. Ha a 100-at is elérném az nagyon nagy kitüntetés lenne, de ha előbb hív Isten, akkor előbb megyek. * * * Stenger Pál. Sokan ismerik e nevet Dunakömlődön és Pakson egyaránt. E tevékeny embernek sokat köszönhet a két testvéri kapcsolatban lévő város: Paks és Reichertshofen. Sokan mondják: nélküle talán nem is lenne olyan szoros a barátság e két település között. Stenger Pál sok viszontagsá­got megélt ember. Egyszer arról beszélgettünk: milyen ma Ma­gyarország, milyen ott most a helyzet és mit tud segíteni a ná­lunk sokkal gazdagabb Német­ország? Mi okozza az emberek­ben Magyarországon a csaló­dottságot a rendszerváltás évei után, miért nem halad nálunk jobban a szekér? A válasz egy­szerű volt: munka és hit, hiszen ez a két dolog segíthet, hiszen nekik kitelepítetteknek is min­dent újra kellett kezdeni, nem volt más lehetőség. Ügy tűnik ebbe nekünk is bele kell törőd­nünk. Stenger Pál hitt abban, hogy lehet újrakezdeni. Hitt abban, hogy elvesztett javakat újra meg lehet szerezni. De nemcsak hitt benne, hanem meg is tette. Ma népszerű ember a német hazá­ban és ismert és elismert ember itthon is. A kérdést, hogyan kell ezt csinálni, elhárítja, mint min­dig: na ja, mondja, dolgozni kell... Na ja, mondtuk mi, dol­gozunk mi is... Hát még többet, mondja Pali bácsi és legyünk tü­relmesek. És mi csak állunk és nézünk, mert még mindig lehet, hogy valamit nem tudunk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom