Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-08-18 / 33. szám

Paksi Hírnök

1995. augusztus 18.

ÁLLAMI ÜNNEPÜNKÖN

EURÓPAI ÁTHALLÁSOKKAL BÍR ISTVÁN KIRÁLY ÉS ÉLETMŰVE

A magyar államiság millecentenáriumához közeledő ünnepén az ilyenkor szokásos beszélyekben elkerülhetetlen a politikai aktualizálás: számosán és sokhelyütt fogják elmondani, miféle jelentőséggel, európai áthallásokkal bír István király és műve, amely a kor színvonalán álló, kelet és nyugat felé egyaránt tekintélyes, regionális középhatalmat teremtett, egy egységes Árpádházi Magyar Királyságot a Kárpát-medencében. Bármiféle politikai sandítgatások nélkül állapíthatjuk ma meg, hogy egyszersmind igazuk van azoknak is, akiknek érvei szerint ez immár a múlté, hiszen alig pár évvel István halálát követően elpusztult és szétesett az egész -, másfelől azoknak is, akik rámutatnak, hogy a Szent István-i örökség ma is él, és sok mindenben erősebben nyilvánul meg, mint hittük volna.

Hogyan lehetséges egyszerre két ilyen szélsőség? Nézzük az érveket: hogy az 1038-ban elhunyt Istvánt, végakarata szerint Orseoló Péter, őt Aba Sámuel, majd ismét Péter követte a trónon -, amelyet (az interregnum után) éppenséggel az István-ellenes merényletet követően megvakított Vászoly (Vazul) külföldre menekült fiai töltöttek be: előbb András, majd Béla - tehát velük folytatódott az Árpád-háziak dinasztiája.

Istvánnak úgyszólván egész műve megsemmisült: a pogány „hercegek” Koppány és Ajtony utódai újra felkeltek a régi hitvilág és politikai berendezkedés védelmében, Vata, majd fia János vezetésével. Ők ölték meg a király legfőbb térítő és nevelő emberének számító velencei Gellért püspököt, a király által alapított apátságokat, templomokat feldúlták - amit ma látunk, mind-mind későbbi.

Istvánnak egyetlen fia, Imre herceg a legendás, a magyar történelemben majd a Zrínyieknél is előforduló vadkanvadászaton lelte halálát (húga még kevesebbet élt), Gizella királyné is külföldön halt meg. Mi maradt István után? Ő maga 1030-31-ben megverte a betörő II. Konrádot és Esztergomból Bécsig nyomult előre — míg Orseoló Péter, az általa kijelölt utód III. Henrik előtt Székesfehérvárott sietett hódolni, hűbéri hűséget nyilvá-1046-ban kitört országos felkelés sepert ki, hogy ismét az Árpád-ház hercegei következzenek a trónon, iz országban 1077-től 90-ig A I. László uralkodott, ő avattatta szentté I. Istvánt. Mit tudnánk a kezdetekről enélkül a gesztus nélkül? Tegyük hozzá: bizonyára nagyon is sok mindent, ha nemcsak a politikatörténet tényeit nézzük. Ha meglátjuk, hogy az addig kalandozó magyarság királyi vármegyékbe telepedett -, s e rendszer nem szűnt meg a belháborúk során. Hogy kialakult az akkor korszerű, európai léptékű feudaA szentjobb

ni tani... A Szent Koronát - s vele az invesztitúra sokak szerint kincset érő jogát ugyan megkapta a császárral nem túl szívélyes viszonyban lévő II. Szilveszter pápától, de koronázásán ott volt a németek által küldött zászlós lándzsa is - s erre a hűbéri függőségi jelképre alapozta segítségkérését Orseoló Péter, akit az

lizmus, egy olyan dinasztiával az élen, amely vállalta a kor gazdaságszervezői és hadi kihívásait egyaránt és háromszáz éven át minden viszály ellenére fennmaradt és nem csupán területileg, de európai tekintélyében is gyarapította az országot, amely nem szűnt meg a Kárpát-medence ura és a térség regionális középhatalma lenni. S amelyet - hol keletről, hol nyugatról - éppen ezért akartak többen is elfoglalni és birtokolni, mert immár jelentősége volt, megkerülhetedenül a történelemben.

Mikor az ünnepen a Magyar Köztársaság szent koronával ékes állami címerére nézünk, ne higgyük, hogy anakronizmus, amit látunk. A szomszédos Habsburgoknak több koronájuk volt, de egyikkel sem tudták elérni, hogy maguk állíthassanak püspököt német területen. Ehhez a lépéshez csak magyar uralkodóként (Szent István szent koronájának örököseként) volt joguk. Ma, amikor néhány roszszul tájékozott turista kedvéért újra meg újra el kell mondani, hogy ez itt (nemcsak valaha, hanem mindvégig története során) valóban Európa része — gyakran állapítjuk meg: olyanok keverik össze a hasonló hangzású közép-kelet-európai városokat, akiknek ősei bizony-bizony nem mondhatók még egy regionális középhatalom egykori alattvalóinak sem... Azok a nagyhatalmi nemzetállamok, amelyek a térség sorsáról később - és oly tájékozatlanul - döntöttek, mind-mind későbbi képződményei a történelemnek.

áz olvasó addig is gondoljon az ünnepre, amelyen - oly sok viszály után - mégiscsak volt és maradt (ha vitatták is, ma divatos financiális érvek okán) az ünnepi tűzijáték. A költségek nagyobb felét az új Magyarország adta össze. Ünnepelni és adakozni csak azok tudnak, akik - bármennyire tagadják, vagy fanyalognak fölötte -, de már vannak eredményeik. S ennélfogva: jövőjük is.