Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-06-30 / 26. szám

Paksi Hírnök 1995. június 30. VÁROSKÖRNYÉK Igénylik ugyanis, hogy saját múltjukat megismerjék, s ezért képesek az összefogásra, a tábor lakóinak segítésére. Például a pék egy kosár pék­süteményt hozott minden nap a fiataloknak, a környék­beliek gyümölcsöt, Makula József pedig vállalta az ásatás éjszakai őrzését. Ez most csak a felszín. Ami itt nem látszik azaz a tanulmánykötet-soro­zat, amit az általános iskolá­sok gyűjtöttek és állítottak össze, rendezték nyomda alá. S ami szintén nem látszik, az emberi kapcsolatok átalaku­lása. Volt diák, aki csak most fedezte fel a nagymamáját, mint beszélgetőpartnert és mint a régi titkok tudóját. HEUTÖRÉEn, HONISMERETI, RÉGÉSZETI TÁBOROZÁS A munka, ami a bölcskei helytörténeti-honismereti­­régészeti táborban már har­madik éve folyik, nemcsak a lokálpatrióták elismerését vív­ta ki. Az idén az általános is­kola az Ezredforduló Alapít­vány nyílt pályázatán a hon­ismereti, helytörténeti kutató­munkára 25 ezer forintot nyert, a Bölcskei Honismereti és Faluvédő Társaság pedig 30 ezer forintot a Művészeti és Szabadművelődési Alapít­ványtól. A tábornak jövőre - talán - lesz folytatása. A diákokon, a táborvezetőkön nem múlhat. A leleteken sem, amelyek mindenhol megtalálhatók... TIHANYI SZILVIA Béni István, Kiss Gábor és társaik - nem túlzás - több földet megforgat­tak már ásóikkal és a glettelőlapáthoz hasonlítható szerszámaikkal az elmúlt há­rom nyári tábor alatt, mint egy „közönséges” városi em­ber egész élete során. A fia­talokat - általános, közép- és főiskolásokat - egy eléggé rit­ka szenvedély ejtette rabul: az ásatás, a leletmentés. No és dr. Szabó Géza, a szekszárdi mú­zeum régésze és dr. Nagy Jan­ka Teodóra néprajzkutató, akiknek szakmaszeretete, lel­kesedése és a gyerekek iránt érzett szeretete szinte süt még a forró bölcskei nap alatt is. Bölcsként mindenki tudja, hol a tábor. A község szélén, egy majdani kamionparkoló­nak szánt földrészen és Szigeti László telkén folyt a munka az idei táborozáskor. Június 15- 25. között zömében helybeli fiatalok töltöttek el itt tíz napot, de Paksról, Iváncsáról és Szolnokról is érkeztek diá­kok, többnyire törzs tábor­lakók. Akik a helytörténeti­­honismereti-régészeti ismere­teket úgy szívják magukba, mint szivacs a vizet. Nem cso­da, most már harmadik éve muzeológusok, kutatók és ré­gészek szinte játszva tanítják, oktatják a fiatalokat, akiket óhatatlanul is befolyásolnak a pályaválasztásban, életszem­léletük kialakításában ezek a tábori emlékek. Béni István, az egyik bölcs­kei lakosú táborozó a dunaúj­városi Bánki Donát Gimná­zium és Szakközépiskola első éves hallgatója volt, vasas szakmát tanul. Társa, Kiss Gá­bor szintén bölcskei, ősszel a paksi gimnáziumban tanul majd, s ha nagy lesz, orvos szeretne lenni. Most együtt magyarázzák a laikus érdek­lődőknek, miről is ismerhető fel a bronzkori lelet, milyen érzés volt tavaly egy olyan fül­bevalóleletet találni, ami a felnőttek számára is dicsősé­get jelentett volna. - Nekik inkább szerencséjük volt - mondják szerényen, hiszen lelet szinte mindenhol van a föld mélyében. A legfontosabb azonban - s ebben a táborvezető dr. Szabó Géza és a néprajzkutató dr. Nagy Janka is egyetértett -, hogy a falunak olyan szellemi élete van, hogy párját ritkítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom