Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-06-30 / 26. szám
Paksi Hírnök 1995. június 30. VÁROSKÖRNYÉK Igénylik ugyanis, hogy saját múltjukat megismerjék, s ezért képesek az összefogásra, a tábor lakóinak segítésére. Például a pék egy kosár péksüteményt hozott minden nap a fiataloknak, a környékbeliek gyümölcsöt, Makula József pedig vállalta az ásatás éjszakai őrzését. Ez most csak a felszín. Ami itt nem látszik azaz a tanulmánykötet-sorozat, amit az általános iskolások gyűjtöttek és állítottak össze, rendezték nyomda alá. S ami szintén nem látszik, az emberi kapcsolatok átalakulása. Volt diák, aki csak most fedezte fel a nagymamáját, mint beszélgetőpartnert és mint a régi titkok tudóját. HEUTÖRÉEn, HONISMERETI, RÉGÉSZETI TÁBOROZÁS A munka, ami a bölcskei helytörténeti-honismeretirégészeti táborban már harmadik éve folyik, nemcsak a lokálpatrióták elismerését vívta ki. Az idén az általános iskola az Ezredforduló Alapítvány nyílt pályázatán a honismereti, helytörténeti kutatómunkára 25 ezer forintot nyert, a Bölcskei Honismereti és Faluvédő Társaság pedig 30 ezer forintot a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványtól. A tábornak jövőre - talán - lesz folytatása. A diákokon, a táborvezetőkön nem múlhat. A leleteken sem, amelyek mindenhol megtalálhatók... TIHANYI SZILVIA Béni István, Kiss Gábor és társaik - nem túlzás - több földet megforgattak már ásóikkal és a glettelőlapáthoz hasonlítható szerszámaikkal az elmúlt három nyári tábor alatt, mint egy „közönséges” városi ember egész élete során. A fiatalokat - általános, közép- és főiskolásokat - egy eléggé ritka szenvedély ejtette rabul: az ásatás, a leletmentés. No és dr. Szabó Géza, a szekszárdi múzeum régésze és dr. Nagy Janka Teodóra néprajzkutató, akiknek szakmaszeretete, lelkesedése és a gyerekek iránt érzett szeretete szinte süt még a forró bölcskei nap alatt is. Bölcsként mindenki tudja, hol a tábor. A község szélén, egy majdani kamionparkolónak szánt földrészen és Szigeti László telkén folyt a munka az idei táborozáskor. Június 15- 25. között zömében helybeli fiatalok töltöttek el itt tíz napot, de Paksról, Iváncsáról és Szolnokról is érkeztek diákok, többnyire törzs táborlakók. Akik a helytörténetihonismereti-régészeti ismereteket úgy szívják magukba, mint szivacs a vizet. Nem csoda, most már harmadik éve muzeológusok, kutatók és régészek szinte játszva tanítják, oktatják a fiatalokat, akiket óhatatlanul is befolyásolnak a pályaválasztásban, életszemléletük kialakításában ezek a tábori emlékek. Béni István, az egyik bölcskei lakosú táborozó a dunaújvárosi Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola első éves hallgatója volt, vasas szakmát tanul. Társa, Kiss Gábor szintén bölcskei, ősszel a paksi gimnáziumban tanul majd, s ha nagy lesz, orvos szeretne lenni. Most együtt magyarázzák a laikus érdeklődőknek, miről is ismerhető fel a bronzkori lelet, milyen érzés volt tavaly egy olyan fülbevalóleletet találni, ami a felnőttek számára is dicsőséget jelentett volna. - Nekik inkább szerencséjük volt - mondják szerényen, hiszen lelet szinte mindenhol van a föld mélyében. A legfontosabb azonban - s ebben a táborvezető dr. Szabó Géza és a néprajzkutató dr. Nagy Janka is egyetértett -, hogy a falunak olyan szellemi élete van, hogy párját ritkítja.
