Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-06-16 / 24. szám
1995. június 16. Paksi Hírnök VADAK P| úr egy rossz beidegződés által fel" hívta a biztosítót, ahol közölték: az • utóbbi időben ez már nem az ő asztaluk, forduljon a területileg illetékes vadásztársasághoz, bár mosollyal hozzátették, hogy nem nagy a kár, jobban teszi, ha sürgősen elhagyja a helyszínt a pörköltnek valóval. Hősünknek nagy kára volt (törött autójával nem is tudott továbbhajtani), másrészt nem kenyere a tolvaj lás, kihívta tehát a vadásztársaság illetékesét, aki elkészítette a fotókat, hümmögött magában és aláíratta a jegyzőkönyvet. Gyanútlan emberünk aláírta és csak később észlelte, hogy azt is nyugtázta kézjegyével, hogy az úton volt vadveszélyt jelző tábla. Néhány nappal később észrevette, hogy az ütközés helye előtt öt kilométerrel van az utolsó vadveszélyt jelző tábla, ezer méteres kiegészítővel, van viszont a túloldalonO), közvetlen a helyszínnél. Nosza: reklamáció a vadásztársaságnál, csatolva a útfelügyelet igazolását arról, hogy a jelzett irányban nincs - és soha nem is volt - vadveszélyt jelző tábla. A fővadász első reakciója még csak spontán megdöbbentette: maga paksi létére bizonyára sokat jár Pestre. Tudnia kellett volna, hogy a másik oldalon van tábla! E úr próbált szabadkozni: ha már az őz nem tudta, neki miért kellene ezt fejben tartania? Később megértette miért ül a vadásztársaság embere olyan magas lovon. Az új szabályozás a vadásztársaságok kezébe adta a kárrendezést. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a társaság akkor és annyit fizet, amikor és amennyit jónak lát, már ha egyáltalán úgy látja! Hősünk bízott igazában. A jegyzőkönyv is elismerte, hogy 28 méteren belül állt meg, blokkolás nélkül az ütközés után, tehát sebessége még a megengedett 80-at sem érte el. Az árokból kiugró (tábla által nem jelzett) vad abszolút védhetetlen helyzetet teremtett. A kára: reflektor, hűtőrács, hűtő, index, motorháztető, sárvédő, díszlécek hivatalosan (a tavalyi, 8%-os vám előtti katalógust és a ma már nevetséges szervizóradíjakat véve alapul) 127 ezer forint. Ehhez jön még a baleset napján a kisegítő kocsi bérlése, a festés és az a három hét munkakiesés, amíg az alkatrészek beszerzése és a javítás tartott. Ha mindent számolt vol-ÜÜ TÁRSADALOM Történetünk hőse létező személy. Vállalja is személyazonosságát, esetünkben mégis eltekintünk nevének közlésétől, hiszen a jelenség a fontos. Emberünk, akit nevezzünk az egyszerűség kedvéért P úrnak egy márciusi napon éppen Budapestre tartott sürgős anyagszállítással, amikor Dunaföldvár előtt egy őzgida termett az úton, féktávolságon belül. A vad földi pályafutása bevégeztetett, utolsó tetteként tetemes kárt okozva hősünk autójában. na igencsak súrolta volna a kétszázezres határt. Két hónapon át a legkülönbözőbb kifogásokkal nem fizetett a vadásztársaság. (Nem volt vezetőségi ülés, nincs pénz a kasszában, most lesz új vezetőség-választás stb.) A sorozatos reklamálásokat megunva emberünk bement a megyeszékhelyen lévő központba. Ott tudta meg, hogy éppen aznap - tehát két hónappal a történtek után - a társaság pénzt utalt át neki, 57 ezer forintot. Az iratokba történt bepillantás szerint részben ő volt a hibás, mert figyelmetlenül vezetett. P úr magába roskadt. Évekig perelhetne biztos igaza tudatában, de vajon van-e értelme? Van-e értelme ott, ahol az emberek az ilyen és ehhez hasonló ügyekből nem, vagy csak erejük utolsó megfeszítésével kerülhetnek ki győztesen? * * * Ha ütköztünk egy vaddal, a következőket tehetjük: A járműben keletkezett kárt felvetetjük a biztosító kárszakértőjével, aztán megkeressük az illetékes vadásztársaságot a kárunk megtérítése miatt. A Hungária Biztosítótól kapott információ szerint ugyanis a vadásztársaságok két éve nem fizetnek felelősségbiztosítást, így a kárt a társaságok „zsebből” fizetik. Ha ez az összeg nem fedezi a vad által okozott kárt - az egyetlen lehetséges további eljárás a bírósági per. Egyszerűbb az eset, ha van teljes körű cascója a peches autósnak; az önrészesedés levonása után a biztosító fizet. Ha az önrész összegére is igényt tart az autós, ismét a vadásztársasághoz kell fordulnia. Ha fizetnek, minden rendben, ha nem - az út ismét a bírósághoz vezet. HORVÁTH MARGIT-TIHANYI SZILVIA Nehéz az élet, avagy: hogyan tovább? Nem kell krimi és nem kell bűnügyi tudósítás, éppen elegendő, ha nap mint nap csak a közélet történéseit figyelemmel kíséijük. Untig elég ez is ahhoz, hogy a téma ne a százforintos krumpli és a többszörösére emelt lakbér, fűtés stb. díj legyen. Nem kell az sem, hogy a rétegigényekre figyeljenek a médiák, manapság már nemre és korra való tekintet nélkül beszédtéma a laza élet, az ügyeskedés. Amit hajdanán egyszerűen csak csalásnak hívtak. A csalás szót ma már viszont csak elvétve és nagyon óvatosan használják a közéletben. Legfeljebb akkor már, amikor több száz feljelentés után eljárást indítanak a kárpótlási jegyekkel manipuláló „feltaláló”, a geotermikus erőművet építtető Vén István ellen, vagy legfeljebb akkor, amikor már égig ér a botrány a Lánchíddal „fémjelzett” (300 millió forintot elnyelő) befektető társaság ügye körül. Az országos hírű botrányoknak sajnos minden esetben akadnak egy-egy településen helyi, az adott helyen lakó kárvallottjai. Akik időt - és mint utóbb kiderül - pénzt sem sajnálva felkutatták, vagy csak egyszerűen mástól hallottak a jó befektetési lehetőségekről, hittek a nagyságot, pénzt sugalló oldalnyi, fél oldalnyi újsághirdetéseknek. Ezek a befektetési lehetőségek annyira kedvezőek voltak, hogy az emberek hanyatt-homlok vitték a megtakarításaikat néhány százaléknyi kamathaszon reményében a befektetőkhöz. Mindezek annyira szépek voltak, hogy szinte nem is volt igaz. S mint kiderült, valóban nem volt igaz. Ezekről az ügyekről már kimondták: csalás. Ettől függetlenül, szó se róla, igazuk lehet az óvatoskodóknak. A személyiségi jogok védelme mindenkit megillet, s ha egyszer valakinek rossz hírét keltik, még a mindenható sem menti meg a süllyesztőtől. Éppen ezért nem tudok mit kezdeni a legutóbbi botránnyal. Évekkel ezelőtt csaknem hősként emlegették Palotás Jánost, akivel most baj van. Adóhiányt állapítottak meg nála, kiteregették egy privatizációs ügyét, a Rolls Royce-ának a lízingelése sem maradt titokban. Hogy meddig lesz a VOSZ és a Köztársaság Párt elnöke? Borítékoljunk... Addig is: ezek után vajon kik fogják formálni a köz életét? Amíg jön egy újabb botrány... T.SZ.
