Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-05-19 / 20. szám
1995. május 19. Paksi Hírnök ABORTUSZ: „ EZ NYOMORULT ERZES, SZINTE MINDENKI VISSZACSINÁLNÁ” A nő két dologért képes mindent megtenni: azért, hogy legyen gyereke és azért, hogy ne. Hazánkban 1956-ban legalizálták az abortuszt, az akkori rendelet 1973-ig volt érvényben. A „rekordot” 1969- ben érték el 207 ezer beavatkozással. Ebben az esztendőben 100 élve születésre 134 terhesség-megszakítás jutott. Az utóbbi évek átlaga 90 ezer abortusz, vagyis minden 100 élveszületés mellett átlagosan 73 magzat élete pusztult el művi vetéléssel. A magzatvédelmi törvény 1992 decemberében lépett életbe, ettől kezdve megszűntek az oly sokat vitatott AB-bizottságok. A paksi családvédelmi osztály munkatársát, Orvainé Tóth Beátát kérdeztem a terhesség-megszakításról.-Többezer nő élte át azt a kínos és megalázó pillanatot mikor mint egy bűnöst faggatták és idegen emberek hozták meg róla (róluk) a döntést. Mivel sok nő úgy érezte, hogy ez a magánéletébe történő beavatkozás, létrehoztak számukra egy emberközelibb szolgálatot, amelyhez ilyen jellegű gondjaikkal fordulhatnak. Ma már a nők szexuális problémáikkal, családtervezéssel kapcsolatos kérdéseikkel, valamint a nem kívánt terhesség megszüntetésével a családvédelmi osztályt keresik fel. Csak az anyán múlik, hogy megtartja-e magzatát vagy sem. Mi nem avatkozunk bele a nők döntésébe - folytatta. - Aki idejön többnyire már elhatározta magát. Mielőtt sor kerülne a beavatkozásra háromnapos gondolkodási időt kap a műtétre jelentkező, de ha ott a helyszínen gondolta meg magát, még mindig viszszafordulhat. Pakson és környékén 1993-ben, 203-an jelentkeztek abortuszra, ebből tízen megtartották terhességüket. Tavaly ez a szám valamelyest nőtt, 214 jelentkezőből heten visszakoztak. Kiskorúaknál - tehát a 14 év alattiaknál - nem fordult elő terhesség-megszakítás, fiatalkorú - 14 és 18 év közöttiek - tizenhárom volt. Ebben az esetben szülői beleegyezés is szükséges. Sajnos olyan ügyfelünk is akadt, akinek már több mint hatszor(l) volt abortusza. Számomra érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy valaki enynyiszer kerüljön ebbe a helyzetbe. Az okok persze különbözőek: lehet az anya vagy a magzat betegsége vagy bűncselekmény következtében létrejött terhesség, valamint súlyos egyéni vagy házassági válsághelyzet. Ez utóbbi kategóriába szinte minden beletartozik, a lelki problémáktól kezdve egészen a szociális gondokig. Mellette döntöttek! A nők ma sem választhatnak szabadon, mivel nem egyszer nyomós külső okok (lakáshiány, munkanélküliség, szegénység) miatt, esetleg meglévő gyermekük érdekét szem előtt tartva döntenek a minden nőnek testi-lelki kínt jelentő abortusz mellett - fejezte be Orvainé Tóth Beáta. Jelenleg világszerte, így hazánkban is sok vita folyik a „magzatelhajtásról”, a művi vetélésről, amelyet igen sokan erkölcsileg elfogadhatónak, a törvények pedig megengedhetőnek tartanak. Ez ellen a nőgyógyász az abortusz számtalan veszélyes szövődményével érvel, a politikus a nemzet kihalásától fél, a római katolikus egyház gyilkosságnak tartja. A nők véleménye is megoszlik ez ügyben. Egy bizonyos, élete egy legnehezebb döntését hozza meg, aki terhesség-megszakításra szánja rá magát. Az alábbiakat egy abortuszon átesett nő mondta:-Egy építkezés kellős közepén álltunk, amikor terhes lettem: A férjemmel közös elhatározás alapján úgy döntöttünk, hogy elvetetjük a gyereket. Talán csak egy bátorító szó hiányzott ahhoz, hogy mindez ne így történjen. Talán... Mikor bementem a kórházba, már többen vártak a műtétre. Csak vártunk, mikor ki kerül sorra. Mint egy vágóhídon. A műtétből semmit sem éreztem, mert elaltattak. Mikor felébredtem tudtam, hogy valami nagy-nagy baj történt. Valami, valaki hiányzik belőlem. Nyomorult érzés, s szinte mindenki azonnal visszacsinálná. A nők mikor felébredtek az altatásból csak sírtak és sírtak és tudták miért. Egy újabb élet tűnt el a süllyesztőben... „Anyának lenni nem mesterség. Még csak nem is kötelesség. Egyszerűen egy jog a sok közül.” PRÉHÁZI ILDIKÓ
