Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-05-05 / 18. szám
Paksi Hírnök 1995. május 5. „Város a polgárokért” A „Város a polgárokért” Közalapítvány kuratóriuma a napokban hozott döntést arról, hogy melyik szervezet, együttes, vagy személyek részesülhetnek a város közpénzéből. A felhívásra hetvenkét pályázat érkezett, amelyekben a kérelmezők több mint húszmillió forint értékben kértek segítséget. Negyvenkilenc pályázó részesült kisebb-nagyobb összegű támogatásban. Mint azt Vadász Pál, a polgármesteri hivatal oktatási, kulturális ügyekkel megbízott szakreferense lapunk kérdésére válaszolva elmondta, a kuratórium döntésének rendező elve az volt, hogy az ifjúságot érintő hazai rendezvényeken való részvételt, kirándulásokat preferálja. Ugyancsak előnyben részesültek a város művészeti kulturális életéhez hozzájáruló pályázatok. A kuratórium öt pályázatot kompetencia hiányában utasított el, ilyen volt például a mentőállomás mintegy másfél milliós kérelme. Vadász Pál úgy vélekedett, hogy a későbbiekben a költségvetés más fejezetében az önkormányzat erről minden bizonnyal gondoskodik majd. Az év második felében lesz még egy hasonló pályázati lehetőség, mintegy másfél millió forintot osztanak majd szét, érdemes lesz pályázni azoknak is, akik most nem részesülhettek anyagi segítségben. A most elosztott kettő és fél millió forintból a legmagasabb összeget, mintegy kettőszázezer forintot Beregnyei Miklós-Vince Bálint turistatérkép kiadására kapták, míg a legkevesebb összeget - tízezer forintot négy pályázó viheti el, többek között Péter Gyula festő, aki felszerelést vásárolhat és ugyancsak ekkora összegből utazhatnak a vesebetegek is. _________m EMBERMESÉK SZARKA JÓZSEF ÍRÁSA A tizennégy éves fiatalember tizennyolc forint ötven fillérért jegyet vásárol a paksi kikötőben és hajóra száll, elindul a fővárosba, hogy megvalósítsa álmát; azt, hogy valamely szakma mestere legyen. 1958-at írunk, a „vándort” Tóth Lajosnak hívják. A Dunaszentgyörgyön született, földművelő család gyermekét hiába várta megmunkálásra a föld. Munka közben a műhelyben AZ ASZTALOSMUNKA MÁR-MÁR MŰVÉSZET Számára sokkal fontosabb az, hogy él Budapesten egy nagybácsi, aki kitanulta a lakatos mesterséget. Az unokaöccs, immár segédjelölt kamasz megjárja az akkori legnagyobb budapesti vállalatokat, végül az Angyalföldi Bútorgyárban állapodik meg, beáll műbútorasztalos tanulónak. Kitűnő vizsgát tesz, elnyeri a Szakma ifjú mestere címet. Marad az angyalföldi gyárban, egészen addig, amíg katonának parancsolják. Repülőgéphaj tómű-szerelő lesz. A katonaidő elmúltával visszatér eredeti munka- i helyére, szakmájához. És visszatért Paksra is. Az asztalos, üvegező mestert Duna-part utcai otthonában kereste fel a Hírnök munkatársa.-Nagybátyám, aki ma is Budapesten él, a lakatos szakmát választotta - meséli. - Eszményképem, s az is marad, amíg csak élek. Mindig arra biztatott, hogy valamelyik vasas szakmát műveljem. De gyenge fizikumú srác voltam, alig értem el az ötven kilót. Én egyszerűen „csak” asztalos akartam lenni. Arra gondoltam, hogy ez a munka már-már művészet. 1961-ben kiváló szakmunkás bizonyítványt szereztem. Később elhagytam Budapestet, és a Szekszárdi Faipari Vállalatnál folytattam a munkát. Ülőgarnitúrákat gyártottunk. Amikor megkezdődött az atomerőmű építése visszatértem Paksra, és az Atomerőmű Beruházási Vállalatnál dolgoztam. A bútorasztalosság mellett az üvegezést is megtanultam. Az asztalosság és az üvegesség rokonszakmák. A képkeretek, ablakok, ajtók üvegezésén túl, kandeláberekre emlékeztető kegyeleti lámpákat is üvegezek. Ez a munka számomra igazi örömöt jelent. Véleményem szerint nem elég jól dolgozni, az is nagyon fontos, hogy érezhetem az emberek megbecsülését. Boldog vagyok, hogy nehéz feladatokkal is felkeresnek. Mi lenne velem, ha nem foghatnám meg a gyalut, az üvegvágót? Semmit sem érnék. Mutatja, hogyan kell szabni, kerekíteni az üveget, sercen keze alatt az üvegvágó, s pillanatokon belül olyanná változik a kemény, átlátszó anyag formája, amilyenné lennie kell. Tóth Lajos szerint így van rendjén a munka, így éri meg a mesternek és a megrendelőnek, egyaránt.
