Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-04-28 / 17. szám
1995. április 28. Paksi Hírnök alkalmasságát a létesítmény befogadására. Az agyagkőtömb melletti homokkőben húsz-harmincezer éves vizet találtunk, ez azt bizonyítja, hogy az aleurolit tökéletesen vízzáró — ez alapkövetelmény Az Országos Atomenergia Bizottság határozata szerint az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak ki kell dolgozni egy hosszú távú kutatási tervet - ennek a műszaki megalapozottságát az eddigi vizsgálataink igazolják. A kutatásokra fordított költségeinket csökkenti, hogy a külföldi mintákat követhetjük - mondta Buday Gábor -, mert ezek kitapossák előttünk az utat. A telephelyet persze jó előre ki kell jelölni ahhoz, hogy kidolgozhassuk az elhelyezés technológiai feltételeit: a lebontási hulladékok csomagolását, a kiégett fűtőelemeket befogadó konténerek kialakítását. Az elhelyezés tervezett technológiája világszerte a következő: a hordozó kőzetbe nagy mélységben, furatokban helyezik el a különleges ötvözetből készült (például titán, réz vagy acél) konténereket, a furat és konténer közötti réseket egy bentonit nevű anyaggal töltik ki. Ez az anyag öszszetételében igen hasonlít az agyagkőre. Amikor a tároló megtelik, a folyosókat és a vágatokat feltöltik a korábban kitermelt hordozó kőzettel és lezárják. A bodai agyagkőtömbre visszatérve: óriási előnye a kristályos szerkezetű kőzetekkel, például a gránittal szemben, hogy az eseüegesen áthatoló vizet - bár a valószínűsége, hogy átengedje a vizet csekély - megszűri. Egy természetes analógia is az aleurolit mellett szól: a kanadai Cigar Lake tó mellett mintegy ezer méter mélységben található egy uránlencse - kora több mint tízmillió év - ezt egy agyagpajzs takarja. Ez a természetes képződmény tökéletesen izolálja az uránt a környezettől, a mérések semmiféle urántartalmat nem mutatnak a tó környékén. A világ gondolkodásában a történelem során most először fordul elő, hogy egy kérdés megoldását, a problémákat a társadalom nem hagyja a következő generációkra - vallotta egybehangzóan a két szakember. Világszerte kutatások folynak a nagy aktivitású atomerőművi hulladékok végleges elhelyezésének lehetőségeiről. Ezeket a hulladékokat mindenütt átmeneti tárolókban tartják, a végleges elhelyezés a fejlett nukleáris iparral rendelkező országokban 2010 táján válik megvalósíthatóvá. Nagy aktivitású hulladékok az erőmű bontásából származó bizonyos anyagok, mivel az üzemelés során ezek radioaktívvá váltak, továbbá a kiégett fűtőelem-kazetták vagy az ezek újrafeldolgozása közben keletkező hulladékok egy része. A kutatások a mély geológiai formációkban történő elhelyezés megoldásait célozzák, ezért számos országban föld alatti laboratóriumokat létesítenek, amelyekben részletesen vizsgálják a kiválasztott kőzet mechanikai, hidrogeológiai és kémiai tulajdonságait. MI NEM CSÍPŐBŐL TÜZELÜNK A kutatómunka nyilvánosságra kerülése a már megszokott módon indulatokat, ellenérzéseket váltott ki Pécsett és környékén. A tiltakozások mögött az atomenergiától való félelem áll. A Paksi Atomerőmű Rt. szakemberei nemrégiben lakossági fórumot rendeztek Bodán. Erről Kovács Győző, a kis település polgármestere a következőket mondta lapunknak:- Minden kérdésre kiterjedő, jól illusztrált tájékoztatást kaptak a falu lakói az esetleg itt megépítendő nukleáris temetőről és ez oldotta a félelmeket és aggodalmakat. Az sem közömbös, hogy ha megvalósulna a létesítmény, akkor a térség falvainak infrastrukturális fejlődése meggyorsulhatna, ám a helybeliek munkalehetőségei aligha bővülnének, mert az itt végzendő munkák speciális képzettséget igényelnek. Egyéb kompenzációval kapcsolatos kérdéseinkre egyelőre nem kaptunk választ. Bérezés Viktória, a Pécsi Zöld Kör elnöke a parlament környezetvédelmi bizottsága által 1992-ben elkészített energetikai koncepciójából tudta meg, hogy Pécs környékét jelölték ki a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének elsőként számba vehető telephelyéül. Mint elmondta nem lepte meg a döntés, hiszen már 1982-ben is született ilyen kormányelképzelés. Miután a kutatófúrásokról tudomást szereztek felvették a kapcsolatot a Paksi Atomerőmű Rt.vel, nemrégiben egy csoportjuk el is látogatott Paksra. az erőműbe, ahol Kováts Balázs, a tájékoztatási iroda vezetője ismertette velük az elképzeléseket, miszerint 2030 táján várható, hogy radioaktív hulladékokat helyezzenek el a megépítendő temetőben. Mi nem csípőből tüzelünk - mondta Bérezés Viktória -, nem fogunk az útra feküdni, hogy megakadályozzuk a szállításokat. Párbeszédre törekszünk, és ezt kizárólag szakmai - tehát nem politikai -alapon tesszük. A Dél-Dunántúli Környezetvédők Szövetsége március 4-én Pécsett tartott kongresszusa állásfoglalást fogalmazott meg az üggyel kapcsolatban. Eszerint: nem ellenezzük a tároló Mecsekben történő megépítését, még azt sem kérdezzük, hogy miért nem például a Vértesben kerül elhelyezésre, hisz ott is van erre alkalmas kőzet. Feltételeinket nyugati tapasztalatokat is felhasználva alakítottuk ki. Elvárjuk a teljes nyíltságot, társadalmi ellenőrző bizottságot kívánunk alapítani, kompenzációt kérünk a térségnek - beleértve Pécs városát is. A legfontosabb kikötésünk pedig az, hogy a tároló befogadóképessége csak a jelenlegi magyar atomerőművi kapacitás hulladékainak elhelyezését teheti lehetővé. A biztonság színvonalával kapcsolatban is vannak kétségeink. Amit ma korszerűnek tartunk, néhány évtized múlva már valószínűleg nem fog megfelelni a kor követelményeinek. Példa erre a szintén Baranyában, Garéban húsz éve megépített vegyi hulladéktároló, amely korának legmagasabb műszaki színvonalán készült el és ma már bizony alig felel meg a biztonsági feltételeknek. Vitatjuk azt is, hogy a mélységi elhelyezés a megfelelő megoldás a nukleáris hulladékok kezelésére - fejezte be Bérezés Viktória. W 7 RÁKOSI GUSZTÁV Környezetvedelem
