Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-04-21 / 16. szám
1995. április 21. Paksi Hírnök na- Hogyan látja a magyar energetika jövőjét?-Egy súlyossá válható folyamat első szakaszába érkezett. A teljes iparág az 1993-as év végéig eredményesen működött, talpon maradt, de ez 1994-ben veszteségessé vált. Önfenntartónak kell lennie az iparágnak, hiszen nincs más lehetőség az állami költségvetésből történő támogatásra. Semmilyen tőketartalék nincs a korábbi időszakról. A költségek az inflációval párhuzamosan növekednek, de az árbevétel nem nő. Ezt a veszteséget nem lehet kigazdálkodni. Nem szabadáras termék az energia, az ipari miniszter állapítja meg az árát, de a kormány ebben a gazdasági-politikai helyzetben nem vállalja fel az emelését. Már az előző kormánynak kellett volna árat emelni 93 végén-94 elején - ez nem történt meg. Az új kormány ígérte tavaly augusztusra, majd októberre - ekkor sem történt meg. Majd január 1-jével emelte a fogyasztási árat, de nem elegendő mértékben. Még egy tényező csökkenti az iparág bevételét. Az ipar villamosenergia-fogyasztása 1989-től kezdve csökken. Sok cég tönkrement, így kevesebb villamos energiát tudunk eladni, kevesebb az árbevétel. Ennek nagyon súlyos következménye lehet, hogy belép ez az iparág egy eladósodási spirálba és ebből nem' lehet könnyű kilépni. Ki fogja a veszteséget finanszírozni? Erre egy mód van. Privatizálni kell az iparágat, de romlik a pozíciónk, ha az továbbra is veszteséges. — Távlati tervként szerepel egy új alaperőmű építése. Ön szerint ennek hol kellene épülnie és milyen erőmű legyen?-Új nagy kompenzációs erőműre egyelőre nincs szükség, majd talán csak 2010 táján. Közben azért kell majd kisebb egységeket építeni, mert elodázhatatlan a selejtezés, van is az MVM-nek egy ilyen selejtezési programja. Nagy teljesítményű erőműveknél szóba jöhet egy 1200- 1500 megawattos ligniterőmű Bükkábrányban. Import kőszénre építendő erőművet tudnék még elképzelni, amelynek a fűtőanyagát Dél- Afrikából, Ausztráliából vennénk - ez is versenyképes megoldás. Végül, de nem utolsósorban az atomerőmű. Szerintem a versenyben ez van az első helyen. Folyik egy előkészítő munka, amelynek célja a leendő atomerőmű helyének meghatározása az ország más pontján, tehát nem Pakson, de természetesen a paksi telephely is versenyben van. A paksira olyan ellenérveket hozhatnak fel, hogy egy helyre nem szabad túl nagy kapacitást koncentrálni, de mivel 2010-et említettem, a meglévő blokkok addigra leállnak, tehát az is elképzelhető, hogy ezeket fogják kiváltani. Ebben az esetben sem lesz túl nagy a kapacitás, az a néhány év átfedési idő pedig nem tragikus. A másik probléma a földrengésveszély, ám ez is megoldódik rövidesen. Az atomerőmű környékén szeizmikus mozgásokat regisztráló monitoring rendszert telepítettek - a Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség javaslatára -, ezzel adatokat gyűjtenek. Ezen adatok birtokában meg lehet állapítani, hogy az a törésvonal, ami az országon áthúzódik, annak a kecskeméti szakasza élő vonal vagy pedig elhaló. Amennyiben elhaló semmi gond nincs, de ha élő, akkor sem záija ki új atomerőművi blokk létrehozását, ennek figyelembevételével kell építeni. PRÉHAZI ILDIKÓ A legmozi Színház az egész világ - mondta Shakespeare, pedig ő még nem is tudta, hogy a XXL század hajnalán mennyire igaza lesz. Nekünk embereknek nem elég, hogy színházban élünk, szükségünk van egy másfajta, egy felszabadító színházra is és itt nem a világot jelentő deszkákon zajló előadásokra gondolok, hanem a filmre, a mozira. A paksi mozilátogató közönséget kellemetlenül érintette, amikor bezárt a Duna Városi Művelődési Központ a Moziüzemi Vállalattól átvette az üzemeltetést. Az előadásonként 60-70 forintos jegyárak és a szép számú látogatottság mellett nehézkes volt az intézményt fenntartani. Heffner Erika szerint - aki a filmek előjegyzésével, beszerzésével, az igények felmérésével foglalkozik - a paksi mozi a létét annak köszönheü, hogy a művelődési házon belül van. így a fenntartási költségeknek csak egy része hárul rájuk. A mai gazdasági helyzetben lehetetlen lenne egy önálló mozit fenntartani. egy-egy előadást a mozilátogatók. A közönség igényeinek felmérése alapján 1994 októberében útjára indult a „Mi mozink”. A pénteki előadási napokon a filmrajongók kívánságait igyekeznek teljesíteni. Míg a hagyományos mozinál fontos tényező, hogy a film szinkronizált-e vagy sem, addig a „Mi mozinkénál van, aki pont az eredeti angol szöveg miatt megy el egy-egy előadásra. Az elmúlt évben végzett felmérés szerint a paksi filmszínház „jó munkát végzett”, mert a nézői index alapján 67 százalékkal megszerezte a „Dél-Dunántúl leglátogatottabb mozija” címet. HM. filmszínház és a művelődési ház is közel fél évig szüneteltette előadásait. Most áprilisban lesz négy éve, hogy a Az idő előrehaladtával a városi mozi is kénytelen volt megemelni jegyárait. így most 80 és 100 forint közötti összegekért nézhetnek meg KÉZJEGY RÁKOSI GUSZTÁV Szekszárdon születtem. Aminek igazán örülök, hogy Paksra jártam középiskolába. Ezek nem sablonos diákévek voltak. Itt alakultam ki. Decsi-Kiss Dorka emlékezik így az ESZI-ben töltött évekre, a Kézjegy című antológiában, amelyet Tolna megyei alkotók műveiből állítottak össze. Persze nem ő az egyetlen a kötet szerzői között, aki kötődik Pakshoz. Acsádi Rozália Gyolcskötések című prózaversét, László-Kovács Gyula verseit is megtalálhatjuk az antológiában, s ők ketten azok, akik megőrizték a Hargita tövében született, e tájra került és korán elhunyt Domokos Eszter tizenkét versből álló versfüzérét a hónapokról - mert mint írják: „Térben és időben helyet kérünk most neki, hiszen, aki az időtlenségbe temetkezett nem teheti meg ezt önmaga.” Érdemes volt megőrizni verseit - köszönet érte. Sorrendben elsőként mutatkozik be az antológiában a Paksi Hírnök munkatársa, Szarka József, itt természetesen költőként, négy mély, emberi hangú versét publikálva. Élmény a kötet valamennyi szerzőjét olvasni, hisz olyan országosan is ismert nevekkel találkozhatunk, mint például Wessely Gábor vagy Decsi Kissjános. Az egyszerűségében is igen szép kiállítású kötet az 1994- ben huszonöt alapító tag által létrehozott „Kézjegy” Tolnai Toliforgatók Klubja gondozásában jelent meg, több Tolna megyei vállalkozó, alapítvány és önkormányzat támogatásával - kár, hogy paksiak nincsenek a szponzorok között. A kötet illusztrációi Szatmári Juhos László szép grafikái, előszót Lázár Ervin írt hozzá, jelezvén, hogy értékes irodalmi alkotásokat tart kezében az olvasó.
