Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-04-14 / 15. szám

Paksi Hírnök 1995. április 14. Kulturális élet Csendesen Megszületett 1988. októ­ber 6-án Pakson egy társaság, nem hívságo­­san, hanem - ahogy illik, szerényen, ám komolyan vé­ve, vállalva a kultúra szolgá­latát. Nem járt könnyű idő a gyülekező, tenni akaró értel­miségi emberek felett, az ügy fontossága azonban túlmu­tatott a nehézségeken. Az el­nöki tisztet Beregnyei Mik­lós, paksi helytörténész vál­lalta fel, az alelnöki posztot a Városi Könyvtár vezetője, Herczeg Ágnes. Mi sem természetesebb an­nál, minthogy az egybegyűl­tek Jámbor Pált, a paksiak kiváló polihisztorát válasz­tották névadójuknak. Jám­bor Pál pap, tanár, költő és politikus személye iránt megnövekedett a figyelem a társaság munkálkodásának köszönhetően. - Csonka Fe­renc: Hiador (Jámbor Pál éle­te és munkája), Szentesi Ala­jos: A paksi középiskola sporttörténete, Tarisznyás Györgyi: Elítélt neve. Köny­vek, amelyeket a társaságnak köszönhetően kezébe vehe­tett az olvasó. Ezenkívül újságokat, így 1988-tól a Közvéleményt, 93-tól negyedévenként meg­jelenő Paksi Tükröt. Kötelességünk megjegyez­ni azt, hogy a helyi írott sajtót a Jámbor Pál Társaság építő tevékenységének köszönhet­jük, így a Paksi Hírnököt is. Szólnunk kell továbbá az is­kolákban megjelenő lapok anyagi és’erkölcsi támoga­tásáról is: Szemfüles (Beze­­rédj), Tollfogató (III. sz.), Pejkó (Sárszentlőrinc), Hi­ányjel (Vak Bottyán Gimná­zium). Három esztendőn át szép, képes naptárral ajándékozta meg a társaság az érdeklődőt - jó volna, ha hűséges ma­radna ehhez az elismerést kiérdemelt hagyományhoz. Herczeg Ágnes, a társaság egyik vezetője neveket említ: Kővári László református lel­kész úrét, Gutái István nép­művelőét, Szentesi Alajos ta­nár úrét, L. Németh Erzsébet óvodapedagógusét, Kuti Horváth György költőét és még sokak nevét. Elismeré­sét fejezi ki az önzetlen mun­káért, a segítő jó szándékért, a tisztességért, amit a helyi kultúra ápolása, továbbeme­­lése érdekében tettek. Mint mondja: az írás művészeté­nek irodalmi estekkel való segítése legalább olyan fon­tos, mint városunk helytörté­nete. Ápolni, segíteni kell mindazt, ami az emberi szel­lem jó irányba vett épülését szolgálja. Mezőfi Árpád, Fá­biánná - Mária néni csak né­hány név, nehéz volna felso­rolni azokat, akik részesei voltak és ma is részesei munkánknak - folytatja. - Barátaink nevei beírták ma­gukat a társaság történetébe, nélkülük mit sem érne a se­gítő gondolat. Nem elég a küldetéstudat, épülnie és szépülnie kell az elhivatottságnak. Ha komo­lyan gondoljuk a boldogu­lást, akkor igazi esélyünk van egy szebb emberi életre. Vé­leménye szerint ez a társaság valódi üzenete. A Jámbor Pál Társaság be­töltötte hetedik életévét. Nem ünnepelte meg születésnapját. Pedig meg­érdemelte volna. Egy meleg kézszorítást - mindenkép­pen. SZARKAJÓZSEF Megesik, ^ “ szándéka szerint tudósítani kí­ván, ám az adott esemény „helyzetbe” hozza. Úgy érzi, hogy a történés túl nő ön­magán, többet érdemel puszta ládeletnél. Március közepén nyílt meg Homok László paksi festőművész tárlata Faddon. A kiállításnak a Béri Balogh Ádám Művelődési és Sport­gondnokság adott otthont. Halász Róbert, városunk is­mert képzőművésze, Hornok barátja és pályatársa köszön­tötte az egybegyűlteket, s egy paksi kisfiú muzsikával, szí­véből, ahogy illik. A kiállítóterem csaknem szűknek bizonyult, nagyon sokan tisztelték meg az ese­ményt, amely arra is lehető­biztosítani nekünk, akik leg­jobb tudásunk szerint igyek­szünk szolgálni a kultúrát. Egyébként nem kell félteni a művészetet, pusztán keresni kell az egészséges kapcsolódá­si pontokat a szponzorképes területekkel. —Minek köszönhető, hogy pont egy paksi művészt látnák ven­dégül?-Talán kissé profánnak tű­nik: egyszerűen a véletlennek. Jött magától, s ennek nagyon örülök. Homok László tárlatá­nak vendégül látása részünk­ről nem gesztus, hanem köte­lesség. A kultúra ápolásával saját életünket ápoljuk. Hat esztendeje szolgálom a faddi emberek művelődését. Alázat, türelem, bizodalom szüksé­geltetik ehhez a munkához. EGY KIÁLLÍTÁS - EGY KIÁLLÁS séget nyújtott, hogy munka­társunk beszélgetést készítsen Ódry Károly igazgató úrral, az intézmény vezetőj ével.- Ódry úr, ez a rendezvény azt mutatja, hogy önök szerény anyagi lehetőségeik ellenére is mindent megtesznek a kultúra ápolásáért.-Magát a kiállítást kiállás­nak tekintem az anyagi gon­dokkal megvert művelődés mellett - mondotta. - Ahhoz, hogy mecenatúrát teremthes­sen magának egy-egy művész, meg kell mutatkoznia, s a megmutatkozáshoz minden kulturális területen dolgozó munkatársnak kötelessége se­gítséget nyújtani. Manapság nem könnyű szponzorokra szert tenniük az alkotóknak, ám ez a lehetőség még mindig adott, s ezt a lehetőséget kell A zsúfolásig megtelt kiállító­terem rácáfolt azon vélemény­re, miszerint értelmetlen do­log kiállítani a Faddhoz ha­sonló településeken, mond­ván, hogy az emberek kevésbé járatosak a művészetek terü­letén mint a városokban. A négyezer-hatszáz lelket számláló Fadd befogadta Hor­nok László munkáit, pedig egyáltalán nem egysíkú, úgy­nevezett közérthető festészet az övé, igaz az ide sorolható festmények is feltűntek a ki­állításon. A tájképek és port­rék mellett azonban már egy sajátos szürrealista látásmód is feltűnik. Furcsa, eredeti szitu­ációk, amelyek joggal váltot­ták ki a látogatók csodálkozá­sát. Valódi értéknek bizonyult ez az esős márciusi hétfő este. SZ.J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom