Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-02-24 / 8. szám
1995. február 24. Paksi Hírnök VÁROSI MOZAIK AMÍG HALAK ÚSZNAK A DUNÁBAN, KELL A HÁLÓ Embertelen munka volt, olyan lett az ember, mintha a pokolban járt volna. Varsák, dobó- és kerítőhálók a falakon. Rein József lakásának díszei. Mint a nyugdíjas hajós ember még nagyapjától, édesapjától tanulta el a hálókötés csínját-bínját, s ma is űzi ezt a „mesterségen belüli mesterséget”. Mondja, hogy a halász ugyanúgy megköti hálóját, mint ahogy a kovács készít magának mindenféle fogókat. Türelem és ügyes kéz szükségeltetik ehhez a munkához. Nem igényel különösebb kellékeket egy-egy háló elkészítése, elég a fából készült kötőtű, a hozzávaló kötőfa, s persze a figyelem. Ma már kevesen űzik Pakson ezt a régi foglalatosságot, a kishalászat nem túl elteijedt, többnyire az idősebb vízi emberek vállalkoznak rá, a nagy halászok pedig maguk oldják meg a hálók javítását, készítését, esetleg beszerzik őket egy-egy erre szakosodott vállalkozástól, tudomásunk szerint működik ilyen: például Szegeden.-Évtizedekkel ezelőtt sokkal nehezebb volt ez a munka - válaszolja kérdésemre az idős mester. - Lenfonalból készítettük még a kerítőhálókat is. Ezek méretüknél fogva kemény feladat elé állították az embert. A lenfonalat hamar tönkretette a víz, az uszadékok, az elakadások. Kátrányba kellett mártanunk a hálókat, hogy tovább bírják. Embertelen munka volt, olyan fekete lett a kátránytól az ember, mintha a pokolban járt volna. Csónakba öntöttük a felhígított anyagot, ebbe forgattuk a hálót, lett is olyan súlya, hogy elég volt emelgetni. Amikor bejött a perion egyszerűbb lett a dolgunk, arról nem is beszélve, hogy ez az anyag sokkal időtállóbb a korábbinál.-Nem lehet panasz a megrendelésekre. Főleg dobóhálókra, varsákra van igény, de készítek emelőhálót, mindenféle szákokat. Pakson ma már nem sokan foglalkoznak hálókészítéssel, a halászokon kívül talán csak öten-hatan lehetünk.-Én szeretem ezt csinálni, ameddig csak bírom magam folytatom, ha másért nem, hát egyszerűen azért, hogy lekössem magam. Harmincnyolc évig hajóztam, lételemem minden, ami valamilyen formában kapcsolatos a vízzel. Nyugdíjasán is foglalkoznia kell valamivel az embernek, el sem tudnám képzelni az életemet hálók nélkül. Az udvarra vezet, mutatja az elkészült hálókat, magyarázza hogyan kell bánni velük, a kötés módját, fogásait, melyik mire jó. Mondja, hogy van köztük olyan, amelyikkel egyetlen délután elkészült. Vajon lesznek-e követők, fiatalok, akik fontosnak fogják tartani azt, hogy eltanulják a hálókészítés fortélyait, s maguk is tovább adják. Hálás dolog lenne, hiszen ahogy idősebb Rein József mondotta: amíg halak úsznak a Dunában, kell a háló. SZARKA JÓZSEF A kömlődi malom sorsa Valaha a Vörös-malom patakja négy felül csapott vízimalmot is hajtott a molnárok nagy örömére. Ezekből mindössze már csak egyetlen egy tanúskodik három társa létezéséről Dunakömlődön. Ezt a vízimalmot az 1820-30-as években építették. A kereke nyolc méter átmérőjű volt, vagyis a nagyobb malmok közé tartozott. Az 1902-es tűzvész a malmot nem kímélte. Újbóli indítására csak az 1912-es átalakítása után kerülhetett sor. 1950-ben államosították, az akkori tulajdonos és egyben üzemeltető Ambrózi család legnagyobb bánatára. Ekkor az új tulajdonos, a Dunakömlődi Mgtsz a modem kor szellemének hódolva elektromos malommá alakította át, ezen időszak mintegy másfél évtizedig tartott, aztán saját sorsára hagyták a hajdanán szép időket megélt muzeális értékeket rejtő ritkaságot. Az élet viszont ment tovább... L Ideiglenes szobrászteleppé lett. Miképpen? Ezt mondja el Vass György a telep akkori vezetője:-Nekünk, a Tolna Megyei Képzőművészeti Stúdió tagjainak adott 1974-től otthont a malom. Az első esztendőkben alkotói munkát nemigen tudtunk végezni, annyira lepusztult állapotban találtuk az épületet. Maga a malom háromszintes. Az alsó szintet képtelenség volt helyreállítanunk, a középső és a felső szintet viszont két-három év elteltével már szépen tudtuk használni. A műhelymunkák itt folytak. Az idő nem volt haszontalan, hiszen több tucat kiállításra megérett alkotásokat hoztunk itt létre. Később pályázat útján 1987- _ ben sikerült megvennem a malmot, ahol a mai napig is él első családom.
