Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-01-06 / 1. szám
Paksi Hírnök 1995. január 6. Természet és sport A preparátorság öröklődik, vagy eltanulható, mint bármely más mesterség. EGY CSEPP TENGER, EGY CSEPP ERDŐ Mint mondja, nem tud arról, hogy az országban valahol preparátorokat képeznének, ez a foglalkozás - milyen különös, egyszerűen csak öröklődik, vagy eltanulható, mint bármely mesterség. Véleménye szerint elsősorban azok űzik, akik kapcsolatba kerültek a vadászattal, esetleg maguk is vadászok. Városunkban kevés a preparátor. Őszintén szólva a homárok és a languszták vezettek el hozzá, ugyanúgy mint évekkel ezelőtt az atomerőmű melegvizes csatornájánál horogra akadt piranha, pontosabban tambaki. Nagy port kavart annak idején ez a dévérkeszegre emlékeztető körülbelül húsz centiméteres hal, amelynek erős fogazata magát a horgászt is megrémítette. Most a fél méter körüli tengeri csodák csábítottak. Lassan beúszott beszélgetésünkbe a búvárkodás. A preparátor azt mondja, rettegett volna egy ilyen hatalmas homárt megfogni, és jó tartani egy sebesült vaddisznótól is: olyankor ha támad, jó ha van a környéken egy magas fa. - Viszszamászni gyorsan, elhagyva puskát, elhagyva szégyent s főleg a bátorságot. Valóban, a paksi búvárkodó ember sincs elkényeztetve, tisztítani az erőmű kiömlőnyílásait, kiemelni a víztől megdagadt farönköket, kiszedegetni a szűrőn fennakadt ágakat nem leányálom, s ha munkájának köszönhetően valahogy eljut az Adriára, ahol végre a tiszta tengerben kedvére hódolhat szenvedélyének, a mélyben félmétemyi, hatalmas ollójú óriás tengeri rákokkal birkózik - ő bizony megérdemli a tiszteletet. A preparátor más, egyszerűen felnyitja, vegyszerezi, kitömi a bagolyt, a sólymot, a mókust, a harcsát, a tüskés cápát, ha kell a homárt. Ő ugyan nem búvárkodik, mégis örömét lelheti a természet vízi, szárazföldi csodáiban. Könyvet lapozgat, amelyben ezen tengeri lények pontos neve, a fajták meghatározása található, tudja azt, hogy a mélyben kék színű a homár, Homárok, macska- és tüskés cápák, tengeri rákok az Adriáról, a hírhedt, Pakson horogra akadt piranha, sokféle madár, dunai hal - immár élettelenül, de életszerűen. A Kereszt utcában találkoztam eme kis és nagy „csodákkal”. A preparátor: Kern Zoltán. Foglalkozik ő bőrkikészítéssel is, s mivel vadászember, ismeri a trófeabirtoklás örömét, tudja, hogy mit jelent megbízói számára egy-egy elejtett vad, immár lakásdíszként, legyen az akár szárazföldi vagy vízi állat. Tulajdonképpen nem könnyű munka a preparátoré, a vegyszerek, a mérgek, amelyeket elkerülhetetlenül használnia kell a tartósításhoz, megviselik az ember szervezetét, ugyanakkor nagyon szép a feladat - mintát venni a természetből, vinni egy csepp tengert a búvár otthonába, vinni a vadász lakásába vadat úgy, hogy ne a pusztulást, hanem az életet sugallja. hogy vigyázni kell erős ollóira, ha a közelébe tud férkőzni az ember és azt is tudja, hogy a tengerparti népek kedvenc és nem olcsó csemegéje ugyanúgy, mint a languszta - a búvárnak köszönhetően. A bőrkikészítés sem egyszerű dolog, viszont egy kikészített vaddisznóbőr, báránybőr igazi megélhetési forrás, a preparált állatok inkább a természet iránt érzett nosztalgiának köszönhetőek. Önkéntelenül felmerül az emberben a kérdés, vajon miért is kell lelőni a mókust vagy bármely madarat? Nos, a vadászember tudja, hogy meddig mehet el, a vadászember vadászni szeretne holnap is, tudja, hogy nem ölni, hanem őrizni, ápolni kell az erdőt. A preparátor viszont tudja, hogy mit jelent a kitömött vad a vadásznak, mit jelent otthonában az élő-holt állat. Sokat jelent a vadásznak a preparátor munkája, ő pedig lelkiismeretesen teszi dolgát. SZARKA JÓZSEF
