Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-03-23 / 6. szám

1994. március 23. 7 PAKSI HÍRNÖK „A városból ne mások vigyék el a hasznot” Jövőjüket is epito építők A Paksi Építőipari Kisvállalkozók Egyesülete 1993. április 19<n nyújtotta be nyilvántartási kérelmét a Tolna Megyei Bírósághoz. Négyszeri elutasítás után végül is bejegyezték. Az alakuló gyűlést 1993- március 25<n tartották. Olyan szövetségről van szó - mondja Hegedűs György, a szervezet vezetője mely nem pusztán tagjainak érdekképviseletét tűzte ki célul, ha­nem a város építőiparral kapcsolatos érdekeit is képviselni kívánja. Nehéz ügy, hiszen a vállalkozói érdek mindig és elsősorban a saját boldogulását, épülését szolgálta, szolgálja, természetesen ez így van rendjén. Az, hogy egy kisvárossal érdekszövetségre kíván lépni szép dolog, viszont számos megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Hegedűs György urat ezért is kerestem tel kérdéseimmel, kétségeimmel.-Hány tagot számlál az egyesület?- A megalakulás idején háromszázhuszonhatan vol­tunk, és száztizenöt ipari tanuló is hozzánk tartozott.- Az önök bejegyzési kérelmét négyszer utasította vissza a Tolna Megyei Bíróság. Traumát jelentett ez önök számára?- Természetesen nem örültünk, de ú^y vettem észre, hogy a visszautasítások inkább megerősítenek minket abban, hogy szükség van az egyesületre. Végül beje­gyeztek bennünket, ami után azonnal kapcsolatot teremtettünk a polgármester úrral, illetve az önkor­mányzat műszaki osztályával. Bebizonyosodott, helyes utat választottunk, igaz kemény tárgyalásokra volt szükség, míg végül minden érdekelt elfogadta, támo­gatta, hogy az építőiparban érdekelt paksi vállalkozók itt, helyben vállaljanak munkákat. Mindenki megér­tette, hogy ez kölcsönösen előnyös mind a város, mind a munkát vállalók részére. Egyébként az egyesület tizenhat szakmát képvisel.- Hogyan képzelik a „kölcsönösen előnyös" együttműködést?- Mi nem kényszerülnénk arra, hogy vidéki mun­kákat vállalva megannyi többletköltséget - szállítás stb. - magunkra vállaljunk. Az önkormányzat viszont saját polgárainak biztosítana munkát és üzletet. Ezenkívül adózóként is fontosak lehetünk a város számára, hi­szen az összegek jó része visszaáramolna az önkor­mányzathoz. Jövő időben és tervekről beszélek, pedig ma már ez egy élő dolog, hiszen ahogy korábban emlí­tettem, sikerült megállapodnunk az önkormányzattal.- Az egyesület alapításakor a bejegyzésen kívül gondolom egyéb problémák is felmerültek, hiszen na­gyon sok emberről van szó...- Természetesen. Néhányan megpróbálták - véle­ményem szerint nem túl demokratikus szempontok­hoz kötni a tagfelvételt. Azok közé tartoztam, tartozom, akik nem tartják helyesnek a bántó szelektálást Végül is kidolgoztuk az alapszabályunkat, ami gátat vetett az ilyen - többnyire személyes törekvéseknek. Ha meg­állapodásainkat, melyeket egymással és az önkor­mányzattal kötöttünk, továbbra is tiszteletben tartják, akkor biztos vagyok abban, hogy sikerül egy nyu­­godtabb, mindenki számára elfogadható légkört lét­rehozni Pakson. Ha tudja a paksi polgár, hogy az, aki szerelt vagy burkolt a lakásában, az a szakember elérhető, hiszen itt él a városban.- Ez szép gondolat, de itt vannak a Kosár utcai házak...- Amikor elkezdődtek azok az építkezések még nem létezett az egyesületünk. Ismerem a problémákat, nem tudok semmit mondani. Nem mi voltunk a kivitelezők, ezeket a munkákat nincs jogom minősíteni.- Meddig érvényes az önkormányzattal kötött megállapodás?- A jelenlegi és a mindenkori önkormányzattal te­kintjük a megkötött megállapodást érvényesnek, egé­szen addig, amíg a másik fél nem tekinti azt sem­­misnek. Továbbra is úgy szolgáljuk a paksi építőipari vállalkozók érdekeit, mint a város érdekeit. Munkát kívánunk biztosítani, vállaljuk a szakmunkásképzést. A paksi fiataloknak, ha kedvet éreznek valamelyik építő­iparban nélkülözhetetlen szakma iránt, lehetőséget biz­tosítunk. Ha belegondol, ez is előny az idegen vállal­kozókkal szemben, akik kiviszik a városból a hasznot. Mi megpróbáljuk ezeket a tendenciákat visszaszorítani.- Számolnak-e újabb nehézségekkel?- Ma is, holnap is, de biztosan átverekedjük ma­gunkat előre nem látott akadályokon is. Úgy is mon­dom ezt, mint lokálpatrióta. Meggyőződésem, hogy na­gyon sokan éreznek így ebben a városban. SZARKA JÓZSEF A hétévesről már nem lehet hét bőrt lehúzni Ha a biztosító küld egy fülest...- A hétévesnél idősebb autó ma már nemkívánatos az országban. Ez mennyi­Az utóbbi időben gomba módra sza­­orodnak az új és nasználtautó-keres­­edések. Többek közt ezeknek a privát üzleteknek is köszönhető, hogy lassan feledésbe merül az az idő, amikor hosszú éveken át kellett gépkocsira várni, nem­egyszer a megállapított árnál jóval maga­sabb áron megvásárolni a járművet egy­­egy korábban benyújtott igénylés alap­ján. Pakson, a Tolnai úton 1991 máju­sában nyitotta meg a vásárlók előtt ka­puit az első hasznaltautó-kereskedés. Az üzlet családi vállalkozás, a fiatal tulajdo­nosok a Barta György és Bartajózsef test­vérpár. Lapunk a paksi lerakat vezetőjét Bartajózsefet kereste fel kérdéseivel.- Mikor kezdtek el gépkocsiértéke­­sítésselfoglalkozni?- Egyéni vállalkozókként kezdtük, 1991 decemberében vásároltuk meg az itteni telephelyet, és tavasztól árusítunk használt személy-, illetve tehergépkocsi­kat. Az egész még 1990-ben kezdődött, mint akkoriban sokan, mi is Német­országban vásároltunk magunknak jár­gányt. Jelenleg is ott szerezzük be az elaaásra szánt gépkocsik jó részét, vala­mint Olaszországban. Minimális tőkével indultunk. Úgy kezdtük, hogy megvásá­roltunk odakint néhány sérült autót, ide­haza megjavítottuk és továbbadtuk. Az ebből származó jövedelem tette lehetővé számunkra az üzlet megalapozását, folyamatos bővítését- Minek köszönhető, hogy négy éve zökkenőmentesen működik vállalko­zásuk. Havonta hány autót sikerül elad­niuk?- Négy év alatt sikerült sok olyan vásárlóra szert tennünk, akik megbíznak bennünk, visszatérnek hozzánk. A nyu­gati javítási költségeknél jóval alacso­nyabb áron végeztetjük el a szükséges munkákat, ez azt is jelenti, hogy je­lentősen mérsékelni tudjuk az eladási árakat. Havonta átlagban 15 gépkocsi talál gazdára, a paksi telehelyen 30 autó található, de vidéken is vannak leraka­­taink. Munkatársaink hetente szállítanak be újabb járműveket. Kitűnő kapcsolato­kat építettünk ki németországi bizto­sítókkal, gyakran keresnek meg bennün­ket, hogy érdekel-e minket ilyen vagy olyan autó. re érinti önöket?- Nekünk megéri működtetni az üzletet, mert nagyon jók a forrásaink. Az, hogy a biztosítótól, illetve a tulajdonostól szerezzük be járműveket, lehetővé teszi számunkra, hogy idehaza ugyanolyan áron kínáljuk ezeket, mint odakint a nyugati kereskedők. Ez a vásárlók szá­mára legalább 30 százalékos árcsök­kenést jelent. Egyébként a hétéves kü­szöb csak a személygépkocsikra vonatko­zik. Az importengedélyünk lehetővé te­szi, hogy 89-es évjáratnál fiatalabb au­tókat hozzunk be az országba.-Mondana valamit az árakról?-A 10-12 éves tehergépkocsiárak 400000 körül, a 89-es évjáratnál fia­talabb személygépkocsiárak pedig 400- 700 000 forint között mozognak.- Milyen jövőt jósol a használt­autó-kereskedésnek?- Egyre több új gépkocsi érkezik az országba, nyilvánvaló: ezek hamarosan használtnak minősülnek, így a miénk­hez hasonló üzletek idővel visszaszorul­nak. Ezért tervezzük a jövőben új autók árusítását is. Egy biztos: továbbra is Pak­son fogjuk az üzletet működtetni. SZ. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom