Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-12-16 / 43. szám

1994. december 16. Paksi Hírnök KÖRNYEZETVÉDELEM SZARKA JÓZSEF A paksi Duna­­szakaszra december másodikán dél­előtt érkeztek az első olaj­foltok, nem sokkal ké­sőbb pedig már a csomós pakurát cipelte felénk a folyam. A szennyeződés már el­hagyta az országot. A Közép-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság szakem­berei értesítették külföldi kollégáikat, hogy készül­jenek az „ajándékra”, te­gyék meg a szükséges intézkedéseket. Bizonyára örömmel vet­ték az üzenetet, az „aján­dékot” illik megköszönni. REGI, SZÉP STRANDIDOK? Üzemzavar következtében 8-10 köbméter­nyi pakura jutott a Dunába a Dunaferr Rt. te­rületéről, Dunaújvárosból. SÉTAHAJÓ HELYETT EGY NAGY FOLT ÚSZOTT A DUNÁN Mint megtudtuk: a szennyeződés, mint­egy 8-10 köbméter pakura Dunaújvá­rosnál került a vízbe, egy nem megfelelően elzárt tolózárnak köszönhetően. Az atomerőmű hidegvíz­­csatomáját fóliával védték. Mohácsnál meg kellett szün­tetni a felszíni vízvételt, így Baranya megyét és székhelyét Pécset egy napig tartaléktar­tályokból látták el ivóvízzel. A vízkivételi műnél merő­falat építettek ki, a dermedt pakurát hajókról és csóna­kokról igyekeztek a vízfel­színről eltávolítani, egy oszt­rák hajót megtisztítottak a szennyeződéstől. Paksiakkal beszélgettem a szennyezésről. Olyan embe­rekkel, akik ameddig csak az idő engedi, naponta járják a folyót. Közülük háromnak könyékig kátrányos volt a ke­ze, munkaruhájukon hatal­mas olajfoltok.- Hol vannak ilyenkor a zöldek, a természetvédők? - kérdezi egyikük felháborod­va. Arról beszél, hogy nem­csak beszélni kell, de tenni is, felelősöket találni, kártérítést követelni, büntetni, óvintéz­kedéseket kikényszeríteni. A paksi Duna-szakasz utol­jára a hetvenes évek elején ka­pott ilyen erős szennyeződést. Szintén csónakokról és hajók­ról emelték ki a folyóból a kátránytömböket. Egyébként mi, paksiak hosszú évek alatt kénytelenek voltunk megszokni a Duná­ban a kátrány jelenlétét, gon­doljunk csak a nyári fürdőzé­sek során testünkre tapadt fe­kete, sötétbarna foltokra. Igazán szép ajándékok a nagyüzemektől, nem is be­szélve arról, hogy igazán egy­szerű megszabadulni tőlük, főleg azoknak, akik motor­csónakkal kelnek útra a fo­lyón. Csepp benzin a tankból, valami, amivel be tudjuk dör­zsölni a szennyeződést, s per­cen belül nyoma sincs a „bé­lyegnek”. Persze, nem min­denkinek van a birtokában benzin, azok közül, akik strandolni indulnak. A vétkes vállalat, a Dunaferr elismerte felelősségét a szeny­­nyeződést illetően, meg kell térítenie a kárelhárítás költsé­geit, s egyben mint vétkesnek bírságot is kell fizetnie, hiszen a környezetvédelmi hatóság feljelentést kíván tenni ellene a Btk. 280. paragrafusa alap­ján. A víz felszínén kialakult filmszerű réteg semlegesíté­sére azonban nincs mód. Ez a hullámverés következtében idővel bekerül a vízbe, onnan pedig a talajba, a mederbe. Úgy látszik, akad bőven tennivalója a környezetvéde­lemnek. A volt szovjet lakta­nyáknak köszönhető szeny­­nyeződések felszámolása, a vegyszereket, mérgeket rejtő hordók felkutatása és meg­semmisítése, a Szigetköz vé­delme mellett sokkal nagyobb gondot kell fordítania a nagyüzemek szennyező anya­gainak igazán biztonságos ke­zelésére, tárolására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom