Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-02-23 / 4. szám
1994. február 23. 15 PAKSI HÍRNÖK Kovács Anti: „Én itthon akarok maradni...” Paksra érkezik az olimpiai bajnok: íme, ilyen itthon Sokakat foglalkoztatott a dolog: Anti megy vagy marad? Ha elmegy, miért, menynyiért, hova, melyik egyesülethez? Végül is megállapodás született az erőmű és Anti között, így a bajnok marad. De marad-e minden a régiben? A megállapodást követően az előzményekről kérdeztem.- Nem éreztem magam megbecsülve a VB után - válaszolt Anti. Korábban arról volt szó, hogy az eredményeim megfelelően honorálva lesznek. Nos, ez elmaradt. Kevesebb, mint harmadannyit kaptunk rá, mint bármely más egyesületnél. Akkor nem sikerült megállapodásra jutni a vezetőséggel. Próbáltunk új kapcsolatokat keresni. A Honvéd és a Dózsa ajánlata után kapták fel a fejüket a paksi érdekeltek, ezután indultak meg a tárgyalások.- Mi lett volna a Honvéd, illetve a Dózsa ajánlata?- Csak azért, ha odamennék, kapnék egy jelentős összeget, ami milliós nagyságrendű, lakást, magasabb fizetést és természetesen premizálást.- A paksi vezetéstől mit kértél?- Normál alapfizetést és rá egy olyan premizálási rendszert, mint ami a többi szakosztálynál van, ha nagyot teljesít valaki, például világbajnok, akkor több legyen a pénz, ha pedig nem, akkor maradjon az alap. Ez így - szerintem - teljesen tisztességes. Az első azonban az volt, hogy a VB-t korrigálják. Ezzel kapcsolatban ment a nagy harc. Február harmadikán kaptunk egy ajánlatot az erőmű részéről, amelyet elfogadhatónak találtunk, de ez még messze nem olyan, mint más szakosztályoknál, úgy tűnik azonban, hogy a feltételek biztosítva lesznek a felkészülésemhez. Azért is fogadom el, mert én itt akarok maradni! Nekem itt a családom, édesanyám, testvérem. Ha én elmentem volna, azt itt nekem nem bocsátotta volna meg senki.- Ha elmentél volna, akkor a Hangyási edző is ment volna veled?- Igen. Mi együtt vagyunk, őtőle tanultam mindent, ha nem lenne, valószínűleg a hitemet is elveszteném, én csak benne bízom. * * * Mennyire volt reális alapja a világbajnok távozásának, felhívtuk az érintett Budapesti Honvéd sportegyesületet, ahol Medvegy Iván elnökhelyettes elmondta:- Kovács Antalt nem kerestük és nem is szorgalmaztuk, hogy hozzánk jöjjön. Tettük ezt elsősorban azért, mert úgy gondoljuk, hogy nemzeti érdek az, hogy Kovács Antal Pakson maradjon. A szóbeszédről tudok természetesen, de ez nem volt egyéb, mint a zuhanyhíradó szintje, mert hivatalos, tényszerű kapcsolatfelvétel a Honvéd legfelsőbb vezetése és Kovács Antal között - még egyszer mondom - hogy ezekről a dolgokról tárgyaljuk - nem volt. * * * Kovács Antal lehetséges távozása Paksról minden bizonnyal különböző előjelű indulatokat és érzelmeket kavart volna fel Pakson. Tán nem is kell kommentálni, hogy miért. Az ügy, mondhatni most jó fordulatot vett, de mint olyan, mégsem minden tanulság nélkül való. Lehetetlen nem észrevenni ugyanis bizonyos ellentmondásokat azokban a nyilatkozatokban, amelyek „fantomtávozással” kapcsolatban felmerültek. Az Új Magyarország 1994. január 20-i, csütörtöki számában Szetey András újságírónak nyilatkozva Kovács Antal a következőket mondja: „Az tény, egyelőre még nem tudtunk megállapodni a paksiakkal, a Honvéd pedig ajánlatot tett mindkettőnknek. (Ti. Hangyási - a szerk.) Azonban az is biztos, hogy nem szívesen hagyom el szülővárosomat, ahová ezer szállal kötődöm. Csakhogy előfordulhat, hogy erre kényszerülök... Hozzá kell tennem: ha el kell mennem Paksról, az nem azért lesz, mert nincsen rám pénz, hanem azért, mert egyesek nem akarják, hogy ott maradjak. Egyébként hallatlanul jólesett, hogy a városban aláírásokat gyűjtenek az emberek azért, hogy itthonfolytassam pályafutásomat... ’ Elgondolni sem tudom, hogy kinek állna Pakson érdekében, hogy Anti távozzon. Ha csak bizonyos anyagi érdekekből nem. A pénz és a sport régi jegyesek és senki sem tagadja, hogy ismét pénzről van szó. Senki sem tagadja, hogy egy sportcsillagot érdemes megfizetni. Igen, igaz, ne legyenek anyagi gondjai, koncentráljon a sportra és ne a mindennapi betevőre. De hát miképpen lehetett pénzről szó akkor, amikor a Honvéd sportegyesület második számú vezetője az egész legfelsőbb vezetés nevében cáfolja Kovács Antal állításait? Hova szálltak hát akkor a szerződést megelőző sajtónyilatkozatok petárdái? El akart-e igazán menni Kovács Antal, vagy csak előkészített valamit? Volt-e valaki, aki erre őt rá- vagy lebeszélje? Valószínű ezekre a kérdésekre adandó válaszok nem kerülnek nyilvánosság elé, mint ahogy az sem, hogy mennyi a kevés, illetve az elég. Ezek magánügyek. De Kovács Anti Pakson nem magánügy. Ha úgy tetszik: közügy. De ezt Anti is tudja H. M.-K. G. P. Díjkiosztó - Szekszárdon A sportágak legjobbjai A Tolna megyei sportági szakszövetségek elnökségei megválasztották a sportágak legjobbjait az 1993. évi eredményeik alapján. A díjakat 1994. február 10-én a Hotel Gemenc dísztermében adták át a szövetségek vezetői. A városunkban működő sportegyesületek sportolói közül az alábbiak részesültek ebben a címben. Legjobb judós sportoló címet nyerte el: TŰI Barbara - edző: Riesz Béla, Kovács Antal - edző: Hangyási László. Kajak-kenu: Hermész Éva - edző: Makrai Csaba, Kozmám György - edző: Sziklenka László. Kosárlabda: Mokos Gábor - edző: Simon Károly. Sakk: Ács Péter - edző: dr. Hazai László. Ritmikus sportgimnasztika: Hermész Anita - edző: Balláné Farkas Gabriella. Ökölvívás: Szabó Lóránt - edző: Balzsay Károly. Tájfutás: Körösztös Lívia és CsekőJózsef - edző: Mittler József. Tenisz: Titkos Éva - edző: Hahn János.
