Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-11-18 / 39. szám

1994. november 18. Paksi Hírnök Üfl KÉPZŐMŰVÉSZET HELLÉN KAVICSDISZEK FADDI AGYAGSZOBROKON A ház belső szobája, de ugyanígy a többi helyiség is, zsúfolásig tele kisebb-nagyobb alkotásokkal. A falon fest­mények, különös gyermekvilágot ábrázolnak. Mintha tárlatvezető lenne, úgy invitál szobáról szobá­ra és meséli alkotásai törté­netét. Még csak hét éve, hogy az anyaghoz, fához, agyaghoz nyúlt, festészeté­nek története pedig csak röpke két év. Egyre sűrűbben hívják ki­állításokra, az újság, a tele­vízió is rátalált. Nem szere­ti a népszerűséget - az alkotásaim fontosak, nem én-mondja. HORVÁTH MARGIT F addon, a kis Duna menti településen járva egye­di világgal találkozhat­nak azok, akik elláto­gatnak Gáti Mariann­­hoz. Régi, tomácos, fehérre meszelt falú ház tárul elénk a gondosan zárt, tömör faajtó kinyitása után. A verandán fa­ragott faszobrok, muskátli, a kertben egy-egy fatönkre állít­va kerámiaszobrocskák.-Épp a mohácsi kiállítá­somra készülök - mondja Ma­riann, miközben beljebb invi­tál bennünket.- Verseskönyvet készítek - mondja -, és a képek lesznek hozzá az illusztrációk. Egy olyan világot szeretnék a hat­nyolcéves gyerekeknek bemu­tatni, amit egy felnőtt is szí­vesen elfogadna, elolvasna. - Közben megáll egy festmény előtt, Napból jöttem a címe, és elmondja a képhez írt versét. - Kicsit az én életem, az én vilá­gom, amiket leírok. Sok ese­ményt átéltem, azokat versbe öntöttem, vagy szobrot min­táztam róla. Sosem tanultam a művésze­tet, az alkotótáborokban meg is róttak, amiért nem a pontos arányokat követem. A festmé­nyeiméi és szobroknál is sok mindenre a saját káromon jöttem rá. Eleinte felrobbantak a kemencében az agyagok, mert nem tudtam, hogy égetés előtt üregessé kell tenni a szo­bor belsejét - mutatja a kész alkotást. Kézbe veszem. Súlyos, két arcot ábrázoló szobor kavi­csokkal, gyöngyökkel díszít­ve. Nehéz lehet megválni tő­lük -jegyzem meg.-Valóban. Eleinte nem is adtam el belőlük, de a külföl­diek szépen lassan rábeszéltek és el-elvittek egy-egy darabot. Ma is vannak azonban, ame­lyektől nem válók meg - mu­tat egy egészalakos Madonna­szoborra -, de akad erre ellen­példa is. Kisétáltunk az udvarra, a műhely felé, megálltunk az októberi napsütésben.- Szomorú lesz a kert - kezdte lassan Mariann -, ha a hidegek, az eső miatt be kell vinnem a szobrokat, virágo­kat. A gyermekcsoportokkal sem tudunk majd itt kint ját­szani, agyagozni. Gyakran jönnek. Lelkesek, kissé szele­­burdiak, előfordul, hogy ösz­­szetömek valamit. Közben megérkeztünk az apró, néhány négyzetméteres műhelybe. Az agyagozóko­­rongon frissen elkészült mű, egy sellő. A földön deszka­lapra téve szárad a nyári gö­rögországi kirándulás ihlette mozaik. A polcokon pedig sok-sok szobor. Mariann lel­kesen meséli, melyiket melyik vershez készítette. Mutatja gö­rögországi kincseit a színes ka­vicsokat, amelyek javarészét már felhasználta díszítésként.-Azt mondták nekem, az agyaghoz nem való a kavics. Egyedi dolog. Erről ismernek rám-mosolyog. Valóban, alkotásait látva, verseit hallgatva semelyik izmusba nem sorolható. Ő csak Gáti Mariann, aki művei között éli életét, néha kiszakad a világba egy-egy kiállításmeg­nyitó erejéig, majd újra a ko­rong, az ecset és a ceruza lesz az élete. Alföldi tanyák: sorakozó! PRÉHÁZI ILDIKÓ £zórólap nyomán jutottam el j Pakson, a Városi Művelő­dési Központban rende­zett „képkiállításra”. A meghí­vót olvasván kíváncsi lettem milyen környezetben, milyen keretek között zajlik egy ilyen vásárlással egybekötött kiállí­tás. Elképzeltem, amint kelle­mes környezetben díszlenek a festmények, amint műértők kínálják azokat megvételre. Máris szembe ötlöttek a fest­mények a főbejáratnál. Az előszobában tárlatot? - gondoltam. Fájlalják, hogy nem lehet az utcán árusítani, mert úgy talán még több kép elkelt volna. Az árusítók* kér­dése viszont az volt: vásárlási szándékkal jöttem-e? Nemmel feleltem, mégis készségesen válaszoltak kérdéseimre. Miért itt árusítanak? - Hát kérem, ha beljebb megyünk, már többet fizetünk! Kiderült: még a po­litika is kihat a képvásárlásra, és olyan helyre sem érdemes menni, ahol építkezés, vagy nagyobb munkálatok folynak. A képek ára tizenkétezer­ötszáz és ötvenhétezer forint között mozgott. Főképp táj­képek voltak - azokra van kereslet -, de színesíteni kí­vánják a palettát absztrakt ké­pekkel, figyelve a fiatalok igé­nyeire is. Az üzlet az üzlet. Csak úgy mehet egy ilyen vállalkozás - galériák „összefogása” -, ha minél több képet el tudnak adni. Ha alföldi tanya kell, ak­kor egymás után sorakoznak az ilyen képek - a vevő kí­vánsága szerint! / Úgy döntöttem, egyelőre - biztos, ami biztos -, ma­radok a Nemzed Galé­riánál. Ott legalább senki sem akar rámtukmálni egy képet...

Next

/
Oldalképek
Tartalom