Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-11-11 / 38. szám
Paksi Hírnök 1994. november 11. ■Ül). □ Paksi Hírnök 7030 PAKS Pf. 25. ■ S'3 Hírnök POSTÁJÁBÓL ..A HÍR SZENT, A VÉLEMÉNY SZABAD!” ISMERETLEN SZEMÉLY A MOZGALOM MÖGÉ BÚJVA LEVELEZ A MÚZEUMRÓL TMPaks Városért / Mozgatom ( V 'I Megyei Múzeum Szekszórd MáMuo_Mtere_26. Géppei • Kézzel • „Egy készséges névtelen ...” A „Paks Városért Mozgalom” nevében kijelentem: mozgalmunk a Paksi Helytörténeti Múzeum ügyeibe nem kíván beavatkozni. Álláspontunk szerint a múzeum kinevezett igazgatója hivatott dönteni a múzeum működésével kapcsolatos kérdésekben. A „Paks Városért Mozgalom” nevét illetéktelenül használták fel, feladóként feltüntetve a megyei múzeum igazgatójához küldött levél borítékján. Elítéljük az előttünk is ismeretlen feladó magatartását és tiltakozunk mozgalmunk nevének jogtalan és céljainkkal ellentétes felhasználása ellen! Paks, 1994. november 7. KŐVÁRY LÁSZLÓ református lelkész, a Paks Városért Mozgalom elnöke Tisztelt Szerkesztőség! Egy készséges névtelen a „Paks Városért Mozgalom” (valóban létezik ilyen?) nevében küldte el a Wosinsky Mór Múzeum címére a lapjukban ez év október 21-én és 28-án megjelent írások egy-egy fénymásolatát. Ezek az immár nem anonim cikkek az új Paksi Városi Múzeum első kiállításával foglalkoznak és mivel a feladó tanáros precizitással aláhúzta, sőt kérdőjelekkel is ellátta az általa hangsúlyosnak vélt részeket, úgy vélem elváija a megyei múzeum igazgatójától, hogy reflektáljon ezen írásokra. Nos! Nem szokásom ugyan névtelen felhívásnak eleget tenni, de Paks város közönsége és az Önök lapja iránti tisztelet, no meg amiatt, hogy az írások egyike intézményünket is bevonta érdeklődése és véleménynyilvánítása körébe ez alkalommal mégis ezt teszem. Mivel informátorom közelebbi címe ismeretlen, így Önöktől kérek tisztelettel helyet mondandóm számára. Tizenkét évig voltam a megyei múzeum igazgatóhelyettese, annak előtte pedig muzeológus, már 1969-től. így szinte első perctől kezdve nyomon kísérhettem azt a kitűnő gyűjtőmunkát, melyet lelkes paksiak - pedagógusok és más foglalkozásúak - szabadidejük feláldozásával folytattak, hogy összegyújtsék városuk helytörténeti és néprajzi emlékanyagát. Soha egy percig sem gátoltuk a helyi múzeum létrehozását, de miért is tettük volna? Az akkori törvények szerint egy ilyen intézmény a megyei szervezethez tartozva annak gyűjteményét növelte, rangját emelte volna. A valóban párját ritkító középkori kőanyagot a múzeum vezetősége soha nem akarta beszállítani a „megyei múzeum raktárába” - mint ahogyan azt az írás szerzője állítja. Az ok igen egyszerű és hétköznapi. Bíztunk az akkor már régóta tervezett paksi múzeum megszületésében, ugyanakkor a saját raktárunkban lassan már egy újabb cserépbögrének sincsen helye. Mint a régészetért felelős igazgatóhelyettes mindig azt képviseltem, hogy — bármily méltatlan állapotban is találtuk látogatásaink alkalmával - ez a kőanyag Pakson maradjon. Illetékes tanár kollégáimnak emlékezniük kell arra, hogy az ő kétségbeesett telefonhívásukra - melyet azonban le kellett tagadnunk - kerestem fel a városi tanács és a helyi pártbizottság illetékeseit a kövek és a múzeum ügyében. Ezek után nyílt lehetőség a kövek méltóbb helyen való raktározására és beleltároztatására, valamint felmérésükre. Nem hiszem, hogy mindez a nekünk felrótt szemléletet tükrözné! Való igaz viszont, hogy amikor az új önkormányzati törvény adta lehetőségekkel élve Paks város önálló városi múzeum létrehozása mellett döntött, én - ekkor már mint megbízott megyei múzeumigazgató - tiltakoztam. Tiltakoztam még a minisztérium képviselőjének szóbeli állásfoglalása ellenére is. No nem az önálló múzeum, hanem a fogalmam sincs kik által sugallóit megalomániás elképzelés ellen, hogy a várost környező jó néhány települést is - a megyei múzeum gyűjtőkörének rovására - az új múzeum gyűjtőköréhez csatolják. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez még Paks város esetében sem kizárólagos. Tudniillik a város területe változatlanul gyűjtőkörébe tartozik a megyei intézménynek is. Más kérdés, hogy a számunkra teljesen megnyugtató paksi szakemberellátottság mellett a joggal nem, vagy csak az ottani múzeumi vezetéssel egyetértésben kívánunk élni. Az intézmény szakmai felügyelete - ami nem azonos a szakfelügyelettel - azonban továbbra is a mi feladatunk.) Ennyit az előzményekről! És most röviden a „nagy felháborodást keltő”(?) kérdésről. Abban, hogy az új múzeum első kiállítása nem paksi művész tárlataként került megrendezésre semmi kivetnivalót nem találok. Minden tiszteletem a két kiállító művészé, akik mindenben vétlenek, így az ő személyükkel nem is foglalkozom. Kivetnivalót mondom