Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-11-11 / 38. szám

Paksi Hírnök

1994. november 11.

A városi embert idilli kép fogai kerítésre támaszkodó bácsi kr idevetődött idegent. Ásítozó kisci kút. És a turista sem szokatlan lát

ŐSZ - CSERESZ

A távolság mindössze hét kilométer Pakstól.

Vagy mégsem csak ennyi?

Van ugyan betonút a kis település széléig, nincs viszont bolt, vagyis van is, nincs is. Reggelente egy mozgó ABC hozza Paksról az alapvető élelmiszert, vegyes árut -, de hát az itt lakó hetvennyolcvan ember úgyis inkább Paksra jár vásárolni. Az út szép erdőn vezet keresztül, gyönyörködhet hát az utas szeme - már, ha csak ritkán vetődik erre. Mert,

hogy ugyanez naponta odt vissza, esőben, hóban, fagybar muszájból talán nem is olya: szép? Ez sem biztos: aki ide szíj letett, ide kötődik egész életéve az bizony el nem cserélné sem miféle komfortért, kényelemért.

Néhány éve még úgy tűm lassan kihal Cseresznyés, a lát vány ma hál’ istennek másról ta núskodik. Egyre kevesebb a le romlott állapotban lévő ház, el hanyagolt, gazos porta, s egyr több a gondosan felújított lakó épület, ápolt, rendben tartott ud