Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-11-04 / 37. szám
1994. november 4. Paksi Hírnök ROMA LAKODALOM Nem mindennapi eseménynek lehettek tanúi október huszonkilencedikén azok a paksiak, akik jártukban-keltükben találkoztak a roma lakodalommal. Nem kisebb heje-huja volt, mint bármely más lakodalom. Szép és fenséges volt az esküvő, oldott és boldog a lakodalmas mulatozás. Sőt...! Két hintó, és a zenészek számára rendelt lovaskocsi demonstrálták az ünnepet. Több mint száz ember fogadta el a meghívást az eseményre, s mi tagadás igazuk volt, hogy megtisztelték jelenlétükkel ezt a boldog, felszabadult forgatagot. Nemcsak két fiatal ember egybekeléséről volt itt szó, sokkal többről, magáról a megbékélés lehetőségéről, hiszen a menyasszony családja nem kötődött eddig cigány családokhoz, viszont a vőlegény egy ismert paksi cigány vezető gyermeke. Nem kétséges az, hogy nem mindennapi esemény történt, nem is beszélve arról, hogy igazi színt hozott városunknak, példát mutatott nemcsak a cigányság összefogásáról, de az oly sokat vitatott cigánymagyar szembenállást is oldani próbálta. Egy óvatos, de mindenképpen tiszteletre méltó lépést jelentett egymás felé. Természetesen, mint minden kezdet ez is nehézségekkel terhelt próbálkozás, ugyanakkor becsületes. A jó szándékú cigány ember nem kevésbé vendégszerető, mint bárki más. Igaz, szokásaiban eltér az úgynevezett magyar lakodalmas hagyományoktól, mindenesetre semmivel sem tulajdonít kisebb jelentőséget egy ilyen eseménynek, mint bármely szülő, aki házasodni készülő gyermekét méltóképpen szeretné jó értelemben „búcsúztatni”. A paksi cigányok huszonkilencedikén megmutatták, hogy igenis lehet és kell méltóságteljesen, hagyományhűen ünnepelni. A városháza házasságkötő terméből a jézus Szíve-templomba vonult örök hűséget esküdni az ifjú pár, körülbelül száz ember vett részt a szertartáson. Az ifjú ara, és a fiatal férj a házasságkötés után ismét hintóra szállt és az ilyenkor elmaradhatatlan zeneszóval, felszalagozott lovakkal elindult a Csillag étterem felé, ahol kezdetét vette a hajnalig tartó mulatság. Éjfélkor a bankjegyekkel feldíszített ifjú asszonyt úgy ünnepelték, mint valami megtestesült „kis istennőt”. Nyoma sem volt cigány-nem cigány ellentétnek, egyformán örült minden jelenlévő. Jelen volt több cigány vezető, köztük a szekszárdi vajda is, aki elismerésének adott hangot a példa értékű békességért, illetve a kitűnően szervezett rendezvényért. SZARKAJÓZSEEF Múzeum: ha fagy? HORVÁTH MARGIT Falumúzeum. Mi is az? Ha a szentendrei skanzenre gondolunk, az a maga nemében az ország egyik legnagyobb néprajzi, illetve falumúzeuma. Bemutatja a különböző tájegységek házait, népviseletét és berendezéseit, használati tárgyait. De ne kalandozzunk olyan messzire. Itt a közelben is van, azaz csak volt, vagyis lesz - a körülmények bonyolítják kissé az amúgy sem egyszerű helyzetet - tehát valamikor lesz Németkéren falumúzeum. Bakos Batu polgármester annak idején örömmel harangozta be, hogy az októberi nemzeti ünnepen ismét megnyitja kapuit a múzeum. Optimista kijelentésekor nem számolt azzal, hogy a néprajzi gyűjtemény gondozója, a falumúzeum létrehozója, magára maradt. Hanák Ottó (néprajzkutató tanár) szomorúan közölte a tényt, bár az épület renoválása egy hónapja elkészült, a továbblépésben, a megvalósításban nem talált társakra. Az ő feladata lett az ablakpucolás, a meszes padló feltakarítása és természetesen a múzeumi kiállítás berendezése is. Több mint tizenhét év néprajzi kutatás eredménye a gyűjtemény. Ez a történelmi és eszmei érték úgy látszik keveseket érdekel. Oly mindegy, hogy a dédanyáink korabeli háromlábú lábosából a kacsák isznak-e, vagy örök emlékként egy kiállítás vitrinjében őrzik. Kitartó munkájával Hanák Ottó elérte, hogy lassacskán mégis elkészül a falumúzeum, és a megnyitó után bizonyára boldogan mesélik majd a németkériek: „Gyertek nézzétek meg milyen egyedülálló gyűjteményünk van!”