Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-28 / 36. szám
Paksi Hírnök 1994. október 28. (5 Felmérés: Pakson Az Illyés Gyula Pedagógiai L Főiskola elsőéves szociális munkás szakos hallgatói a Paksi Polgármesteri Hivatal felkérésére felmérést végeztek Pakson és Dunakömlődön. Vizsgálták a lakásviszonyokat, a város szociális helyzetét és a megélhetési viszonyokat. A lakások közül 250-et véletlenszerűen kiválasztottak, és ebből 166-ot sikerült felkeresni. Kiderült, hogy a PA Rt.-nál még mindig jól fizetnek. Pakson az erőműves lakótelepen élők nettó jövedelme mintegy 10 százalékkal magasabb, mint a város többi területén élőké. Ehhez az adathoz még tudni kell, hogy az atomerőműben dolgozó felső vezetők nem a lakótelepen laknak. Dunakömlődön sok munkanélkülit találtak a főiskolások. Ezzel arányos az iskolai végzettség is. Vizsgálták a vállalkozók összetételét is. A tévhittel ellentétben nem ők élnek a legjobb anyagi körülmények között. A lakások színvonala is nagyító alá került. Pakson romos lakás a hallgatói megítélés szerint nem volt. A jövedelmi viszonyok tekintetében már lehet találkozni kiugró egyenlőtlenségekkel. Sűrűn előfordult a harmincezer forintot meghaladó egy főre jutó jövedelem. Ehhez azt is figyelembe kell venni, hogy a legalapvetőbb létfeltételeket Paks Város Önkormányzata biztosítani tudja. Az egy főre jutó jövedelem tekintetében legtöbben tizennégyezer-ötszázegytől-húszezer forintig teijedő sávban helyezkednek el. Aszociális ellátás rendszere a l felmérés szerint itt a legjobb a megyében. Szociális munkás hallgatók II. országos konferenciáját tartották az elmúlt hétvégén Szekszárdon, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán. A találkozóra eljött több neves történész, szociológus, a szegénység problémakörével foglalkozó számos ismert szakember. Ott volt dr. Jánosi György, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára. „Korábban tudni sem akartak róla...” A SZEGÉNYSÉG LÉTEZIK, ÉS KÖNYÖRTELEN ITT VAN A közeli években Magyarországnak négyezer szociális munkásra lehet szüksége... Szociálismunkás-képzéssel elsőként Magyarországon, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola foglalkozott, a hallgatók a négyéves képzés során felsőfokú végzettséget szereznek. A most megtartott konferencia célja volt, hogy az itt képesítést nyert hallgatók munkája mind megismerhetőbbé váljon, ráirányítsa a figyelmet arra a társadalmi háttérre, amely indokolttá teszi e szakemberek képzését a felsőfokú oktatásban, és meghatározza szerepüket és mind kevésbé nélkülözhető munkájukat a társadalom egyre szegényedő rétegei között. A II. országos konferencia megnyitó beszédében Gergely János főigazgató a társadalmi szolgálat fontosságát hangsúlyozta és ugyancsak e szolgálat ellátásához nyújtott útmutatót a konferencia első napján Gyáni Gábor történész, az MTA főmunkatársa, a két világháború közötti magyar szociálpolitikáról. Ezt követően Lévai Katalin, az Esély című folyóirat főszerkesztője a mai magyar szociálpolitika kényszerpályáiról beszélt, majd végezetül dr. Jánosi György, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára a kormány aktuális törekvéseit részletezte a nagy számú hallgatóság előtt.-Az utóbbi évtizedekben mintha amnézia vett volna erőt a politikusokon, mert úgy vélték Magyarországon nincs szegénység, nincs rászorultság - hangoztatta többek között előadásában Gyáni Gábor történész, aki történelmi hátteret adott a két világháború közötti időszak szegénypolitikájáról és a közelmúlt szociális hátteréről, mint hangsúlyozta egyszeri, vagy esetenkénti segélyezéssel a szegényeket nem lehet talpra állítani, más eszközökre, mint például hitelekre, földekre van szükség. E gondolat megvalósítását meggátolta a második a világháború kitörése - mondotta a történész, akinek szavai akár máig hatóan is érvényesek lehetnek.- A gyermekvédelemben végzett szociális munkának ma még gyenge lobbyja van - vélte Domszky András gyógypedagógus, szociológus, a Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskola oktatója, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke a konferencia másnapján tartott szekcióülésen. - A fennálló intézményrendszer mechanikusan működik a gyermek- és ifjúságvédelemben. Egy név nem több mint egy dosszié - summázta a tapasztalatait. - De nem is lehet más, amikor egy gondozóra százhúsz gyermek jut! Az adatok halmozódnak, s papíron azt a látszatot keltik, hogy tökéletesen jól működik minden. De a valóság más. Ma még a gyermek- és ifjúságvédelemben csupán ügykísérés folyik - szögezte le Domszky András. - A majd negyven évig tartó egyszektorú ifjúságvédelmet a többszektorúság váltja fel, így az állami alapellátás mellett lehetőség lesz egyházi-karitatív - diakonikus alapokon működő gyermekintézmények létrejöttére. Vállalkozói alapon lassan a nonprofit szfé-
