Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-21 / 35. szám
1994. október 21. Paksi Hírnök 2> Sok tizenéves száguldozik városszerte: ki kerékpáron, ki robogón. Nem egyszer okoznak bosszúságot a forgalomban részt vevőknek és a járókelőknek. Már nem gyerekek, de még nem felnőttek, már nem félnek, s még nem érzik a veszélyt. Sokféle „szerzeményen” lehet száguldozni. Manapság elterjedtek a gördeszkák, néhányan ezekkel lélegzetelállító ugrásokat képesek produkálni. A kisebb akadályok nem jelentenek problémát, egyszerűen elszállnak fölöttük ezek a kis garabonciások - kéz, lábtörésről egyelőre nem tudunk. Napokig figyeltem három fiatalt, ők nem gördeszkával, hanem görkorcsolyával szelték őrült tempóban az utcákat, nem egyszer, ha a forgalom engedte, az úttesten. Hihetetlen ügyességgel kerülgették a járókelőket, de ha úgy alakult a járművek sem jelentettek problémát. Nem fogott ki rajtuk néhány tégla, ugrottak, szlalomoztak. Beczó Attila, Kuczkó Robi és Szili Zoli a guruló „triumvirátus”, mint mondják évek óta szerelmesei ennek a nem teljesen veszélytelenjátéknak.- Hányán görkorcsolyáznak a városban?- Pontosan nem lehet megmondani - válaszolja Róbert -, de a „kemény maghoz” úgy hatan tartozunk. Nekünk a görkorcsolya sokkal szimpatikusabb a gördeszkánál. Mi nem sportolunk, nem járunk semmiféle egyesületbe, így gondoltuk, hogy valamit mégis csinálni kellene, ne csak lődörögjünk az utcán. Ismertem egy-két görkorist, néhányszor kölcsönkértem tőlük a „járgányt”, estem nagyokat, de azért megtetszett, hát vettem én is egyet.-Sokan motoroznak, vagy bringáznak - veszi át a szót Attila -, mi túl általánosnak, túl hétköznapinak tartjuk ezeket a dolgokat, a korizás viszont érdekes. Az útra ritkán megyünk ki, csak akkor, ha nincs olyan nagy forgalom, vagy ha nagyon rossz a járda. Elindulunk a Kishegyi útról, és lejövünk az óváros központjába. Ez a megszokott útvonalunk, de másfelé is járunk.- Nem féltek az autóktól, nem „gázoltatok” még el senkit?- Eddig még nem volt probléma - jelenti ki Zoli -, igaz, egy autót még nem tudunk átugrani, de kikerülni mindenképpen. Szerintem ezt addig lehet csinálni, amíg bírja az ember. Itt nem számít az, hogy mennyi idős vagy, fontos, hogy ne csússzon szét a lábad. Tudunk olyan amerikai városokról, ahol az öregek is koriznak. Lehet, vannak, akik szidnak minket, de erről mi nem tudunk. Igaz, olyan előfordult, hogy egy buszsofőr ránk ijesztett az úton. Nem tetszett neki, hogy az úttesten megyünk. Nem lett semmi baj, megúsztuk.- Milyen sebességet tudtok elérni?- Egyszer bemértek bennünket, akkor mentünk úgy 30-32 kilométerrel, de többet is ki tudunk hozni magunkból. Jó volna rendezni egy görkorcsolyaversenyt, csak az a baj, Pakson kevesen vagyunk. Tudjuk, rendeznek ilyeneket az országban. Meg kellene szervezni.-Azontúl, hogy kellemes időtöltést jelent, mi szól még a görkorcsolya mellett?- Nem környezetszennyező. Igazuk lehet. Ráadásul mennyivel veszélytelenebb a robogó? Mennyivel veszélyesebbek ők a járókelőkre, mint a járdán kerekező gyerekek? GÖ RK ORI SZARKA JÓZSEF
