Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-23 / 31. szám
1994. szeptember 23. Paksi Hírnök sen a kezdők számára megfelelő alapképzést kell biztosítani, értem ez alatt elsősorban a geometriai, a térformák, az anatómia megismertetését. De ide sorolom a rajz-, a festéstechnikát, a képalkotást, a színvilág megválasztását, a formát, a kompozíciót. Mindezekre az ismeretekre később már mindenki egyénileg építhet.- Gondolt-e közös kiállítás rendezésére?-Természetesen és reméljük, hogy hamarosan erre is sor kerül. Elegendő olyan alkotás áll rendelkezésre, melyet itt készítettek és megérdemlik, hogy a közönség elé vigyük őket.-Ön festőművész, ugyanakkor szobrokat is készít és szabadfoglalkozásúként reklámtervezést is folytat. Ennyi elfoglaltság mellett nem túl megterhelő a stúdió működtetése? Egyáltalán: megéri?- Számomra igazi szenvedély, öröm, sikerélmény kiszabadítani egy-egy jó elképzelést a szellem rejtekhelyéből, ami különösen érvényes a gyermekekre, a fiatalabbakra. Nagyon sokan vannak az idelátogatók között olyanok, akik tehetségesek és igénylik ezt a közeget. Ami a szabad iskola fenntartását illeti: egyértelműen veszteséges. A kellékeket én magam biztosítom, emellett a rezsikiadások is komoly gondot jelentenek. Őszintén megmondom, a tél folyamán már valóban volt arra példa, hogy a stúdiót anyagi okok miatt le kellett állítani.-Hogyan képzeli az alkotóműhely jövőjét?-Csaknem két esztendeje működtetjük a szabad iskolát, sokan jártak nálunk, sokan megismerték. Bízom a látogatottság további növekedésében és ha ez bekövetkezik, nekünk is könnyebb lesz a helyzetünk a stúdióban. KÉPZŐMŰVÉSZET Időnként nehéz, szinte lehetetlen különbséget tenni az amatőr profi képzőművészeti alkotások között. Ma már nem olyan fontos a munkák zsűrizése, mint például a nyolcvanas években. Akkoriban az számított profinak, akinek zsűrizett alkotásai voltak. FURCSA, ÁTTÖRT, SÁRGÁS-VÖRÖS SZÍNVILÁG Imire nincs szó, arra van a zene. Ami nem a zene, az a látvány, az a festők, szobrászok dolga - idézte a költőt a festő, akivel már kilencéves gyerekként megszerettette a rajzolást, az ecsetkezelést Bencze Barnabás, a kitűnő művészpedagógus. Korpácsi Ferenc a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején egyik legígéretesebb festőművész-jelöltnek számított a városban. Most elérkezettnek látja az időt, hogy újult erővel lásson munkához. Úgy tűnik, a csend meghozza gyümölcseit...-Sokféle anyaggal dolgozik, vannak pasztellképei, készít olajfestményeket, akvarelleket, kollázsokat. Foglalkozik - Halász Károly inspirációjára - térplaszüka-geometriával. Ez azt jelenti, hogy nincs kialakult látásmódja?-Ezek a többnyire korábbi munkák. Úgy érzem, eljutottam arra a pontra, ahol teljesen önmagává válik az ember. Szerintem a művészetet nem lehet megújítani. Másként értelmezni, másként csinálni viszont lehet és kell is. Ez egyfajta reinkarnáció. Gondoljon Picasso nyugtalan vonzódására a közép-afrikai faragott szobrok iránt, vagy Gauguin már-már naivitásba hajló tahiti nőábrázolásaira. Modigliani is visszatért az erős kontúrokhoz, bizonyos értelemben úgy látott, mint a pireneusi barlangrajzok megalkotói.-Az Alkotótáborok, művésztelepek című kiadvány egy számában is szerepel, még 1981- ből. Most egy profán kérdés következik: miért foglalkozik képzőművészettel? — Mert én, én vagyok. Máskülönben: az elmúlt évekhez képest sokkal intenzívebben szeretnék képzőművészettel foglalkozni. Tulajdonképpen máris rendelkezésemre áll a műterem. Számomra tehát „csupán” I idő és pénz kérdése a festés, habár a kellékek nagyon drágák. Bizony már előfordult, hogy nem volt kéznél csak a vízfestékem, így hát akvarellt festettem. A lényeg: a képzőművészet szerves része az életemnek, pszichésen megnyugtat és old. Szemcsápaksigyerekxoltm- mondja a festő Virág utcai otthonában. Középiskolába jártam, de Bencze Barnabás, a mesterem még mindig segítette a munkámat. Nem sajnált sem időt, sem kelléket, sem jó tanácsot. Az első önálló kiállítását a nyolcvanas évek elején rendezte Korpácsi Ferenc, az akkori ifjúsági és úttörőházban, amely jelenleg a Paksi Képtárnak ad otthont. Részese volt több kiállításnak és alkotótábornak is. Félig kész műtermében torzók, tájképek, akvarellek, geometriai kísérletek, papírból hajtogatott térplasztikák jelzik az útkeresés állomásait. Az olajfestmények furcsa, sárga-vörös, áttört színvilága önkéntelenül a repülni vágyó, de felszállni képtelen gondolat önmarcangolását juttatja eszembe, a halni vágyó, de halni képtelen ember megváltadon szenvedését. Korpácsi Ferenc legújabb alkotását mutatja
