Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-16 / 30. szám
Paksi Hírnök 1994. szeptember 16. m FIATALOK: LÁZADÁS... ÉS... MAJD LESZ... EGYSZERŰEN: CSAK SZABADON ÉLNI JÓ A punkok nem halnak meg... Másság és megszokás / Úgy a nyolcvanas évek elején történhetett, amikor első ízben ruccantam át a szocialista Berlinből a nyugati oldalra. Megdöbbentő volt az élmény Míg keleten mindenki igyekezett elvegyülni, s a szürke embertömeg, a szürke betonházak, a szürke kirakatok között ez többnyire sikerült is, addig túl a falon minden színes volt. Talán még a nap is szebben sütött, az emberek vidámabb, nyíltabb tekintettel közlekedtek. Ekkor láttam először punkokat, akik színes tarajos hajzatukkal igencsak elütöttek az addig megszokottól. Egy téren ücsörögtek csoportosan fekete bőrszerkóban, fémláncokkal a nyakukon, a derekukon és a csuklójukon. Vadaknak tűntek, s különösen a hajuk borzasztóm Lehet, hogy ez valami kitörési vágy volt náluk, a megszokottal szembeni fricska, netán a szülők bosszantásának egy akkor újfajta technikája. tán eltelt néhány év, s a keleti oldalon is voltak merészek, akik felhagyva az állandó álcázással színesre festett sörénnyel igyekeztek megváltoztatni a világot. Lassan aztán az Alexanderplatz alumínium burkolatú szocreál áruháza előtt is bandáztak már a tarajos fejűek, előrejelezve, hogy vége a szürkeségnek, az elnyomottságnak, az „egyenöltözéknek”, az „egyengondolatoknak” és frázisoknak. Igazuk lett! Csakugyan vége lett, győztek a merészek. Ledöntötték a Falat, színesre festett darabjait szétszórták a világon: EMLÉKEZTETŐÜL. S azóta ugyanúgy, ahogy megszokott lett hogy szabadon szólhatunk, gondolkodhatunk, megszokott és elfogadott lett a színesre festett, kakastaréjra emlékeztető frizura is, a bőrcucc és a derékra csavart fémlánc. hatvanas évek „gombafejű” nemzedékéből kinőtt a hippimozgalom, úgy tűnt egy ideig, hogy pontot tett a második világháború utáni ifjúság lázongásaira. Ma már tudjuk, hogy egyegy „szép fiatal álom” nem jelent semmi különöset, nincs benne semmi új, csupán egyszerű visszatérés önmagunkhoz. 1968-ban, 70-ben, túl a Rolling Stones és a Queen vad koncertjein, túl a szelíd amerikai népzenén, túl Ravi Sankhar békéért könyörgő szitárján, és túl George Harrison filmre vitt hangversenyén Bangladesért: maradtunk, akik vagyunk. Vagy mégsem? Hatvankilencben a brit főváros utcáit egy fiatal lány, Elizabeth Chaim járta félmeztelenül, huszonegy évesen. Ha egy nő irokéz frizurát visel, ráadásul ezen indiánok harci színeit festi az arcára, testére sárkányokat, rovarokat tetováltat, nem pusztán polgárpukkasztónak, egyenesen őrültnek is tartják. Csakhogy többek közt ennek a fiatal lánynak is köszönhetően megszületik a punkmozgalom. Aztán a skinheadek, a kopaszok jöttek. „Fehér uralmat Angliának!” (White Power) bömbölték az óriási hangfalak. A punkok a körbe zárt „A” betűt, az anarchia szimbólumát rajzolják a falakra, a skinheadek különböző náci jelképeket használnak. Két paksi fiatal: Kern Zoltán és Hategan Mónika a punk áldásait ecsetelte nekem. Ők maguk talán nem is igazi punkok, inkább csak szimpatizálnak a mozgalommal. Mónika stílusosan nyírt kiszőkített haja, Zoli orrában és fülében mindenféle karikák, pólójukon halálfejek demonstrálják azt, hogy félelmetesen komolyan gondolják mindazt, amit tesznek - pontosabban nem tesznek, hiszen még nem tartunk az anarchiánál.-A barátnőd, Mónika csaknem kopasz- •• Miért viseltek orrotokban, fületekben ilyen sok bizsut?-Anarchia.-Az anarchia maga a felfordulás. Említetted, hogy szerintetek Vietnam és Afganisztán öregemberek szégyenét, és fiatalemberek szenvedését jelentette. Mi ez a punk: őrület, lázadás?- Persze, hogy az, csak Magyarországon nincsenek még kialakult hagyományai a punk mozgalomnak. Ugyanakkor mi nem értünk egyet a skinheadekkel - mondja Mónika -, mi nem vagyunk fajgyűlölők, nem vagyunk rasszisták. A szabadság és békesség oldalán állunk, de azokkal is egyetértünk, akik az ügy érdekében akár erőszakhoz is folyamodnak. Az óvárosi orvosi rendelő falára valaki spray-vel az anarchia szimbólumát festette - és a punkok jelmondatát: PUNK’S NOT DEAD! - A punkok nem halnak meg! És az emberek? Paksi punkok: mi nem akarunk bántani senkit...
