Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-02-09 / 3. szám

1994. február 9-13 PAKSI HÍRNÖK „Az uram tésztát szereti, tésztával...” 'MiiiiiÄtfMm ifeii A paksi születésű Hársfai József és felesége, a szintén paksi Schweigert Erzsébet - Liza néni - nemrégiben ün­nepelték házasságuk 60. évfordulóját, vagyis a gyémántlakodalmat.- Az uramnak és a testvéreimnek a családban huszonegy gyerekük van, unoka pedig még több - mondja Liza néni és csendben hozzáteszi: - Nekünk sajnos egy sem lehetett... Pedig mennyire szerettünk volna! - sóhajt fel Józsi bácsi. - Akkoriban - mondja - öt hold föld árát költöttük or­vosra, hogy legyen. De az Isten bizto­san így akarta. A staffrungba kapott hálószoba­­bútorral berendezett szobából leakasz­tott bekeretezett fényképeket nézegetve elevenedik meg a múlt, a század eleji Paks, Józsi bácsi 1908-ban, Liza néni pedig öt évvel később született. A régi paksi fényképészműhelyben készült elsárgult fotókon délceg vasutas ül szép felesége mellett. Józsi bácsi - ahogy mondja - harminchat évet és ti­zennyolc napot szolgálta vasútnál. Nemcsak masinákat vezetett, tudott ő a kasszával is bánni, amikor nyaran­ta aratni járt a gyapai Erdélyi Aladár gazdálkodóhoz. Zomborban érte a má­sodik világháborús behívó, a várost ak­koriban visszacsatolták Magyarország­hoz. Tüzérként került Nagyváradra a frontra, eljutott Biharkeresztesig, majd megkezdődött számára is a visszavo­nulás a magyar bakákkal együtt - Né­metország felé.- A század Alcsúton állomásozott, amikor a százados úr azt mondta - idézi vissza Józsi bácsi a múltat -, hogy mindenki saját gondolkodása szerint cselekedjen. És ő 17 társával együtt ha­zajött Paks ra.- És akkor 1944. december elején bejöttek az oroszok Paksra. Minden házba jutott belőlük elszállásolásra. A sok Iván meg Misa csak úgy dübörgőit a Horthy Miklós útoa A háború után gyalog mentem fel Kiskőrösre, onnét vonattal Budapestre jelentkezni a vas­úthoz. A nyugdíj előtti nyolc évben rak­­tárnok voltam a paksi vasútállomáson. A nyugdijat 1968 óta hozza a postás. A messzeségbe tűnő gyermekkort idézve, felködlik Józsi bácsi szüleinek háza Paks főutcáján - a Horthy Miklós úton. Gazdálkodó édesapja a tengelici uradalomban vett harminc hold földet. Épített egy nagy házat - ez lett később a tengelici postahivatal - teszi hozzá de édesapám a nyers falak között meg­fázott és harminchat évesen meghalt. Édesanyám ottmaradt hat gyerekkel, én voltam a legkisebb, öt hónapos.- Eladta a tengelici házat, földet, de a pénz, amit kapott érte, elértéktelene­dett a gazdasági válság miatt, s így lettünk mi szegények - idézi fel a gyer­mekkort. - Csak az öregapám háza maradt meg, ezen osztoztunk később a testvéreimmel, s az árából vettem saját házat először a Völgy, majd a Domb utcában, végül harmincegy éve ezt a házat itt, a Főutca és a Kápolna utca sarkán.- Hozd be a fényképedet, amin az a szép ruha van rajtad - kéri Józsi bácsi, simogatóan nézve madárcsontú fele­ségére. Nézzük a fényképet, a fiatal lány válla köré barna, puha bársony simul. Előtte az élet, amely ki tudja, mit hoz még!- Sokszor gondoltam arra, hogy le­veszem ezt a képet a falról és meg­nézem, hogy néztem ki akkor - mondja a nyolcvanegy éves Liza néni. Liza néni családja sem dúskált a jó­ban. Szülei napszámosok voltak, édes­apja is ezért tántorgott ki az Újvilágba, ittnon hagyva legkisebb lányát is, az öt hónapos Erzsébetet- Mielőtt férjhez mentem, azt írta, hogy küld tíz dollárt, de soha nem ért hozzánk ide az a dollár. Sokan mentek akkortájt Paksról Amerikába. A nincstelenség elől, biza­kodva, hogy valahogy ott majd boldo­gulnak. így ment ki Józsi bácsi egyik nővére is a tengerentúlra. Schweigert Erzsébet - Liza néni - azonban nem az Újvilágba ment, ha­nem Budapestre a nagyságos asszo­nyokhoz szolgálni. Először a konyháig jutott el, később a cselédszobába. Óh, Budapest, Budapest - mond­hatnánk, de a paksi Schweigert Erzsé­bet csak a házakat látta és néha a többi paksit, akikkel a pesti Duna-parton ta­lálkozott, amikor sétálni ment. Tovább nézve a fényképeket, jött az esküvő 1933- november 23-án.- Szép fekete szövetruhám volt, jó erős szövetből - jut eszébe Liza néni­nek a tizenkilenc éves önmaga. Tudja - fordul hozzám a sze­gények akkortájt feketében esküdtek, így voltunk mi is. Fehérben csak a gaz­dag parasztlányok és az iparoslányok álltak az oltár elé. Most, a gyémánlakodalmon, Bre­bovszky Márta, az evangélikus lelkész­nő olyan szépen beszélt rólunk, ahogy a két félárva gyerek összekerült - gon­dolt vissza az ünnepnapra a házaspár. Liza néni világéletében otthon dolgo­zott, hol a szőlőben, hol a ház körül, az állatokkal. Van szőlőjük is, de mint hallom, Józsi bácsi világéletében tán még egy li­ter bort meg nem ivott Legfeljebb néha egy kis sört, amit a vasárnapi ebéd után egy kis pohárkával Liza néni is elkor­tyol. Hársfaiék világjárt emberek is, mert 1973-ban meglátták Amerikát, ahol Józsi bácsi nővére él, aki az egész uta­zást rendezte, hogy még az életben egy­szer találkozzanak. Az amerikás fényképeket nézve kérdem: milyen volt Amerika? - Hatal­mas, de hatalmas volt az a repülőgép is, Ferihegyről először csak Amszterda­mig mentünk, onnan egy hatalmas négyszáz személyes géppel New York­ba, majd tovább Clevelandbe, ahol személykocsival vártak minket.- Most már felülről is láttam a világot - mondja a vonatok világában élt Józsi bácsi. - És, hogy milyen volt Amerikában lenni? - Az jó volt, hogy ismét láttam a nővéremet, a családját, de az a koszt, ami ott voltl Mindig valami nyalánkságot kellett ennünk, aztán papírból voltok a tányérok, amin az ebédet meg a vacsorát ettük. A tá­nyért - zsupsz a szemétbe dobtuk. És az a sok saláta, majd ilyen majonéz, meg olyan szósz, mindazt egy jó - Liza által főzött - krumplilevesért el nem cserélném.- Ha már az ételeknél tartunk, mi a házigazda kedvence?- Az uram a tésztát szereti - tésztával, meg ezt a kis hájast, s máris hozza a saját készítésű süteményt.- Egy kis kávét’ - mi nagy kávésok vagyunk - Karavánból főzzük, mi azt szeretjük. Elbúcsúzom, Józsi bácsi az ajtóig kísér, Liza néni pedig ki az utcai bejára­tig, két macska sündörög a lábunk elé.- Ez az anya, ez meg a lánya - mu­tat rájuk. EÖRDÖG1I GABRIELLA Paks után Szekszárdim József Attila vers- és próza­mondó verseny A XDC és XX. század európai és ma­gyar irodalmából választhattak a ne­vezők, a két korcsoportra 14-18, illetve 19-25 éveseknek kiírt versenyre hu­szonnégyen neveztek. Január 17-én azonban csak húszán jöttek el a városi könyvtárba, hogy bemutassák tudásu­kat. Hallottunk József Attila-, Radnóti-, Arany János- és Tóth Árpád-verseket. Jó volt látni azt a lelkesedést, ahogy a gyerekek készültek, előadták a válasz­tottműveket. Az első helyezést Kajári Tündének ítélte a zsűri, Kishon Ferenc: Bosko című művének tolmácsolásáért Ezzel a prózával karakterének megfelelő mű­vet választott az előadó, aki jól érzékel­tette a humoros, gúnyos szituációt, és a közönséget is sikerült megnevettetnie. Második helyen Sajnovics Andrea végzett Arany János: A kép mutogató című énekes históriájának kiváló tol­mácsolásáért. Manapság ritkán hal­lunk klasszikusokat, ezért külön öröm, hogy ismét Arany Jánostól kaphattunk szép magyar szavakat. Harmadiknak Tarián DoUyl ítélte a zsűri Tóth Ár­pái Új tavaszra című költeményének színvonalas előadásáért Ők hárman képviselték városunkat január 2űán Szekszárdon a megyei döntőn, a Művészetek Házában. A két kategóriában harminc versenyző sza­valatát hallgatta meg a zsűri, melynek elnöke Pécsi Ildikó színművésznő volt. Mint mondotta: örömmel tölti el, hogy a résztvevők tisztán, érthetően és szé­pen tolmácsolták az írók, költők műve­it, a prózákat és a verseket egyaránt. Bár különösebb szomorúságra nem ad okot, de mégis sajnálatos, hogy a paksi leányok jó szereplésük ellenére sem jutottak a regionális döntőbe, a kö­vetkező zsűri elé. H. M. Farsangi programok Szalagavatóra készülnek Itt a farsang ideje, a báli szezon. A középiskolák ez idő tájt rendezik meg a szalagavatókat, az idén sem lesz ez másként. A Vak Bottyán Gimnázium február 25-én 18 órai kezdettel a Csillag étteremben tartja a bált. A három har­madikos osztály és a szülői munkakö­zösség vállalta a szervezési feladatokat. Mivel az előző években kicsinek bi­zonyult a Biritón lévő iskola ebédlője, ezért az idén az ASE-csamokban rende­zi meg a szakmunkásképző az ünnep­séget A program tizenkilenc órakor kezdődik, a Gourmand salátabár hi­­degtálkészítménjeit fogyasztják majd vacsoraként Élőzene is lesz a Favorit zenekar jóvoltából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom