Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-09 / 29. szám
Paksi Hírnök 1994, szeptember 9. 33) Kiűzetés a paradicsomból SZARKAJÓZSEF Egy férfit elhagy a felesége. Nagy ügy, mondhatnák egy egyszerű nyelvi kézlegyintéssel, mással is megesett. Férfinak nem lehet baja, a férfiember, ha leejti a kalapját, felveszi és megy tovább. Legalább is így tartja a mondás. A mondások arról nem szólnak, hogy van férfi, aki soha többé nem tud más nőre nézni, mint arra, akit egykor szeretett. Hány férfiszívben marad meg az első nő, az első feleség képe, hogy a következő nőben is csak azt az egyet keresi, csak ugyanazt a hosszú szőke, vagy barna hajat látja, azt a kedves mosolyt nem tudja feledni, talán soha. De ha egy férfi, miként megvadult mének, átgázol a szerelmén, akkor a nőtársadalom őrültnek véli. Jöhet Lipótmező, jöhet az emberi élet újrakezdése. Jaj a férfiembernek, ha a válóper elbírálója nő, jaj az alkoholistának, a családot megrontó, szétzüllesztő embernek. De felépült a ház, felnő a gyermek és ami a legfőbb, egészséges maradt az asszony. Ilyenkor új emberre van szükség a házban, ugyanis a régi elkopott, fáradt. Még jó, hogyha nem az infarktus, hanem a válóper megpróbáltatásai maradtak „csak” a férfiembernek. Kezdődhet minden élőiről, hiszen a nőé az autó, a nőé a ház, a nő szülte a gyermekeket, tehát őt illetik. Az égvilágon senkit sem érdekel az apai szeretet. Nem Ádám üldözte ki Évát a paradicsomból. A bűnbeesés nem feltétlenül a férfiaknak köszönhető. FÉRFISORSOK A VÁROS KÖRNYÉKÉN több olyan ember él, akik „nagyban” foglalkoznak lovakkal. Nem kupecekre, nem fuvarosokra, hanem a tenyésztőkre gondolok. Olyanokra, akik elsősorban saját örömükre, s csak azután eladásra tenyésztik, nevelik, ápolják ezeket a nagyszerű állatokat, nem kis áldozatokat hozva értük anyagiakban, időben és munkában egyaránt. Ilyen ember Madocsán Bán Ferenc, autóbuszvezető. Egyedül él, pontosabban kedvenceivel, a lakása tőszomszédságában lévő hatalmas karám és istálló lakóival, nyolc lóval. Három fiatal méncsikó, kettő vemhes kanca, s hogy teljes legyen a kép, három szopós kiscsikó legelészik békésen a számukra elkerített területen. A lovak azok, amelyek nemcsak gondot, kemény munkát, de örömöt is okoznak Bán Ferencnek, aki mint mondja: ÚGY SZERETEM A LOVAKAT, MINT CIGÁNY '// / A HEGEDUSZOT...-Képzeljék el, mit jelent hajnali kettő óra ötven perckor kelni. Gyermekfejjel kerültem kapcsolatba a lovakkal. Édesapám kiváló lovas szakember volt, elismert versenyló tulajdonosa. A mén Budapesten futott. Versenyeztette egy ideig, aztán amikor úgy látta, hogy becsapják az ottaniak, elment érte és hazalovagolt. Amikor megalakult a tsz, ott is lovakkal foglalkoztam, így elmondhatom, hogy beleszülettem ebbe a foglalkozásba - emlékezik vissza Bán Ferenc, aki szerint az üzlet sem utolsó szempont.- Minőségi csikókat nevelek, ezek az állatok elsősorban versenyzésre, fogathajtásra valók, nem pedig munkavégzésre. Sajnos az utóbbi időben igen megcsappant irántuk a kereslet. Korábban adtam el belőlük. Fogathajtók vásárolták meg őket, vitték a
