Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-02-09 / 3. szám
1994. február 9-11 PAKSI HÍRNÖK Beszélgetés Beacze Barnabás rajztanárral Betűvel vésett akvarell -pasztell színekben A paksi Rókus utcai kápolna Ötödik osztályosként fogott meg igazából a rajzolás, mert volt egy munka, amely nem tetszett a tanárnak, nekem annál inkább - mesélte a harminc éve pályán lévő Bencze Barnabás rajztanár. - Petőfi Sándor A puszta, télen című verséhez kelett „képi gondolatokat” papírra vetni. A tanmenet azt sugallta; rajzoljunk két üres halászkunyhót, fent az egyik, lent a másik, így a térbeliség is megoldott lesz. En viszont mást rajzoltam, olyasmit, hogy áll a jószág az istállóban a szénán, a szolgalegény pedig az istálló küszöbén ülve pipáját tömi... Kasselik Gazsi bácsiról, a rajztanáromról is beszélni kell indíttatásom kapcsán. Kasselik Gazsi bácsi, a rajztanárom szakkört szervezett nekünk, rajzot szerető gyerekeknek. Ültünk a polgári iskola rajzasztalai előtti rajzbakon és dolgoztunk. Mindez az 50-es években történt, a paksi művelődési ház akkoriban fellendülőben volt A felnőtt képzőművészeti kör tagjai gyógyszerészek, orvosok, kőfaragók, gimnazisták voltak és nagy megtiszteltetést jelentett, hogy mi nyolcadikosok is eljárhattunk a körbe. A rajzolás, festés mellett kirándultunk a Dunakanyarba, Budapestre, a Balatonra. Nem volt valami jó anyagi helyzetben a családunk, tehát más módon nem is lett volna lehetőségem ezekre a helyekre eljutni.- Mikor, hol mutatkozott be először közönség előtt alkotásaival!1- Pakson, a művelődési házban az oroszok bejövetele után 10 évvel rendezett kiállításon. Itt és ekkor szerepelt először nyilvánosság előtt a németkéri Staub Feri bácsi is, kiállított Szabó Károly amatőr festő, aki a Konzervgyárban dolgozott s természetesen Kasselik Gazsi bácsi és mi, fiatalok.- Első művem az Öreghegy utca egy részét ábrázolja, másik ceruzarajzomat a Petőfi utcáról, a művelődési ház ablakából nézve készítettem.- Volt-epolitika a műveiben?- Nem volt. Én inkább a tájképeket szerettem, az akvarelleket Akkortájt Blazsek Frici bácsi kezdeményezésére jött létre egy ilyesmivel foglalkozó alkotótársaság. Frici bácsi zsűrit hívott az alkotások megítélésére, a kiállítások anyaga a környékbeli településeken is szerepelt Szép évek voltak.- Térjünk vissza tanítói munkájához.- Kovács Győző, a gimnázium igazgatója rábeszélt a kaposvári képzőre, amelyet az első két évben állandóan ott akartam hagyni a számomra túl merevnek tűnő szelleme miatt, habár szenzációs évfolyamtársaim voltak. Tengelicet kell említenem pedagógusi indíttatásomként, ahová az utolsó képzosévben kerültem gyakorlatra A tanítást ott szerettem meg, az osztálynévsorra harminc év távlatából is emlékszem. A tengelici tantestület tagjai befogadtak, mindenben tanújelét adták a baráti kollegalitásnak. Egykori osztályom nemrég hívott meg huszonöt éves osztálytalálkozóra, pedig csak fél évet töltöttem ott annak idején. A képző elvégzése után első munkahelyem a cseresznyéspusztai általános iskola volt. Korábban soha nem jártam arrafelé, kérdeztem; miképp jutok oda? - Mondták: menjek a telefonpóznák mentén, az első épület az iskola lesz, amit majd meglátok... Első felettesem Pakson a jól ismert Arany Béla volt, aki kalandos kitérő után jutott vissza a tanítóskodáshoz. Előtte hajósként járta a Dunát, egyébként imádta a gépeket, motorokat, mindig azokat bütykölte. Két osztályt kaptam Cseresznyésben, az elsősöket és a harmadikosokat. Közben jelentkeztem a tanárképzőbe, a rajz szakhoz adták meg Pakson az engedélyt a továnbtanulásra. Javasolták az ének szakot is, de mivel későn, a képzőben kezdtem zenével foglalkozni, nem mertem vállalni. Ámbátor, ki tudja, ma talán elég jó énektanár is lehetnék... Korábbi iskolámba, a volt polgáriba, 1968-ban kerültem vissza rajztanárként. Itt a körülmények nehezebbek voltak, de nagyobb óraszámban folyt rajzoktatás.- Manapság mennyire kedvelik a gyerekek a rajzórát, a rajztanulást?- Akik szeretnek rajzolni, azoknak ez természetesen örömet jelent Akik nem, azért tartják jónak, mert a rajzot elméletben nem kell tanulni...- Sok gyereket megtanított a formák, a színek világára, a szép szeretjére! Akadt-e tanítványa, aki a művész hivatást válaszotta?- Rajz szakos tanár több is van egykori tanítványaim között. Az itteniek közül elég a Hanuszka Gyöngyit, Suttya Gabit említeni. De aki továbblépett volna? Ilyenről nem tudok. A kezdet kezdetén volt egy tanítványom, akit felvettek a Pécsi Képzőművészeti Szakközépiskolába. Tehetséges volt, aki más középiskolába is felvételt nyert Tanácsoltam neki mégis Pécset Okkal, mert nem mindenki kerülhet Iparművészeti Főiskolára, neki sem sikerült Végül teljesen más hivatást választott Nem könnyű a művészpálya, ebben a világban is ádáz egzisztendaharc dúl, amiben nem mindenki tud eredményesen részt venni.-Miérthagyta abba afestést?-Közrejátszott abban apám hosszadalmas betegsége. Az iskolában is változtak a körülmények, öszszevonás és egyéb okok miatt. Ennek ellenére sem ragadtam le azonban. Pécsett módszertani tanfolyamot végeztem, a főiskolán továbbképzésen vettem részt. Megfordultam, dolgoztam a sárospataki alkotótelepen, ahol - úgy éreztem - ismét benne vagyok a szakmában, de itthon már nem... Jöttek a gonaok, a házépítés, anyám betegsége... Mindig azzal biztatom magam, ha nyugdíjba megyek, folytatom, és akkor nem maradok le semmiről. EÖRDÖGH GABRIELLA Az első virágcsokor, amit a tanár úr diákjaitól kapott Hangverseny a Magyar Kultúra Napján Január 22-e a Himnusz születésének napja A Városi Könyvtárban megtartott hangversennyel emlékeztek meg Pakson a neves eseményről. Bevezetőt Brebovszkyné Pintér Márta lelkész tartott.- Ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját - mondotta. Emlékezzünk zenészekre, írókra, költőkre, és meghallgathatjuk barátaink, ismerőseink írásait, előadásait Meghallgatjuk és elfogadjuk őket. Mert az ember élete során talán ez a legfontosabb: elfogadni. Elfogadni az embert, az alkotását az önmaga valóságában és adni. Szeretetet, kedvességet. Ezen az estén a könyvtárban a zeneiskola növendékei önmaguk tehetségéből is adtak nekünk előadásukkal. A frappánsan megszervezett hangverseny az ismert katonainduló hangjaival indult, és befejezésképpen is ezt a dallamot hallhattuk - négykezes feldolgozásban. Az előadás nyugodtan nevezhető „fiatal művész” előadásnak, hiszen Szalai Dobos András és Tóth János kitűnő zongorajátéka a minősítést megérdemli. A zeneirodalom színes palettája tárult elénk a gyönyörű gitár-, hegedű-, trombita- és zongoramuzsikát hallgatva. Lehőcz Alexádra kiváló fuvolajátékával kápráztatta el a közönséget. Róla érdemes megemlíteni, hogy a nemrég megrendezett országos fuvolaversenyen döntőbe jutott. A többi fiatal zenész is kiválóan szerepelt. A lámpaláznak nyoma sem látszott rajtuk, a tévékamera sem zár varta őket. Profi módon oldották meg feladatukat! Végezetül annyit meg kell jegyezni, hogy ez a lelkes kis csapat nagyobb számú nézőközönséget érdemelt volna...
