Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-26 / 27. szám
1994. augusztus 26. Paksi Hírnök 9 MÁRMAROSI MIKLÓS PÉNZ A CSALÁDBAN Egy átlagos négyfős család létminimuma júliusban ötvenháromezer forint. Mit szól mindehhez egy négy főhői álló család? Nekik összejön-e a havi ötvenháromezer? KERESÜNK, Ennek igyekeztem utánanézni egy átlag, „mintacsaládnál”. Igaz nem minden kockázat nélkül. Volt, aki csak úgy simán „elküldött”... Volt, aki azt mondta: Édesapám, ha én mindent őszintén elmondanék neked, lehet, hogy utána bezárnának. Jobb, ha nem mondok semmit... Végül sikerült egy „mintacsaládfőt” rávennem egy kis beszélgetésre.- Korkedvezménnyel, ötvenhét évesen mentem nyugdíjba. A negyvenéves munkaviszonyom után 18 975 forintot kapok „tisztán”. A feleségem ötvenéves, kórházban dolgozik, műtősnő. Ő nettóban tizennyolcezret tesz a közösbe. Négy gyerekünk van, ketten már önálló családot alapítottak. Itthon van még a 16 éves ipari tanuló fiúnk, a 12 éves lányunk. Panellakásban lakunk, melynek rezsiköltsége megközelíti a 13 ezer forintot. Ha mindent kifizetünk, marad a kasszában úgy 18-20 ezer forint. Ebből SZÁMOLUNK, És ami összejön, abból hogyan tudnak gazdálkodni? MEGÉLÜNK? kell 30 napig ennünk, ebből kell ruházkodnunk, az új tanév közeledtével ebből kell a gyerekeknek megvásárolni a tanszereket. Több ezer forint. Van két unokám is, azt mondták, most úgy sincs más dolgom, vigyázzak rájuk. Tehát azok is velünk vannak, nem „félpanziót”, teljes ellátást biztosítunk nekik két hónapra. Addig a szüleik kicsit „ráhajtanak”, egy kis többletbevételt csinálnak. Szégyellném, ha pénzt kellene kémem tőlük, mert itt nyaralnak az unokáim. Újabban előjönnek régi nyavalyáim, egyre többször, az orvos, a gyógyszer pénzbe kerül. A jó gyógyszer, mert külföldi, még többe. Soroljam még? Lehet, hogy igaz az 53 ezer forintos létminimum, de akik kiszámolták, meg akik kitalálták hogyan lehet a nyugdíjat még szűkebbre szabni, nem próbáltak ebből a pénzből tisztességesen megélni, gyereket felnevelni. A fölsőbb iskoláztatásról nem is beszélek. Azt nem az én gyerekeimnek találták ki. Hogyan bírjuk mégis? Úgy, hogy lopok. Saját magamat is meglopom. Hogyan? Elmegyek feketén dolgozni ismerősökhöz, barátokhoz. Havi tíz-húszezer összejön, volt már úgy, hogy 30 ezret hoztam haza. De akiknél dolgozom zsebből fizetnek, hogy nekik se kelljen adót, TB-t fizetni. így az állami költségvetés, a TB lesz szegényebb, mert így több pénztől esik el, mintha mindenki tisztességesen megkapná a maga jussát... Kénytelen vagyok becsapni az államot, mert az is becsap minket... Ördögi kör ez, melyből kilépni én magam nem tudok. Hogy mikor kezdődött? Öt, tíz, ötven éve? Ki tudja? Talán addig sikerül így kihúznom - négy-öt évig -, míg a i kisebb lányom is keresethez juthat. Egyelőre még annak örülhetünk, hogy nem délebbre vagyunk...
