Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-08-12 / 25. szám

Paksi Hírnök 1994. augusztus 5. _________________________ GYERMEKI ERŐ(FESZÍTÉSEK) KEREKES MELINDA Átdobjam, vagy ne dobjam, ez itt talán nem is kérdés KÜZDENI EGÉSZ ÉVBEN, A KEMÉNY MEGTERHELÉSBEN A nyár nemcsak a szabadságok és a vakáció ideje, hanem a spor­tolóknál az edzőtáboroké is. Városunk judósai a kül­földi edzőtáborokon kí­vül hazai, ezen belül is paksi táborokban vesz­nek részt. Július és au­gusztus hónapban több euró­pai ország fiait és lányait látta vendégül az ASE judószak­­osztálya. Az élsport előrelendítése szolgáltatta az apropóját an­nak a kezdeményezésnek, amelynek eredményeként eu­rópai olimpiai reménységek tölthettek július 18-22-ig egy hetet városunkban. Az edzése­ket Hangyási László mester­edző és Kovács Antal olimpiai és világbajnok vezette. Négy országból - Szlovénia, Ausztria, Svájc és Magyaror­szág - összesen százhúsz fia­talnak nyílt lehetősége a to­vábbi fejlődésre. A judo egész évben kemény megterhelést jelent a judokák számára, egy-egy ilyen edző­tábor alkalmával lehetőségük van elszakadni a minden­napok világától. A küzdések során nemcsak a számára már megszokott partnerrel harcol­hat, hanem ismeretlen ellenfe­lekkel is megismerkedhet. A földharc és álló küzdelmek fo­lyamán újabb technikákat sa­játíthatnak el. Az európai olimpiai re­ménységek tábora egy nem­zetközi versennyel indult, ahol nyolc ország közel két­száz versenyzője vett részt. A paksiak a megszokott for­májukat hozták, mellyel több dobogós helyet is szereztek. Az ASE-csarnokban lebo­nyolított színvonalas verseny és edzőtábor szervezői e prog­rammal hagyományt kíván­nak teremteni, mellyel előse­gíthetik az európai judósport folyamatos fejlődését. * * * Augusztus 1-7. között a IV- es Számú Általános Iskola judóterme adott otthont az immár negyedik éve megren­dezett osztrák-magyar edző­tábornak. Délelőtt és délután hetven diák vett részt a tech­nikai és küzdelmi edzéseken. A judohoz nem értő számá­ra is jó volt látni a fehérbe öl­tözött, fegyelmezett gyereke­ket, akik egy-egy kurta ve­zényszóra szinte egyszerre tet­ték a dolgukat. Csillogó sze­mekkel, hallatlan odaadással lesték a mesterek szavait. Egyetlen zokszó nélkül tűrték a földhöz csapkodást, s az olykor durvának tűnő akció után sem vágtak vissza gorom­bán. Ha pedig valami mozdu­lat korrigálásra szorult, akkor figyelmesen követték az edzők utasításait, akik - lévén leg­alább hatan - mindenhol jelen voltak, s árgus szemmel figyel­ték az ifjoncokat. A paksi nemzetközi judo edzőtáborban magyar és osztrák ju dósok vet­­, tek részt. Az osztrák sportolók Gerhard Dor­­finger, hat dános mester ve­zetésével érkeztek Magyaror­szágra. A vendéglátó a Paksi ASE judószakosztálya és a Bu­daörsi Sport Egyesület volt. Mint azt a tábor vezetőjétől, Riesz Béla 3 dános mestertől megtudtuk ezek a gyerekek válogatott sportolók, vala­mennyien valamely országos bajnokságon helyezettek vol­tak, s várhatóan közülük ke­rülnek ki a jövő nagy spor­tolói. Az utca másik oldalán Gyermekeik jövője felett a szülők döntenek. Mikor a kicsi óvodás vagy kis­iskolás felrémlik a gondolat: nagy a mozgásigénye, valamit sportolnia kellene; egész nap a könyveket bújja, járhatna vala­milyen szakkörre vagy tanul­hatna nyelveket. Bizonyára így van, de honnan tudható eb­ben a korban, hogy Évikének van-e érzéke a ritmikus sport­gimnasztikához, vagy Ferike valóban matekzseni lesz-e? Nagy felelőssége a gyermeki élet egyengetésének, bármily feladatra irányul is az esetleges külön képzés, ösztönzés, ki­tartás és sikerek nélkül nem eredményes. A kitartás a leg­nehezebb feladat egy gyermek számára és itt lép be újra a szü­lő felelőssége. Ha az anyuka szívesen balettozott volna, de neki nem adatott meg, szíve­sen látná saját magát cseme­téje képében, és erőlteti a gye­reket a balettórára. Hasonló a helyzet a zenetanulásnál, ha apuka nem lehetett zongo­raművész, akkor majd a gye­rek indulhat el ezen a pályán. És mi történik, ha a gyerek el­lenkezik? „Már pedig akkor is elmész órára, mert agyon­csaplak!” - hangzik. Az ered­mény pedig csak tíz-húsz év múlva mérhető le, amikor a hajdani gyermek pályát vál­toztat, mert nem tetszik neki a jogi egyetem, inkább a tanári katedra felé vonzódik. Semmi garancia nincs rá, hogy ő majdan a saját gyermekét nem fogja ha­sonló módon irányítani, meg­tervezni a jövőjét. Természe­tesen azért akadnak kivételek, akik saját példájukból okulva óvatosabban nyúlnak a pálya­­választáshoz, ebbe a fontos döntésbe bevonják a legfon­tosabb és legilletékesebb sze­mélyt, a gyermeket is. A siker azonban itt sem biztosított, csak jóval több az esélye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom