Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-02-09 / 3. szám

1994. február 9-3

PAKSI HÍRNÖK

Késői ébredés? Hihetetlen tájékozatlanság? Általános rossz közérzet? Fáradtság, kiábrándulás, pénztelenség? Szinte egymás után tolulnak elő a megválaszolatlanul hagyott kérdések a január 27-i városházi demonstráció után. De még e kérdések elé áll a következő újabb, s még ezeknél is fontosabb kérdés: mi is történt itt valójában? Mert ami valójában történt, arra nagy valószínűséggel senki sem számított. A haragra, az elszabadult indulatokra. Miért is volt tehát mindez? Miért támadtak szinte érthetetlenül az ügy kapcsán Paks város polgármesterére? Igen, még mindig a kérdések.

Mert nem volt hangosítás? Mert nem volt mikrofon? Mert nincs ingyen az áram? Igaz is, miért nincs ingyenáram a paksiaknak, akkor, amikor a közvetlen veszélyforrást, az atomerőművet kénytelenek helyben elviselni? Jó-e Paksnak, hogyha itt van az atomerőmű? Úgy tetszik, jó pár év után, ez még mindig kérdés. Tán úgy lenne a legjobb, hogy az erőmű jelenléte nem kell, de a pénze és ingyenárama igen. Kell a városnak befizetett évi háromszázmilliós iparűzési adója, hiszen ez a pénz ott van a város útjaiban, bölcsődéiben, óvodáiban és iskoláiban, az éves, a város intézményeit működtető költségvetésben. Végeláthatatlan hosszú a sor, milyen szervezetek, egyesületek, sportolók kértek pénzt - nem is keveset - működésük fenntartására. Hogy miből, akik kérték, ezzel nem sokat törődtek. Oldja meg az önkormányzat és a polgármester, azért van.

S mi lett volna, ha, mi lett volna, ha nincs erőmű, amely fizet és fizetett, nyilván történelmietlen. A pénzek elfogytak és elfogynak, mert van mire költeni. Ha több lenne, több is elfogyna.

Nem áll szándékomban vitatni, hogy jól jönne az ingyenáram. Mert az áram drága. Drága, mint mindenütt a világon, drága az energia. Jól jönne a kispénzű nyugdíjasnak, jól jönne a keveset kereső fiataloknak, jól jönne a sokat fogyasztó iparosnak az ingyenáram. Fogyna is látástól vakulásig, mert mindenki azzal fűtené, s a hideg télben akár ötven fokosra is fel lehetne fűteni a szobát. Pazarlás lenne, persze. Kialakulhatna egy űjabb elosztási rendszer, a mindenkinek igénye, mindenkinek szükséglete szerinti, mármár az igazi kommunizmust idéző alapelv.

Mindenki, mindent ingyen adna. Cserébe, mert ott van az erőmű. Dunaújvárosban a vasmű a dunaújvárosiaknak ingyen adná a vasat, mert portonnákat szór a városra. Szegeden a szalámigyár ingyen adná a szegedieknek a téliszalámit. Kaposváron a húsgyár ingyen adná a húst a kaposváriaknak. Esztergomban ingyen adnák a Suzuki autót az esztergomiaknak. Csodálatos Magyarország!

Tudom, a tejszínt és a kocsiszínt nem illik összetéveszteni, hiszen ez veszélyforrás! Ülünk az atombombán! A paksiak ülnek az atombombán! Csak egyet felejtünk el: akik irányítják a rendszert, azok is rajta ülnek, és a családjuk is. Ez nem számít? Ők nem vigyáznak? Csak az életük van kockán. A veszélyt nem vitatom, hiszen századunk olyan, hogy minden veszélyes. A közlekedés, a bűnözés... Ezek is veszélyesek. De legalább ilyen veszélyesek az át nem gondolt szavak, az ordítozások, az elszabadult indulatok, a bekiabálások, a névtelen gorombaságok, trágárságok. A vélemény szabad. Beszélni szabad. Szabad ország. Szabadon elszabadulni szabad.

Itt van a paksi erőmű. Itt van és fizetett. Lehet, fizethetett volna többet is. Még többet. Hiszen van pénze, mert kasszíroz az áramdíjból rendesen. Mennyit még? Nem

tudom. Adjon olcsóbb áramot. Paksnak és a környező településeknek is „x” kilométeres körzetben. Milyen rendező elvek szerint? Az mindegy. De adjon, adjon, adjon! Aki ellene van: le vele! Le vele! Le vele! Hurrá! Elmegyünk a kormányhoz! Levelet írunk Borossnak! Megmondjuk neki! Mennyi legyen az áramdíj? Nem a kormány mondja meg, mi mondjuk meg, mi paksiak! Vegyük be az erőművet, akár a Téli Palotát!

Mi van veled, Paks, hová tetted méltóságodat?

Az igazság néha döbbenetes. Döbbenetes, hogy Paks városát kettészakították az atomerőmű megépítésével. Lett két Paks. Egy új és megmaradt a régi. Erőtlenek maradtak a kísérletek az összeolvasztásra? A demonstráció résztvevői jobbára az óvárosiakból tevődtek össze. Igaz, sok a lepusztult óvárosi ház, nincs pénz a tatarozásra. Helyenként göröngyösek az utcák. És ott van az egyes ember, aki közvetlenül nem érzi a zsebén, hogy az atomerőművet itt el kell viselnie, valamiért, cserébe.

Amerikában időről időre jósolják a Los Angeles-ieknek: jön a nagy törésvonal mentén a földrengés. Pakson megtörtént az első. Megjósolható lett volna? Talán igen.

Ki és mennyit kapjon? Vagy ki kapjon többet? Akik régóta itt vannak, vagy az imént jöttek? Gordiuszi csomó. Ki lesz hát Nagy Sándor? Van és lesz is mit átgondolni, újragondolni, együtt, közösen. Párbeszédben. Emberi módon. Paksiul. K. G. P.