Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-07-15 / 21-22. szám
Paksi Hírnök 1994. július 15. Pénz a nőknél Ma már tudjuk, mi mennyi... A Keller család Németkérről származik, de mára már tősgyökeres paksiak. Keller Mária édesapja volt a főkertész a Dunamenti Egyesült Termelőszövetkezetnél. Ezt a posztot ma fia, Keller János tölti be. A kertészmérnök-dinasztia leánytagja is ezt a hivatást választja, Mária a Kertészeti Egyetemre jelentkezett, kicsit azért szakít a családi hagyományokkal, mivel az egyetemen a konzervipari szakot választja. Akkortájt a Paksi Konzervgyár kiváló lehetőséget biztosít a konzervszakma művelőinek. Mária az egyetem után a konzervgyárban segédművezetőként helyezkedett el, de egészségi állapota a műszakba járást nem engedte meg.- Már abban az időben is affinitást éreztem a közgazdasági ismeretek iránt - mondja a mai Ügyért Kft. ügyvezetője Csepreginé Keller Mária. A konzervgyár termelési szakemberként tartott igényt Keller Máriára, de a már említett egészségi problémák miatt hozzájárultak, hogy a közgazdaságtudományi egyetemen tanuljon tovább - levelező tagozaton. Házasság, két gyermek. Mária a gyes alatt diplomázik az egyetem iparszakán és a Paksi Konzervgyárban üzemgazdasági osztályvezetőként folytatja szakmai pályafutását.-Úgy éreztem, végre saját elememben vagyok - mondja vidáman Mária, aki azóta a számítógépes ügyvitel technikai tudorává képezte magát. A termelésben is otthonosan mozgó közgazdász a számoszlopok mögött egész termelési vertikumot lát, amely kezdődött egy borsótáblán, vagy gyümölcsösben és befejeződött azzal, hogy kigördült a KOHUSZ-os teherautó a konzervgyár kapuján.- Az akkori gazdaságpolitika bőkezűen osztogatta az exporttámogatást a keleti piacokra exportáló cégeknek, így a paksi konzervgyárnak is. A számok bűvészkedésével sikerült elérni, hogy a legkedvezőbb összetételű gyártást reprezentáljuk papíron, amely után bőséges állami támogatást lehetett besöpörni. Erre az időszakra az volt a jellemző, hogy semmiről nem tudtuk, hogy menynyibe kerül. Ma már annal inkább tudjuk...-Tegyük mindjárt hozzá, a szocialista tervgazdálkodás, a KGST-integráció nemcsak a paksi konzervgyárra volt jellemző. Mire azonban mindez kiderült, iparágak kerültek padlóra.-88-ban az ön számára is váltás következett!-Igen. Nem tudtam ellenállni a kihívásnak, melyet a Paksi Állami Gazdaság főkönyvelői beosztása kínált. A bűvöletem a nagy cégek iránt akkor még fennállt.-Ez mára már jelentősen megváltozott, mivel egy saját betéti társasággal is rendelkezik, és a Paksi Állami Gazdaságból alakult Ügyért Kft. sem nagy létszámú. De ne szaladjunk a dolgok elé!-Nos, igen. Számomra szakmai szempontból nagyon jó évek következtek. A számítógép tért hódított az ügyviteltechnikában és a kollektívánk nagyon sokat tett azért, hogy mindez a Paksi Állami Gazdaságban felsőfokon működjön.-Milyen volt ez idő tájt az állami ' 7?-Tipikus központi irányítású mamutcég, szétszórt telephelyekkel. Az azonban tény, hogy a gazdaság termelési struktúrája nagyon szerteágazó felállásban „vitte” a gazdasagot. Igazi nagyüzemi termelés folyt minden ágazatban. A gazdaság szétszórtsága meghatározta jövendőbeli sorsát. Központi irányítással nem lehet valós eredményeket produkálni. Itt is folyt a számokkal való bűvészkedés, de nem lehetett ezt a végtelenségig csinálni. Az agrárolló az utóbbi hat évben rohamosan nőtt. A forgótőkével való ellátottság a mezőgazdaságban igencsak alacsony szinten mozgott. A mezőgazdaság egészéből következik a nagy befektetési igény, amely hosszú megtérülési idővel párosul.-Mindezt egy nagy állami gazdaság könnyedén elviseli!- Múlt időben igen, de mára már nem. Mire az árak a valós ráfordítást tükrözték, a gazdaság számára a pénzügyi helyzet egyre feszítettebbé vált. Égető lett a kérdésre a válaszadás, vagyis, hogy egy adott termék valójában mibe kerül. Ez volt a lényege és célja annak az állami gazdaságnál, hogy már magántőkét is mozgósító társaságok alakuljanak. Közben a gazdaság közgazdasági környezetében a pénzügyi helyzet egyre romlott és ezért a gazdaság menedzsmentje úgy döntött, hogy a pénzt oda kell adni, ahol azzal gazdálkodni tudnak. A többi már ismert. Megalakult a tizennégy kft. és maga a gazdaság mint kis létszámú holding látta el a feladatát. Az említett gazdaság élére az ÁVÜ megbízásából a későbbiek folyamán privatizációs biztos került, aki részvénytársasági elnök-vezérigazgatóként áll az egyelőre állami tulajdonban maradt Paksi Állami Gazdaság jogutódjaként alakult Paksi Agrárfejlesztő Rt. élén.-Volt időszak, amikor úgy gondolták, hogy a gazdaság iránt kapkodnak majd a befektetők. Több nyelven megjelentetett kiadvány próbálta a paksi gazdaságot eladni!-Ez nagyjából abban merült ki, hogy valóban jöttek érdeklődők, körbenéztek, remek vendéglátásban részesültek, és többet sosem láttuk őket-Mennyi vagyonnal rendelkezett a Paksi Állami Gazdaság mielőtt az említett társaságok megalakultak?- Egymilliárd forint értékű vagyona volt. Azóta ismételt vagyonértékelés történt s ma már több ingatlanunk nem a könyv szerinti értékén szerepel, mint az első értékeléskor.- Tehát megtörtént az önprivatizáció?- Fogalmazzunk úgy: kis mértékben magánvagyon került az alapított társaságokba. Csaknem százhetven ember pénze került így - néhány ezer forinttól több százezer forintig - az alapított társaságok törzstőkéjébe. Mára azonban, amikor is az Állami Vagyonügynökség által privatizációra kerültek az állami gazdaság üzletrészei, ez a tulajdonosi kör jelentősen beszűkült. Tán ötvenen váltak tényleges tulajdonossá. A többmilliós üzletrészek megvásárlására addigra egzisztenciahitel állt a vásárló rendelkezésére.-Minden társaság jól vette az akadályt?- Kettő kivételével igen.-Melyek azok a volt ágazatok, amelyek a megváltozott környezetben nem bizonyultak életképesnek?- Egyértelműen a sertéstenyésztés vált veszteségessé és az építőipari szolgáltatás iránt is megcsappant az igény. Nagyobb volumenű beruházásra nincs pénz, az állagmegóvó munkálatokat saját erőből, létszámmal végzik.-Említette, hogy idekerülésekor majdnem nyolcszázan dolgoztak az állami gazdaságban. Ma hányán állnak alkalmazásban?-Kevesebben az biztos, főleg az utóbbi félévben. Érződik, hogy az elmúlt év végén az állami gazdaság tulajdonrészei magánkézbe kerültek.-A közgazdász milyen tevékenységeket lát piacképesnek a mezőgazdaságban?- Egyértelműen jó pozíciója van a növénytermesztésnek. Különösen akkor, ha szárító-, tárolókapacitással is rendelkezik a cég, vagy magángazdaság. így a termelés-értékesítés igen jól kézben tartható, nincs kitéve konjunktúrának, dekonjunktúrának. A szarvasmarhatartás is nyereséges, rendkívül keresett a szarvasmarha, és a tejelőállomány is megfelelő nyereséget tud biztosítani.-Az ilyen tejelőállomány a termelőszövetkezetekből történő kiválás folyamán gazdákhoz került. Miért?- Többnyire vágásra. Azt is el kell mondani, hogy megfelelő biológiai tisztaságú tejet nem mindenütt lehet előállítani. Mindez megfelelő környezet kialakítását igényli. Minőséget csak így lehet produkálni. A kiválások lehetővé tétele az egyéni farmergazdaságot célozta meg, megfelelő anyagi háttér nélkül. Ugyanakkor az emberek örültek annak, hogy jutottak valamihez, de ehhez az ismeretanyag már nem volt meg, mint az apáiknál, vagy nagyapáiknál.- Beszélgetésünk alatt végig a szakmájáról beszélt. Mi a hobbija?-Nekem a hobbim a szakmám. Ettől alig tudok elszakadni, de nemrég volt rá alkalmam. Gyerekeimmel nyaralni voltunk a napfényes Hellaszban. Görögországi élmenyekkel gazdagabban folytatom a munkát ott, ahol két héttel azelőtt abbahagytam. EÖRDÖGH
